Kritika

Apa egy magas fal – Aya és a boszorkány

A Studio Ghibli első 3D-animációs filmje egy generációváltás története, mely nem menekülhet az összehasonlítások elől. Goro Miyazaki Aya és a boszorkány (Earwig and the Witch) című felnövekedés történetére óhatatlanul rávetül Hayao Miyazaki hatalmas árnyéka.

A Studio Ghibli első 3D-s CG-animációja egy elég jelentős váltás jelent az 1985 óta működő és nagy utat bejárt stúdió történetében. Hayao Miyazaki és szerzőtársai egy lélekkel, gondolatokkal teli animációs világot teremtettek, egy egyszerre komoly és kedves fantáziavilág-sokaságot, melynek szüleményei jelentőssé váltak világszerte. Az egyik jelentős mérföldkő a stúdió történetében 2002 volt, amikor Hayao Miyazaki Chihiro Szellemországban című filmjéért Oscar-díjat kapott. Goro Miyazaki első két filmje lényegében a Studio Ghibli szellemiségében készült el. A Földtenger varázslója és a From Up on Poppy Hill  készítése során, bár Goro Miyazaki rendezte őket, a szokásos stáb és a nagy öregek segítő tanácsai támogatták az alkotói folyamatot. Azonban

az idén 53 éves rendező egyszer csak úgy döntött, hogy ideje felnőni, és a maga útját járni.

Ez pedig első sorban a 3D/CG-animációra váltást jelentette.

Az Aya és a boszorkány egy kislány története, aki elképesztően életrevaló, s jókedvét az égvilágon semmi sem teheti tönkre. Imád az árvaházban élni, s töretlen erővel néz szembe a családhoz kerülésével járó kihívásokkal is. Pedig az új család nem éppen szokványos tagokból áll: itt van a démonoknak parancsoló Mandrake és a megrendelésre varázsfőzeteket készítő Bella Yaga. Aya (vagyis Earwig) azonban remekül helyt áll és egyben helyére is talál, hiszen a napi csatározások közben saját anyukájával kapcsolatos titkokra is fény derül.

Ám a történet, ami egyébként Diana Wynne ifjúsági regényének adaptációja, rendkívül vérszegény marad. Aya az új otthonában mindenáron varázsolni akar tanulni, de Bella Yaga egyre osztja neki a feladatokat, ahelyett hogy valami boszorkányos dologra tanítaná. Nehéz nem felidézni Kiki – A boszorkányfutár történetét, aki a Studio Ghibli egy korábbi boszorkánya. Kiki és macskája szintén feladatokkal küzdenek. Bár Kiki önbizalma, s ezzel együtt repülési képessége egészen ingadozó, elhivatottsága töretlen, s a feladatok a személyisége fejlődését, felnövekedését segítik.

Aya inkább egy túlélő, akinek nincs magasztos célja a varázslással,

inkább azon van, hogy magát kényelembe helyezze az éppen adott körülmények között, s a boldogságát nem kemény munkával, hanem  leleményességgel kívánja elérni. Épp ezért a fő konfliktus, vagyis annak elérése, hogy varázsolni tanulhasson, nem ad igazi izgalmat a sztoriban, hiszen az nem vezet semerre sem.

De nem csak az izgalommal, vagyis annak hiányával van a baj, a karakterek is elnagyoltak és üresek. Bár a legnagyobb probléma kétségtelenül az, hogy jövő technológiája ide vagy oda, ez a fajta 3D-animáció nem néz ki jól. Hiányoznak a vizuális egészet feltöltő részletek, a kifejező és szerethető arcjátékok, helyette csak hivalkodó színek és grimaszoló mimika. Sem a szemhez, sem a szívhez nem szól ez a mese.

A legérdekesebb az egész produkcióban Goro Miyazaki belecsempészett személyes megnyilatkozásai. Toshio Suzuki, a Studio Ghibli producere egyszer azt nyilatkozta, hogy

Goro számára Hayao Miyazaki sokkal inkább egy magas fal, mint egy apa.

Goro új és egészen saját filmjében pedig megjelenik Mandrake, aki az apafigura ebben az atipikus családban. Nos, ő egy igazi művész, akinek jelmondata a „ne zavarj!”, aki csak az étkezésekkor hagyja el alkotószobáját, ahol aztán egyből az újságba temetkezik. S amikor kapcsolódni kíván a kis boszorkánylánnyal, szemei áthatolnak a gyerekszoba falain (!).

Talán megérdemelné Goro, hogy az egyébként kedves és színtiszta feel-good filmjét anélkül is értékelni tudjuk, hogy Hayao Miyazaki remekműveivel hasonlítgatnánk össze, és az elvárássokkal egyből össze is roppantanánk, de mivel ez az animáció is a Studio Ghibli égisze alatt készült el, ez szinte lehetetlen. Azonban a melegszívű, varázslattal teli és okos Ghibli-mesék sorában nem tudott méltó helyet kiharcolni magának az Aya és a boszorkány.

Keller Mirella

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja. kellermirella@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés