Fókuszban Kritika

Vadászat a vörös vámpírra – Drakulics elvtárs

Mi lett volna, ha Kádárékat az örökléttől csak egyetlen rebellis vámpír és pár tökölő ügynök választotta volna el? Az Isteni műszak rendezője, Bodzsár Márk ismét veszettül jó ötlettel állt elő! Íme Drakulics elvtárs!

Felkészültél? Mert ilyen magyar filmötlettel ritkán találkozni. A Liza, a rókatündér óta nem tudott egyetlen hazai alkotás sem ennyire kellemesen meglepni, és nem tudta felülmúlni az alapból bizakodó elvárásomat. Hasonlóan szokatlan, érdekes atmoszférájú és végtelenül morbid mókára számíts!

Vegyük a ’70-es évek Magyarországát, Kádárostul, döcögő szocializmusostól, mindenestül. Egy véradó kezdeményezés megnyitására érkezik vissza a kubai forradalom hőse, a rejtélyes Fábián elvtárs (Nagy Zsolt), aki sötét szexualitásával csak úgy vonzza a nőket.

A probléma csupán az, hogy időnként eltűnik pár liter vér.

A kedves elvtárs pedig ritka rosszul reagál a fokhagymára, és jó pár évtizede nem öregedett. A nemzetközi helyzetet csak fokozódik a Kremlből érkező telefonhívásokkal, amelyeknek hála a magyar titkosszolgálat egyből a gyanús személy után veti magát. A nemes feladatra a bájos, de bizonytalan Máriát (Walters Lili) szemelik ki, hogy csábítsa el a titokzatos férfit. Kun elvtárs (Nagy Ervin) pedig mindent dokumentál rejtőzködve, hogy bizonyítékokat szerezzen olyanról, amit el se mer hinni. Kár, hogy a féltékenységtől a kémkedési profizmusa erősen megkérdőjelezhető lesz, akárcsak az ágybéli teljesítménye…

Azt hinnénk, hogy újat már nem tud mutatni vámpíros film, pedig a komikus alapötlet olyan apróbb csavarokat tartogat, amelyekkel új színben tűnik fel a megfakult zsáner. Az alapok rém egyszerűek, de a körítés annál pazarabb. A gulyáskommunizmus szatirikus láttatásához üdítően eredeti ötlet volt a klisés, mégis szórakoztató vámpírtémakört vegyíteni egy hidegháborúsnak nem mondható, de azért komcsi kémtörténettel.

Az akkori világhoz hasonló abszurditást teremtett: remek táptalaja a morbiditás és a humor eme szokatlan találkozásának.

A magyar nyelv ízes káromkodásai tökéletes pillanatokban hangzanak el, hogy tovább erősítsék az akkori korszellem életszerűségét és nevetségességét. Folyamatosan kukkoló szomszédok, felesleges állami protokoll és a zsíros bajszú, műszálas konfekcióruhás kispolgáriság minden miliője.

Kicsiny hiányosság azonban, hogy a korpolitikát nem használták ki még ennél is jobban. Megjelenik a kubai forradalom, a vietnámi háború, Moszkva fenyegető medvemancsa, de ’56 váratlan felemlegetése nem adja vissza azt a traumát, ahogy az akkori emberek érezhettek vele kapcsolatban. Mintha túl könnyedén lett volna kezelve.

A ’70-es évek hangulatát apróságokkal alapozzák meg, nagyszüleink konyhájából ismerős edények, modern faliszőnyegek, szocreál belsőépítészet, neonfények a házak tetején, ósdi gyárak. Szinte érezni a diavetítőn felforrósodott por illatát.

Még szerencse, hogy Budapest nem változott sokat. Könnyedén vissza lehet hozni egy szatyorral meg pár régi Ladával az egykori atmoszférát.

Bodzsár Márk rendező ismét együtt dolgozott az Isteni műszak után Reich Dániel operatőrrel és Keresztes Gábor zeneszerzővel. Hála nekik, a remekül és izgalmasan fényképezett retró Budapestet mindig a legjobban odaillő és magával sodró zenére élvezhetjük. Ettől még erősebb és pezsdítően jó dinamikájú lett a Drakulics elvtárs. A megfelelően kiválasztott dallamoknak szimbolikus szerepe is akad. Amikor a kádári kolbászzabáló, vigadós mulatást egy vörös Musztángból dübörgő rock dal zabolátlan vadsága zilálja szét, berobbantva a nyugat szabadságát a legvidámabb barakkba.

A Drakulics elvtárs az élő példája annak, amikor egy bizarr alapötlet – mégiscsak arról beszélünk, hogy Kádárék egy vámpírt hajkurásznak végig fél Budapesten egy Zsiguliban – akkorát tud szólni, hogy leesik tőle a vörös csillag a Parlament tetejéről. A pazar szereposztásnak hála a kisebb szerepekben is csak úgy lubickolnak a színészek. Még a kevésbé ütős alakításokat is egyszerűen jó nézni. Ilyen, amikor a történetben rejlő potenciált megragadják és kreatívan, humorosan, pörgősen tudják tálalni. Fogyasztásra pedig egy kis málnás üdítőnek álcázott vért ajánlanánk hozzá!

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..