Kritika

Momoa papa dühös – Édes kislányom

A rák egy szemétláda. Családokat tesz tönkre, és sok esetben semmit nem lehet ellene tenni. Éppen ezért dühíti föl Coopert (Jason Momoa), hogy a feleségét meg lehetne menteni – de mégsem sikerül. Bosszúhadjárata a szokásos „egy ember lezúzza a fél világot”-sztori lehetne, ha nem lenne ott a lánya, aki iránt – azt gondolná az ember – felelősséggel tartozik…

Cooper, a felesége meg a kislányuk élete idillinek tűnik – egész addig, amíg egy ki nem újuló rákbetegség nem ró új, elviselhetetlen terheket a családra. A kezelésekre felvett hitelek törlesztése “csak” az anyagi részét jelentik ezeknek a nehézségeknek ami ennél is rosszabb, hogy az orvosok kecsegtetik ugyan őket egy új, hatékony gyógyszerrel, de azt az utolsó pillanatban visszavonják a piacról. A feldühödött, gyászoló apuka pedig – átlagon felüli testi erejét és bunyós képességeit bevetve – elkezdi felgöngyölíteni a szálakat: mi áll ennek a piaci lépésnek a hátterében, ami gyógyulásra váró emberek ezreitől vette el a reményt?

Sweet Girl: All about Jason Momoa's thriller on Netflix

Az akciófilmes klisék között tehát megbújik egy drámai szál is – és ez messze jobb is, mint az akciók, amelyek jelen esetben test-test elleni bunyókat jelentenek. Szó se róla, Jason Momoának megvan ehhez a fizikuma (többször eszembe jutott, hogy a 21. század Bud Spencerét láthatnánk benne, ha kicsit humorosabbra vennék a figurát), de nem miatta unalmasak a verekedések. Hanem azért, mert manapság ennél sokkal pörgősebb, sokkal változatosabb akciókhoz vagyunk szokva – kicsit oldszkúl ebben a tekintetben a film (és talán ezért is jutott eszembe Bud Spencer).

Hiába tehát a filmidő jelentős idejét kitevő akció, az Édes kislányom unalmas. De nem csak ettől lehet feszengeni a filmet nézve. Hanem azért is, mert kínosan logikátlan az egész. Eleinte úgy tűnik, hogy a fő logikai problémákat az fogja okozni, hogy már megint a gyógyszeripar a mumus, és ezt valami nonszensz technoblablával fogják megmagyarázni. De mint kiderült, ez a legkisebb baj: sokkal nagyobb az, hogy

a szereplők teljesen értelmetlenül, életszerűtlenül, a saját jellemvonásaikkal ellentétesen cselekszenek (már ha vannak jellemvonásaik).

Egyszerűen nem tudunk azonosulni a szereplőkkel, a döntéseikkel, ez pedig még akkor sem segíti az izgalmak átélését, ha amúgy pörgősebb, látványosabb akciókat láthatnánk.

A gyógyszeripari cég lépései, motivációi ugyanígy elég érthetetlenek. A tudományellenesség ma Amerikában elég látványos trend (kezdve az evolúció alternatív magyarázatainak tanításával, egészen a klímaszkeptikusság, sőt, az áltudományos összeesküvéselméletek mainstream politikai irányvonallá válásáig). Nem csoda, hogy a filmekben is gyakori a gyógyszer- és vegyipar hibáztatása (pl. Sötét vizeken).  A lélektelen, pénzre éhes cég azonban ezúttal olyan machinációkba kezd, amik csak a sztereotípiákra játszanak rá: de ha jobban belegondol az ember, nem igazán rajzolódik ki világos kép, hogy a megvesztegetések hálójával, a gyógyszerek piacra dobásával és visszavonásával való játékkal ki és hogyan is járt jól pontosan…

Sweet Girl” auf Netflix: Das bedeutet der große Twist am Ende des Films | GQ Germany

Egyszóval, unalmas, logikátlan, érthetetlen film ez – egész addig, amíg elér egy mindent fenekestül felforgató fordulópontig. Na, ott aztán minden megkérdőjeleződik, és lehet agyalni rajta, hogy ettől jobb lett-e a film?

Az a helyzet, hogy nem sokkal.

Bizonyos logikai bakugrásokat megmagyaráz ugyan – másokat viszont meg sajnos behoz a képbe a fordulat. Mindenesetre azt az egy óra unalmat nem teszi nem megtörténté – sőt, igazából az izgalom utána sem lesz sokkal nagyobb, az akciójelenetek nem lesznek sem szebbek, sem feszültebbek, és a tétek sem változnak.

Viszont az tény, hogy legalább van min agyalni –

akár a film közben, sőt, még azt is el bírom képzelni, hogy lesz, akinek megéri majd visszatekerni, hogy egy-két jelenetet újranézzen, hogy festenek azok a nagy jelentőségű fordulat tükrében. Nem hiszem, hogy bármi új kiderülne ebből: az azért látszik, hogy a részletekre igyekeztek odafigyelni a készítők, valószínűleg épp elég utalás van a fordulatra, és tökéletesen értelmezhetőek lesznek azok a jelenetek a feje tetejére állított történet új aspektusából nézve is.

Szóval a gond nem az, hogy igénytelenül van kitalálva, összerakva, megcsinálva az Édes kislányom – Jason Momoa és a lányát alakító Isabela Merced pedig kifejezetten élvezetes alakítást nyújtanak. Hanem inkább az a probléma, hogy a nagy fordulat mellett (vagy ellenére) is csak egy érdekes rövidfilmötlet, másfél órásra húzva, Jason Momoával felturbózva.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés