Kritika

Olajtól sötét vizeken – Egy döntés súlya

Akciófilm köntösébe bújtatott, politikai thriller rengeteg társadalmi feszültséggel – a spanyol Egy döntés súlya (Black Beach) lerántja a leplet az olajipar és a politikai hatalom kapcsolatáról.

Testreszabott, prémium zakó ujja takarja a csuklón feszülő Rolexet, miközben Carlos (Raúl Arévalo) és felesége, Susan (Melina Matthews) az értük küldött luxusautó hátsó üléséről a vendégek fogadására kigördített szőnyegre lépnek. A brüsszeli elit nagy része jelen van a márvánnyal, arannyal és freskókkal borított palotában, ahol Carlos édesanyja (Paulina García) a legmagasabb kitüntetést veszi át, amit az ENSZ emberi jogi főbiztosa kaphat. Ám a pezsgős poharakkal és álmosolyokkal teli estén kiderül, hogy a nemzetközi olajcég, melynek Carlos cégértékesítési tárgyalóként dolgozik, egy utolsó, meglehetősen kényes feladatot bízna a férfira, mielőtt megkapja hőn áhított New York-i előléptetését. Az egykori spanyol gyarmaton, Egyenlítői-Guineában ugyanis – ahol a cégnek komoly érdekeltségei vannak, és ahol az eredeti címet adó Black Beach börtön is található – támadt egy kis zavar az olajból befolyt pénzből dőzsölő miniszterelnök és az őslakos zande népcsoport között.

A cég egy mérnökét elrabolták, és ha ezt a roppant „demokratikusan” megválasztott Ndong elnök (szokásához híven) vérfürdővel és népirtással torolja meg,

akkor az ENSZ nem oldhatja fel az országra korábban kiszabott embargót, így a vállalat hatalmas profittól esik el. Főhősünk viszont korábban épp ebben az országban dolgozott néhány hónapig egy civil szervezetnek, ezért főnökei abban bíznak, hogy egykori kapcsolatait mozgósítva hamar pontot tehet a kényes ügy végére.

Raúl Arévalo és Candela Peña az Egy döntés súlya (Black Beach) című filmben

A filmet rendező Esteban Crespo már első, 2017-es nagyjátékfilmjével (Amar) is bizonyította, hogy remek érzéke van az emberi drámák megfilmesítéséhez, amit most, az Egy döntés súlya kapcsán is kamatoztatott. Ahogy ugyanis egyre jobban bomlik ki előttünk az árulásoktól, hazugságoktól és korrupciótól bűzlő történet, úgy ismerjük meg egyre alaposabban Carlos múltját is, hogy aztán a politikai-társadalmi és magánéleti szál egymással párhuzamosan futva, időnként egymásba gabalyodva vezessen minket a végkifejletig. Ám míg az Amar esetében elképzelhetetlen volt a megnyugvást hozó vég,

az Egy döntés súlya (Black Beach) megtekintése során soha nem hagy el bennünket a remény, hogy főhősünk afféle modern Robin Hoodként igazságot tud szolgáltatni a kizsákmányoló hatalommal szemben álló, elnyomott kisemberek számára.

Ilyen értelemben a szerepét kimért, mégis roppant karizmatikus módon alakító Raúl Arévalo (a színész egyébként a 2014-es Mocsárvidék című filmből lehet ismerős, de két évvel később rendezőként is bemutatkozott a Késő harag című bosszúfilmmel) karaktere azzal a Robert Bilott-tal rokonítható, akit Mark Ruffalo formált meg remekül a Sötét vizeken című filmben. Csakhogy míg Bilott történetét bizonyíthatóan az élet írta, addig

Carlos egy fiktív történet fiktív és gonosz nagyvállalata ellen harcolva igyekszik olyan sikereket elérni, melyek létjogosultságát egy pillanatig sem kérdőjeleznénk meg a valóságban sem.

Mert noha kisemberként valószínűleg vajmi keveset látunk abból, ami az olajlobbi színfalai mögött zajlik, valahogy mégis minden kétség nélkül elhisszük, hogy sokan szenvednek az efféle óriáscégek térnyerése és hatalmi befolyása miatt.

A Netflix jó érzékkel felkarolt spanyol sorozata, A nagy pénzrablás után tehát itt egy újabb remek spanyol alkotás, amit szintén az említett streaming szolgáltató hozott el a nézőknek. A hangsúly persze egészen máshol van: míg a La casa de papel érintette ugyan a forradalmi hévvel átitatott társadalmi egyenlőség és felelősségvállalás kérdéseit, de nagyrészt megmaradt izgalmas látványmozinak, addig az Egy döntés súlya bátrabban fogalmaz és mélyebbre ás, de

akciójelenetei – a roppant mozgalmasnak látszó előzetes ellenére – messze alulmúlnak szinte bármilyen izgalmasnak szánt jelenetsort az elmúlt évtizedből.

Persze itt nem is ez a lényeg, csak az agyatlan akciófilmet kutató néző lesz csalódott, hogy az ígértekkel ellentétben egy mély gondolatvilágú, elképzelhetetlenül gyötrelmes emberi sorsokat bemutató, aktuális mondanivalóval rendelkező, politikai-társadalmi thrillert kapott.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com