Kritika

Hol akarod, hogy eltemesselek? – Egy fiú hazatér

Egy fiú hazatér

Egy fiú hazatér a karácsonyi ünnepekre a családjához, s nézőként olyan dráma részeseivé válunk, amit nehéz szívvel lehet csak elviselni.

Az Egy fiú hazatér című film rendezőjének, Peter Hedgesnek immáron negyedik olyan filmjét láthatjuk most, melynek egy személyben írója és rendezője is. Eddigi filmjei azt tanúsítják, hogy alkotójuk érdeklődésének központjában a bonyolult családi viszonyok állnak – és most sincs ez másképp. Amíg első filmje, a Hálaadás (Pieces of April, 2003) egy hamvából életre csiholt anya-lány kapcsolatot mutat be, addig a Dan és a szerelem (2007) egy három kislánnyal megözvegyült férfi viharos új kapcsolatalakítási kísérletét követi nyomon. Feszültségektől izzó családi drámák ezek, nem úgy, mint a Timothy Green különös élete (2012) című fantasy filmje, melyben egy meddő házaspár életébe varázsol egy Timothy nevű tízéves kisfiút.

A családi kapcsolatokat boncoló rendezői életműbe jól illeszkedik az Egy fiú hazatér, melyben egy drámai feszültségű anya-fiú küzdelmet tár elénk.

Boldog, békés karácsonyra készülődik a Burns család, amikor egyszer csak a semmiből – jobban mondva a drogrehabilitációs intézetből – felbukkan a 19 éves Ben, megjelenésével nagy zavart okozva családjának. Anyja meglepetésében tárt karokkal fogadja, ám ezt követően első dolga begyűjteni az összes, házban található gyógyszeres fiolát, na meg a családi ékszereket. A kialakult hangulatból nyomban kitűnik, hogy Ben drogfüggősége eddig is véres családi konfliktusok kiváltója volt. Az anya (Julia Roberts) új, fekete férje (Courtney B. Vance) láthatóan lemondott Ben kigyógyulásának reményéről, és elutasítóan fogadja mostohafiát.

Neheztelésének van is alapja: mint kiderül, a fiú rehabilitációjának finanszírozására jelzálogot tettek a házukra. Ben húga hasonlóképpen nem bízik a bátyjában, így csak két kis féltestvére és a kutyájuk fogadják őt kitörő örömmel. Bár Ben hazatérése már a harmadik karácsonyuk tönkretételét vetíti előre, férje és lánya ellenállását legyőzve anyja végül bizalmat szavaz neki. Ám ami ezután következik, örökre megváltoztatja a család életét.

Hogy a drogprobléma milyen jelentős szerepet játszik az amerikai társadalom életében, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rövid idő alatt két film is született ebben a témában.

A Csodálatos fiú éppúgy egy kábítószer csapdájába került fiú történetét meséli el, mint az Egy fiú hazatér. Ott egy értelmiségi apa küzd a fia életéért a maga belülről fakadó erejével és kapcsolatrendszerével, s aki végül feladja. Peter Hedges filmjében egy erős akaratú, szerető, de igen kemény anya teszi ugyanezt, ám óriási lelkierejével ő végsőkig kitart. A két film közötti lényeges különbség még, hogy a drogfüggőség kialakulásának okát a Csodálatos fiú esetében nem tudjuk meg, csupán látjuk, hogy egy jól szituált család szellemileg felspannolt fia a drogok kipróbálását is az élet kihívásának tekinti, s túljut azon a határon, ahonnan már nem lehet visszafordulni.

Peter Hedges filmjében viszont fény derül a szerre kattanás reális okára: mikor Bent kamaszkorában baleset érte, orvosa mértéktelenül, és felelőtlenül emelte a fiú fájdalomcsillapító adagját, ami végső soron drogfüggőséghez vezetett. Ehhez járult még lelki okként anyja válása, s az apja elveszítése, amit drogokkal próbált feledni. Ez a tény ugyan szívszorítóbbá teszi Ben történetét, de végső soron mindegy is, a fiúk miért lettek drogfüggők, mindkét film kimondatlanul is azt sugallja, hogy ebből a pokoljárásból aligha lehet kikecmeregni, hiába támogatja őket a család.

Merthogy Ben anyja mindent elkövet fia lelki egyensúlyának visszanyeréséért. A hazatérő fiú megjelenése azonban olyan eseményeket gerjeszt a tágabb környezetében, melyek kíméletlenül visszavezetik őt a régi életébe, ahol múltbéli tettei kísértik. Az ellopott kutyájuk keresése végül olyan kisvárosi road movie-ba hajszolja őket, melynek során anyja számára is világossá válik, hogy fia képtelen leszámolni a démonjaival. A kihaltnak tűnő házak közötti körözés a Twin Peaks hangulatát idézi fel.

A békésnek tűnő kisváros nyugalmas felszíne alól lassan felfeslik egy droggal, erőszakkal és félelemmel átitatott világ.

A film egyik legnagyobb érdeme talán, ahogy a rendező Ben történetébe beleszövi a kisvárosi drogüzletág valamennyi szereplőjét: az erkölcs nélküli fő drogdílert, a terjesztők összefonódott hálózatát, a drogosokat, akik képtelenek letenni a szert, Bent, akinek családja erőn felüli anyagi támogatásával sikerül eljutnia a rehabilitációig, a lányt, akit eltemetnek és az önsegítő csoportot, akik egymást húzzák vissza a szakadék széléről. Olyan letaglózó világ ez, amelyet a Csodálatos fiúhoz hasonlóan a kiúttalanság hatja át.

https://www.youtube.com/watch?v=bRqNyQS4CLI

A film legnagyobb ajándéka Ben anyjaként Julia Roberts alakítása. A filmben 24 óra története elevenedik meg, s ezen rövid idő alatt végigéljük, ahogy a fia hazatérésétől boldog anyától a kétségei között hányódó anyán keresztül egészen a dühöngő anyáig Julia Roberts a szülőség minden elképzelhető és elképzelhetetlen érzelmi fázisát végigzongorázza a szemünk előtt. S nézőként kénytelenek vagyunk végigélni vele a tehetetlen vergődést. A fiát alakító Lucas Hedges játéka már sokkal színtelenebb, ám ez talán még fel is erősíti Julia Roberts talán eddigi legjobb alakítását. A film legmegrázóbb jelenete, amikor az anyja kiráncigálja drogos fiát a temetőbe és ráüvölt: „Hol akarod, hogy eltemesselek?” Ez a mondat kitörölhetetlenül megragad az emlékezetben.

Avatar

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya