Kritika

Elevenen felfal – Dzsungel

Eltévedni a vadon végeláthatatlan sűrűjében – erről már sok film szólt. A Dzsungel specialitása az, hogy valós események agóniáját dolgozza fel a témához illő realizmussal.

Yossi Ghinsberg története nem az a tipikus inspiráló sztori, mely az emberi élni akarás és túlélés példázata. Az izraeli fiatalember utazásai során Bolíviában köt ki, ahol várják őt a paradicsomi környezet és az ember által érintetlen területek. Kalandvágyától fűtve és egy talpraesett, de marcona német kalandor (Thomas Kretschmann) ajánlására nekivág barátaival a dzsungelnek. Céljuk egy kevéssé ismert őslakos falu meglátogatása, közben egy kis aranyásás is szóba jöhet, de a legfontosabb: minél több élményt szerezni.

Hősünk, Yossi (Daniel Radcliffe) imádja ezt, legfőképpen ezért is jött el otthonról. Két kanállal akarja falni az életet, de nem a nárcisztikus módon – célja önmaga megtalálása, a kaland és kihívások keresése. Utazásai során megismert barátai, Marcus és Kevin (Joel Jackson és Alex Russell) hasonlóan idegenek ebben a környezetben, így igazán rászorulnak Karl, az önkéntes idegenvezető segítségére. Egy szerencsétlen baleset során azonban Yossi leszakad a többiektől, és hamar rá kell jönnie, hogy ha nem alkalmazkodik a dzsungel szabályaihoz, az életébe is kerülhet.

Magányos hősök túlélésről szóló történeteket nem egyszer láthattunk már, a legutóbbi emlékezeteset A visszatérő hozta ebben a témában. Míg ott egy arthouse-köntösben mutatták be a fagyos tajgán a főszereplő tortúráját, itt az esős, mocskos és dögmeleg őserdő a helyszín – a realizmus viszont ugyanúgy jelen van. A Dzsungel bár egy ausztrál függetlenfilm, technikai értelemben nagyszabású produkciónak mondható, korrekt színészi játékokkal és remek fényképezéssel, melynek egyes beállításai akár útifilmek vágóképeinek is beillenének.

A Dzsungel lassan építkezik: az első felében még egy csapatfilmmel van dolgunk.

Láthatjuk a négy kalandor útját, a köztük épülő konfliktusokat és betekintést nyerünk a vadon szabályaiba. Radcliffe csak akkor válik a sztori igazi főszereplőjévé, mikor a játékidő derekán magára marad. Innentől viszont egyértelműen övé a film, de nincs sok terepe egy kiemelkedő alakításhoz. Radcliffe számomra már rég kinőtte Harry Pottert, ám ennél a filmnél nem merült el eléggé a karakterben. Sokkal többre képes színészként, ám itt kelléktára kétségbeesett, rettegő és üvöltő arckifejezésekre redukálódik. Képtelen voltam elvonatkoztatni a filmsztártól, nem láttam Yossi Ghinsberg figuráját.

Greg McLean ült a rendezői székben, aki korábban R-besorolású, igen szaftos filmeket tett le (Wolf Creek, The Belko Experiment). Most jóval visszafogottabb, PG-13-as kalandfilmet készített, de egy-két kifejezetten gyomorforgató résznél feltételeztem, hogy dörzsölte a markát a kamera mögött. Ghinsberg karaktere kénytelen olyan dolgokat megenni, amit nem akar, közben nyakig sáros és hallucinál is.

Daniel-Radcliffe Dzsungel

Az elme megtörését teszi központi elemévé a film, nem pedig a mindent legyőző élni akarást.

A dzsungelt a civilizált ember számára élhetetlen helyként mutatja meg: a táplálékláncba való visszatérés pedig igazán rémületes. A veszély mindenhonnan les rá, ám a legnagyobb egyértelműen a fejében van. Azonban Yossi túl gyorsan vesztette el az eszét, így elveszett a feszültség nagy része is, mert innen kezdve nem lehetett tudni, mi a realitás.

A lassú építkezés miatt indokolatlannak tartottam a közel két órás játékidőt, ráadásul a végére elmaradt a várt katarzis is. Nem jöttem ki motiváltabban a moziból, inkább csak pihenésre vágytam, mint hősünk. Mehetett volna tovább is a történet, a dzsungel legmélyére, vissza az ösztönvilágba, ám az írók keze gúzsba volt kötve a valós események hiteles bemutatása miatt. Így végül egy nézhető kalandfilmet kaptunk, amit gyorsan el fogunk felejteni.

https://youtu.be/S0HCv4ke0g8

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya