Kritika

Margot Robbie bankot rabol – Dreamland

Margot Robbie a Miles Joris-Peyrafitte rendezte Dreamland egy Bonnie & Clyde-történet veszélyes női szerepét játssza el. Viszont Robbie ide vagy oda, mégsem áll minden össze, hogy végül egy igazán izgalmas bűnöző sztorit kapjunk.

Ó, bankrabló szerelmespárnak lenni az 1930-as évek Texasában! A törvényenkívüliség romantikája, a pénz csábítása, a menekülés izgalma, a siker fölött érzett mámor… A Bonnie és Clyde óta népszerűvé vált keserédes bűnöző sztori azóta is megmozgatja a fantáziánkat. Úgy tűnik, a Dreamland is innen merített ihletet, nézzük hát, mi lett belőle!

Eugene (Finn Cole) a semmi közepén megbúvó apró texasi városban élő fiatalember. Apja gyerekkorában otthagyta őket, édesanyjával, mostohaapjával és virgonc húgával lakik egy fedél alatt. Napjait detektívtörténetek olvasásával tölti, hogy legalább képzeletében elmeneküljön a poros, unalmas Bismarckból. Mindez megváltozik Allison (Margot Robbie), a hírhedt bankrabló érkezésével, aki bujdosás közben Eugene-ba botlik.

A film nagy része Eugene tépelődését követi, aki a családja miatti maradás és a kaland (meg Allison) között próbál választani. Az üldözött rablónő bájait és kiváló emberismeretét használva ráveszi a fiút, hogy segítsen neki elmenekülni a törvény elől. Nem is sejti, hogy Eugene nem képes elengedni a számára sivárságból kiutat jelentő nőt. Véletlen találkozásuk így mindkettőjük sorsát meghatározó fordulóponttá válik.

A bandita-filmek többségétől eltérően a Dreamland egy lassan folyó, mélázó, párbeszédtől dús alkotás.

Sokáig egy helyben toporgunk, várva, hogy főhőseink végre nekiinduljanak a kalandnak. Nem is történik sok említésre méltó dolog, amíg közösen menekülésre nem fogják a dolgot. Így az összes akció a film utolsó fél órájába sűrűsödik bele, s annak rendje és módja szerint gyorsan véget is ér. Az, hogy nincs teletömve lövöldözéssel meg hajszával, még nem is lenne baj, ha kitöltené azt az űrt, ami helyette van.

Dreamland: Margot Robbie és Finn Cole

Hiányzik viszont a lassan gyülemlő feszültség, az elemésztő morális dilemma vagy a parázsló szenvedély, ami odatapasztana a képernyőhöz. Csak várakozás van, hogy mikor történik már valami, ami értelmet ad az őrlődésnek. A párbeszédek laposak, a cselekményt előreviszik ugyan, de nem mutatnak túl magukon. Helyettük inkább a táj beszél: a texasi vidék kietlen, elnyúló hosszúsága, ami egy csodás tornádós jelenetben csúcsosodik ki. Azért a táj líraisága sincs maximálisan kihasználva, inkább dekorációként áll a háttérben.

A Dreamland legfájóbb pontja mégis a két főszereplő közti kémia teljes hiánya.

Eugene, az álmodozó, tapasztalatlan srác és Allison, az élet által megedzett fifikás rabló bizony meglepő párosítás. Különbözőségük ellenére (vagy épp annak köszönhetően) egymásba szerethetnének ugyan, de nem egyértelmű, hogy a filmnek ez-e a célja. Mintha ebben a szokatlan love storyban se a forgatókönyvírók, se a színészek nem hittek volna eléggé. Margot Robbie játékos alakításával színt hoz az egysíkú történetbe, de Finn Cole Eugene-ja nem elég érdekes karakter. A románcuk egy esetlen, végtelenségig tartó (7 perces) zuhanyzós jelenetben merül ki, amit leginkább lehangolónak lehet nevezni.

Nincs egy olyan pont a Dreamlandben, ami el tudná hitetni velem, hogy Allison és Eugene egymásnak lett teremtve. Ez nagy hiányosságnak bizonyul, ugyanis egy bűnöző párról szóló történet szomjazza a romantikát. Nézőként szurkolnunk kell kettejükért, szerelmükért, túlélésükért, különben a sztori elveszti minden varázsát. Mickey és Mallory a Született gyilkosokban, Clarence és Alabama Tiszta románcban, sőt, Mr. és Mrs. Smith mind kétes alakok, akik kétes körökben mozognak és kétes dolgokat művelnek. Viszont a szerelmük, ha felmentést nem is, de értelmet ad erőszakos tetteiknek, s ezáltal a filmnek.

Ha már értelemkeresésénél tartunk, Margot Robbie játéka emelendő ki mint a Dreamland egyik fénypontja.

Játszotta már ikonikus bűnös páros női tagját, azaz Harley Quinnt, Joker barátnőjét, itt viszont egy árnyaltabb szerepben mutatkozik. Egyszerre megnyerő és manipulatív, erős és elveszett, alakítása élénkséget és komplexitást kölcsönöz a kissé lomha filmnek.

A Dreamland egy fordított Bonnie & Clyde-nak indul, amiben megcserélődnek a szerepek: a nő a belevaló bűnöző, aki bűnbe viszi a kitörni vágyó fiút. Azonban az ígéretes kezdet után ellaposodik a történet, amit a két főhős összetartozásának hiánya még üresebbé tesz. Egy elcseszett road trippé silányul az amúgy szépen fotózott alkotás, olyannyira, hogy még Margot Robbie sem tudja megmenteni.

Takács Janka

Takács Janka

Janka jelenleg elsőéves hallgató a párizsi Sciences Po egyetem média és kommunikáció szakán. Mozifüggő, legfőképp a régi hollywood-i filmeket és az indie filmeket kedveli, de egy ütős filmzenével bármikor le lehet venni a lábáról.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya