Kritika

Kíméletlen leszámolások, kifejtetlen konfliktusok – Earth and Blood

A Netflixen megjelent akciófilm, a Fűrészpor és vér (Earth and Blood / La terre et le sang) egy szomorú paradoxon. Egyszerre kellemes meglepetés, és keserű csalódás.

Julien Leclercq legújabb – Netflixen debütáló rendezése – olyan, mint egy tehetséges, de baromi lusta tanuló házi feladata. Ha tanult/készült volna, akkor simán meglenne az ötös, de sajnos ő megelégszik a gyenge hármassal is.

Miután gyógyíthatatlan rákkal diagnosztizálják, Said (Sami Bouajila) elkezdi tisztán látni életének hiábavalóságát. Kudarcot vallott, mint apa, amikor nem engedte el a lányát az általa vágyott művészeti iskolába, és kudarcot vallott, mint munkáltató és üzletember is. Az apósától örökölt fűrésztelep ugyanis már jó ideje veszteségesen üzemel, ő pedig eljutott arra a pontra, hogy képtelen tovább finanszírozni a vállalkozását. Ám, az igazán komoly gondjai csak az után következnek, miután kiderül, hogy az egyik alkalmazottja (Samy Seghir) egy táskányi lopott drogot rejtett el a telepen. Az anyag „jogos” és korántsem törvénytisztelő tulajdonosa (Eriq Ebouaney) pedig már úton van, hogy visszaszerezze azt.

Az Earth and Blood egy hetvenes éveket idézően szikár, komor és erőszakos bűnfilm.

A nyolcvanpercnyi játékidő legnagyobb részét egy meglehetősen feszült leszámolás képezi, melyben Said John Rambo utolsó csatájához hasonlóan – de annál jóval valósághűbben – száll szembe a telepet megtámadó gengszterekkel. Noha a végeredmény viszonylag kiszámítható, Leclercq egészen jól ért a feszültségkeltéshez és a hangulatteremtéshez. Az erőviszonyok folyamatos variálásával pedig ügyesen fokozza az izgalmakat a fináléig.

A film realisztikus és kíméletlen világa, ahol minden hiba halálos, és ahol minden halál kiábrándítóan kisszerű és nyomorúságos, üdítően hiánypótlónak érződik. Ellenben a hasonszőrű kortárs alkotások többségével az Earth and Blood akciói nincsenek túlstilizálva, de nem is dagonyáznak mértéktelenül a szélrózsa minden irányába kifröccsenő emberi belsőségek tengerében. Leclercq végig megmarad a viszonylagos realista, kisszerű, de annál fájdalmasabb erőszakábrázolásnál.

Amilyen szikárra szabja az atmoszférát, pontosan olyan szikárak a szemben álló feleket játszó színészek is.  Bouajila szúrós tekintetében egy Clint Eastwood veszett el. Hiába kap tragikus hátteret, a szótlan, ám magabiztos és tettre kész karaktert nem a forgatókönyv, hanem sokkal inkább Bouajila alakítása tölti meg élettel. Hasonlóan igaz ez a főgengsztert alakító Eriq Ebouaney-el is. Bár az antagonista karakteréről meglehetősen keveset tudunk meg, Ebouaney jelenléte olyan félelmetes, hogy nem is vágyunk arra, hogy közelebbi ismertségbe kerüljünk vele.

Ám éppen a gondosan felépített atmoszféra és a karizmatikus színészek miatt lesz kiábrándító, amikor észrevesszük, hogy az egész mögül hiányzik az érdemi tartalom.

A nagyobb probléma nem is az, hogy a film egynéhány fordulata már-már érthetetlenül elnagyolt, hanem hogy a főhőseink motivációi kifejezetten alulírtak. Pedig nem sok kellett volna ahhoz, hogy az Earth and Blood egy minden igényt kielégítő, tökös akció-thriller legyen. Csupán annyi, hogy a főszereplőnek valamivel nagyobb célja legyen annál, hogy túl akar élni, és meg akarja védeni a lányát.

Az expozíció elindít vele kapcsolatban több szálat – mint a halálos betegség, és hogy úgy dönt eladja a telepet – amik aztán a fináléra totálisan befejezetlenül maradnak. Ugyanennyi jelentősége van annak is, hogy Said lánya történetesen süketnéma. Leclercq ezt csupán egyetlen egy alkalommal használja a feszültségkeltés forrásaként.

Igaz, a francia akciófilmek újabb reneszánszát elindító Elrabolva főhősének is csupán annyi a célja, hogy megmentse a lányát.

Ám míg Pierre Morel filmje arról szól, miként szerzi vissza egy apa (képletesen és gyakorlatban is) a tőle elidegenedett lányát, addig Leclercq nem ilyen tiszta alapokról indít a lánya jövője miatt aggódó és morális ingoványba került apával. Bár abszolút érthető, hogy Said és lánya túl akarják élni a gengszterek támadását, csak éppen a film arra felejti el megadni a választ, hogy mi történik, ha ez sikerül nekik. Hogy a túlélésük számomra, mint nézőnek miért kéne fontosnak lennie? Miért számít az, hogy Said legyőzi-e a gengsztereket, ha úgy is halálos beteg?

Saidhoz és lányához hasonlóan a drogot a telepre csempésző Yanis története is elakad valahol félúton. Pedig Leclercq írótársaival neki is ad egy izgalmas háttértörténetet (a drogot a testvére bízza rá, hogy abból kezdjenek új életet), de végül ennek a sztorinak sincs érdemi, egyértelmű kifutása. Így az a nagyon fura helyzet áll fent, hogy a film egyetlen aktív cselekvője, aki tiszta motivációval bír, az a főgonosz.

Jóllehet nem szükséges, hogy minden film mereven ragaszkodjon a műfaji szabályokhoz. Sőt kifejezetten izgalmas lehet, ha olykor megkeverik, felborítják azokat (lásd: Nem vénnek való vidék). Csak, hogy az Earth and Blood kapcsán nem az érződik, hogy a szabályok áthágásával, a bevett műfaji szokások kifordításával szeretne történetet mesélni, hanem hogy Leclercq-nak igazából fogalma sem volt róla, hogy miről akarna mesélni. Közben pedig a fesztiválfilmeket idéző tempójával, és

komor – gyakorlatilag teljesen humormentes – hangulatával azt az érzést kelti, hogy ez egy komoly történet.

Bedob egy rakás érdekesnek ígérkező elemet, majd teljesen elhanyagolja őket. Így végül sajnos a remek, karcos atmoszféra, a feszült akciók és a jó színészek sem képesek teljesen ellensúlyozni a kiszámítható cselekményt és a tiszta motivációk, illetve kielégítő karakterívek hiányát. Ennek köszönhetően épp annyi ideig fogunk emlékezni erre a filmre, amíg végignézzük.

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya