Kritika

Édes – Csinibabák

Csinibabák

CsinibabákImádni való! Aranyos és mérges, tüneményes-édes, szatirikus gyöngyszem.

Mennyivel jobb az eredeti cím! A „csinibabák” beképzelt cicákat sejtet, a „cupcakes” viszont édes, naiv kis lányokat. Naiv kis lányokat, akik igencsak vonakodva meghódítják a világot.

Ez a film is meghódíthatná a világot. Ha Amerikában készült volna, háta mögött azzal a marketingerővel, ami kell is egy ilyen filmnek, akkor az év egyik közönségkedvence lenne, bent mindenféle toplistában, és évekig emlegetnék, mint a vígjátékok mintadarabját. Nem azért, mintha nagy alkotás lenne. Kicsi és könnyed, vidám és őszinte, bátran mondja a magáét, nem szégyell pimasznak lenni. Saját közönségével sem. De mert izraeli-francia filmecske, és még idehaza is csak egy mozi játssza – és képzeljétek, még Wikipedia-oldala sincs –, hát el fog sikkadni. Te azért nézd meg!

Szóval: édes, naiv lányok – igaz, Anat (Anat Waxman) már jócskán asszony.  De ő süti a cupcakes-finomságokat, és ő sem mentes az idealizmustól. Kell is abból egy adag, ha azt a bolondos dalocskát, amit a többiek Anat felvidítására énekeltek – mobiltelefonnal filmezve – nevezni akarják az Eurovízióra (illetve annak a filmbéli, ütődötten szatirikus változatára). A csapatkából egyik se normális; karót nyelt miniszteri titkártól bohém gitárosig mindenféle aranyos-ütődött emberi zsákutca akad közöttük, és az egész világ összeesküszik ellenük: a menedzser butítaná a dalt, a miniszter letiltaná, a férj elhagy, a barát szégyell – csoda, hogy a vígjáték mégis működik. És működik.

Csinibabák

A Cupcakes imádni való. Aranyossága és maró humora teszi azzá. Hat főszereplőnk mindegyike szerethető karakter (nagy jó pont az íróknak és színészeknek); hetekkel a film után is elevenek az emlékezetben. A film világa pedig olyan tökéletesen görbetükrözi a valódi showbiznisz (és a valódi Eurovízió) hülyeségét, hogy minden pillanata egy-egy kincs; ez ám az önkritika, nem a nagy fene keserű valóság arcunkba tolása!

Ami felveti a kérdést, mi az ördögért is nem készül mostanában ilyen vígjáték Magyarországon. (Mert nem készül, hagyjatok békén azzal az egy – három, lol — Üvegtigrissel.) Valószínűleg azért, mert nálunk mutatóba se akadnak olyan írók, akik képesek lennének erőlködés nélküli, kedves kis műveket ráírni a nagyvászonra. No meg az önismeretünk se áll épp izraeli szinten. Annál jobbat tenne egy magyar Cupcakes.

Csinibabák

A moziból kijövet fél óráig végigmosolyogtam Budapestet, csodálták is a szembejövők. Jól éreztem magam a világban. A film maga is egy kis édes süti: felvidít, még kérsz belőle, csodálod: nahát, ki tudott ilyet sütni!? Könnyű kis darab, és a maga pehelysúlyában tökéletes.

A központi dalt már le is töltöttem. Nem épp világszám, de jól fog jönni, ha bármikor szükségem lesz egy kis boldogságmorzsára.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..