Kritika

Dreamgirls

dreamgirls Álomlányok – éneklik magukról a fantasztikus együttes tagjai, aztán kiderül, hogy nagyon is valódiak. „Álmodozás az élet megrontója”? Éppen fordítva!

Az Álomlányok története álomba illő módon kezdődik. Elszöknek anyutól – nem engedi el őket éjjel –, énekelnek egy kicsit, és a következő pillanatban már szerződést is kapnak a bálvány mellé. Álomba illő módon is folytatódik: előbb kis siker, aztán nagy siker, önállósodás, majd világhírnév.

Nemdebár ki vagyunk művelődve amerikaifilmileg? Akkor hát tudhatjuk, mi az egyetlen, ami az álmot megronthatja: a belső ellentét – irigység, szűkkeblűség, veszekedés. Álomlányok leszállnak a földre, visszájára sül el a verssor.

A Dreamgirls színleg giccstéma és giccsfilm, azaz (szinonima): musical. Érzelmek egyenesen kiénekelve, az egész történet elfér a filmzenei cédén. Ám a felszín nem csak csillogó-villogó, de csalóka is: a Dreamgirls mély és hiteles történet, zseniális előadásba csomagolva.

Az együttes körülötti bonyodalmak szinte kibogozhatatlanul összefonódnak. A menedzser, aki felfedezte őket, nem képes lemondani a parancsoló irányításról, közben nem is egy lánnyal viszonyba kerül. A sztár, akinek eleinte háttércsapata voltak, sérelmezi, hogy túlnőttek rajta. A szövegíró, egyikük testvére, nem képes elfogadni a menedzser megkövetelte stílust. A lányok összevesznek a vezető szerepen. (S ha valaki attól félne, hogy ezzel le is írtam a történetet, megnyugodhat: közel sem tettem.) A forgatókönyv végig kerüli a kiszámíthatóságot és a sablonos szálakat; akár a valóság, olyan hiteles az Álomlányok története. S nem csak amiatt, hogy az eredeti könyv és musical is megtörtént példán alapul (a legendás Supremes együttesen): a film könnyen, szinte magától belefúlhatott volna holmi olcsó példálózásba a tudatos rendezői erőfeszítés nélkül.

A Dreamgirls másik nagy erénye, hogy a műfajból következő látványos alakítások lehetőségét a színészek nagyszerűen kihasználták. Beyoncé Knowles mentes az énekesből színésznővé lett dívák szokásos gyöngeségeitől: egyrészt kifogástalanul tud játszani, másrészt nem követeli magának a vásznat; parádés alakítást köszönhetünk neki. Jennifer Hudson elsőfilmes létére méltó partnere nagy nevű társainak – olyannyira az, hogy néha el is halványítja őket. Jamie Foxx, mint megszokhattuk, kitűnő. De a legnagyobb örömöt Eddie Murphy okozza: a másodrangúvá lecsúszott komikus Golden Globe-díjas visszatérést mutatott be James „Thunder” Early szerepébengoo.gl/C4i8SA.

Az álomba illően kezdődő és folytatódó film álomjelenettel is zárul. A színészeknek: mert egy végsőt brillírozhatnak. A közönségnek: mert még a kőszívű is elérzékenyedik rajta, ha addig nem tette is. És ki tudja: talán véget sem ér. Elvégre három Golden Globe-díja után hátravan még nyolc Oscar-jelölés.

Dreamgirls
amerikai zenés film, 131 perc, 2006

Rendezte: Bill Condon
Írta: Bill Condon és Tom Eyen
Operatőr: Tobias A. Schliesser
Zene: Henry Krieger, Harvey Mason Jr., Damon Thomas

Szereplők:
Jamie Foxx (Curtis Taylor Jr.)
Beyoncé Knowles (Deena Jones)
Eddie Murphy (James Early)
Jennifer Hudson (Effie White)

IMDb-átlag: 6,8
www.dreamgirlsmovie.com

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..