Mike van Diem, holland rendező 18 év kihagyás után állt újra kamera mögé, előző filmje, a Karakter anno megnyerte a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat. Tavalyi alkotása, A meglepetés egy olyan világba kalauzol minket, amelyben megrendelhetjük a saját halálunkat egy népszerű „utazási irodán” keresztül.
A film
A meglepetés egy rendkívül eredeti vígjáték, melynek már a címe is felettébb sokatmondó. Egyfelől utal a szuicid hajlamú, sivár lelkű Jacob (Jeroen van Koningsbrugge) által választott halálnemre, amivel elveszik az ügyfél életét azon cég emberei, akiknél megrendelheted távozásodat a másvilágra – a férfi nem tudhatja, hol, mikor és hogyan éri majd a vég. Másfelől céloz egy Jacobot érő valódi meglepetésre: Anne-ra (Georgina Verbaan), akibe beleszeret, sőt segítségével újra érezni kezd. Nevet, dühbe gurul, aggódik, vágyakozik: a változás pedig Jacob környezetét is ámulatba ejti. Jeroen van Koningsbrugge arcjátékával, testbeszédével egyaránt kiválóan szemlélteti a karakterfejlődés ívét. A film azonban a nézők számára is tartogat meglepetést, ugyanis egy jól elhelyezett fordulat vadiúj megvilágításba helyezi főhőseink sorsát.
Már a film témája is meglehetősen abszurd, így nem csoda, hogy jellemzően a groteszkkel, sőt fekete humorral operál van Diem, aki nem csak rendezte, de írta is A meglepetést. A kudarcba fúlt öngyilkossági kísérletek, a meglepetést türelmetlenül váró Jacob és a családi vállalkozásként üzemeltetett „utazási iroda” működése mind-mind meghökkentően vicces szituációkat eredményeznek, s a film éppen csak nem válik tőlük irracionálissá, hihetetlenné. A két főhős oppozícionálása a humor egy újabb forrása: míg a nő megszállottan rajong a kocsikért, addig a férfi a tánc szerelmese; míg a nő verekszik és lő, addig a férfit a biztonsági őrök is könnyűszerrel elkapják. Georgina Verbaan precízen lavíroz karakterének két véglete között, egyik pillanatról a másikra válik szende lányból egy jóval maszkulinabb, karakán nővé. Feljegyzendő azonban, hogy bár kétségtelenül humoros a film, jóval több geget is elbírt volna, például ha Jacob gyakrabban értelmezi a „meglepetés” eszközének a puszta véletlent.
Az Elysium, azaz az „utazási iroda” működésének legfőbb szabálya, hogy az utazástól már senki nem léphet vissza. Ez egy részről érthető, hiszen illegális vállalkozásról van szó, másrészről viszont helytelen elvnek bizonyul. Az öngyilkosságot sokan egy kilátástalan helyzetből való menekülésnek látják, és az Elysium is ezt ajánlja fel – már a cég neve is erre utal, az elysium ugyanis a Paradicsom mitológiai megfelelője. De vajon a halálban tényleg boldogabbak leszünk? A főszereplő példája nem ezt mutatja, hiszen Jakobnak nem a halál, hanem a szerelem hozott kiutat megcsömörlött élethelyzetéből. Legtöbbször nem adhatjuk fel, sőt inkább meg kell próbálni kihozni a lehető legtöbbet az adott szituációból. Vannak azonban különleges esetek, mikor igenis érdemes az utazás mellett dönteni. Legyen az egy gyógyíthatatlan beteg szenvedésének megelőzése, vagy egy idős ember átsegítése a másvilágra, mint Jacob birtokának gondnoka, Muller (Jan Decleir) esetében, aki számára a túlvilág jelenti a békét, sőt a reményt, hogy újra lássa élete szerelmét. Épp ez A meglepetés figyelemreméltó gondolata: Mike van Diem bár az életigenlést pártolja, az öngyilkosok fölött sem tör egyértelműen pálcát.
A lemez
A kiadvány nem tartalmaz extrákat.
