Kritika

Fogat fogért, ha kell ezredjére – Egy igazán dühös ember

Több mint 15 év után újra egy filmben dolgozik együtt Jason Statham és Guy Ritchie. Aki azonban a rendezőtől megszokott humoros, laza gengszterkomédiát várja, számára az Egy igazán dühös ember (Wrath of Man) nagy meglepetés lehet. Témában és hangvételben ugyanis sokkal közelebb van Statham kőkemény akcióthrillereihez. Kérdés: vajon illik-e Guy Ritchie-hez ez a zordabb megvalósítás?

Mai szemmel nehéz is elhinni, hogy ez a két ember mekkora utat tett meg. Az egykori profi műugró és modell Jason Statham, és az iskolából kicsapott, a filmezést autodidakta módon megtanuló Guy Ritchie szó szerint az ismeretlenbe ugrott fejest mikor 1998-ban, a ködös Angliában elkészült A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső. Ami rekordgyorsasággal vált a késő ’90-es évek egyik legismertebb kultfilmjévé. Két év múlva bevették Amerikát, jött a Blöff, ami meg a 2000-es évek egyik legnagyobb kultfilmje lett.

Aztán Jason belekóstolt az akciófilmek világába, Ritchie rendezőként pedig megjárta a poklot (a Hullámhegy remake-jével, ami majdnem kettétörte karrierét).

A 2005-ös Revolver idején mindketten a helyüket keresték Hollywoodban, a film se lett sikeres. Útjaik jó sok évre elváltak: Statham a középkategóriás, régi vágású akciófilmek egyik utolsó mohikánja lett, Ritchie pedig szép fokozatosan rehabilitálta karrierét. Most 2021-ben bőven lenne ok a könnyes összeborulás miatti nosztalgiára, de az Egy igazán dühös ember teljesen másfajta film, mint amire számíthattunk.

wrath of man

Titokzatos férfi jelentkezik a város egyik legveszélyesebb melójára. Patrick Hill (Statham) nem a helyi plázák biztonsági őre lesz, hanem többmilliós pénzösszegeket szállító páncélkocsiké. Amik festett céltáblák az állig felfegyverkezett rablóknak. Csakhogy Patrick a munkájában jó, nagyon jó. Túlságosan jó. Egymaga képes leszedni azokat, akik hezitálnak vele szemben. Mintha más lenne, akinek mondja magát. Mintha arra vágyna, hogy bizonyos emberek vagy rablók megtalálják. Egy olyan ember, akinek múltja van, kapcsolatai, tapasztalata. És küldetése, amit mindenáron teljesíteni fog. Ami összefonódik egy pár hónapja történt rablással, amiben őrök és civilek is meghaltak. Egy olyan embernek, mint Hill, van terve, amiben a szálak végül összeérnek. Amikor mindenki, aki keresztbe tett neki, megbűnhődik. Irgalom nélkül.

Egy Guy Ritchie filmet általában arról ismer meg az ember, hogy bár a szereplőkkel igen súlyos dolgok történhetnek meg, minden profanitás és erőszak ellenére mégis ott van a humor, a könnyedség és a vizuális brillírozás, ami könnyen fogyaszthatóvá teszi a nagy sikert hajszoló csibészek kálváriáját. Viszont pontosan ez az, amiket az Egy igazán dühös ember (hú, máris utálom ezt a címet!) teljesen szembemegy.

Ritchie ugyanis egy éjsötét bűndrámát vázol itt fel, ami nagy lendülettel merít az elmúlt évtizedek terméséből.

Benne van a heist filmek szikár feszültsége, a bosszúfilmek nyers brutalitása, és a neo-noir hideg cinizmusa. Már helyszínben is teljesen alájátszik: Los Angeles szmogos, szürkés betontengere tökéletes táptalaj egy olyan történetnek, amiben elveszett lelkek és könyörtelen gyilkosok kerülnek szembe egymással. A felhőkarcolók csillogása mögött nincs semmi csak kiüresedés és halál. Egy életre kelt hard boiled ponyvakrimi.

Wrath of Man (2021) Full Movie — 123Movies

Az író/rendező magához képest teljesen szokatlanul lassú és ráérős tempóban vezeti fel Hill bosszúját, lépésről-lépésre egyre több és több infót csepegtetve, hogy vajon ki lehet, és hogy meddig képes elmenni, ha a céljai teljesítéséről van szó. Nem könnyű úgy beszélnem a filmről, hogy ne fedjem fel akaratlanul a főbb csavarokat, de lényegében az egyharmados pontnál jelentős váltást tesz a sztori az átlag bosszúfilmből abba a már említett gengszter/noir irányba, amikor fény derül a protagonista múltjára. Hogy aztán újra perspektívát váltson és betekintsünk annak a csapatnak az életébe, akik után vadászik. Persze,

aki már látott filmet „Anglia Tarantinojától”, annak ezek a narratíva és nézőpontváltások nem lesznek meglepőek.

Az Egy igazán dühös ember (ami amúgy a 2004-es A pénzszállító című francia akciófilm remake-je) látszólag egy csont egyszerű thriller és tulajdonképpen nem is talál fel semmi újat. Viszont Ritchie ügyesen pont annyira csavarja meg a történetvezetést benne, hogy ne legyen teljesen kiszámítható,  megvannak a formai ügyességek, a nagy elődök tisztelettel teljes megidézése.

Wrath of Man (2021) Full Movie — 123Movies

Elnézegetve sok más filmet felfedezhet benne az ember: Michael Mann Szemtől szembenjét, Stanley Kubrick Gyilkosságát, Steven Soderbergh Amerikai vérbosszú című mini-remekművét. Az inspiráció és az ügyes lopás között mindig is vékony a határ, de Ritchie-nek bőven van (és mindig is volt) annyi stílusérzéke és profizmusa, hogy egy gördülékeny gépezetté kovácsolja az egészet.

Amit a fekete humor helyett most cinizmus, fatalista döntések sorozata és a vér vöröse olajoz.

Nem hiába tér vissza-vissza a film eleji tragikus végkifejletű rablás más és más szemszögekből. Életek és jövőbeli sorsok pecsételődnek meg egy rossz döntés miatt.

A szikár stílust pattogós dialógusok és olyan remekül kiválogatott karakterszínészek koronázzak meg, mint Holt McCallany, Jeffery Donovan vagy Andy Garcia. Ami pedig Jason Stathemet illeti, könnyű lenne azt mondani, hogy hozza a tőle megszokott marcona kötelezőt, de Ritchie még belőle is kihozza az extrát. A kopasz pusztítónak van tapasztalata antihősök eljátszatásában, de talán egyikőjük se érződött annyira jéghidegnek, tényleg minden érzelemtől és emberségtől mentesnek, mint Patrick Hill. Tényleg érezzük, hogy egy olyan ember bosszúját látjuk, akinél az utolsó szálat is elvágták, ami egy erőszakmentes, normális élethez kötötte. Ha győz, akkor is csak a létezés ürességébe tér vissza, büntet és bűnhődik minden pillanatban. Az i-re a pontot az utolsó fél óra fatalista végjátéka teszi fel, egy feszült, kiválóan levezényelt, brutális leszámolás, ahol tényleg senki sincs biztonságban.

Az Egy igazán dühös embert nem fogjuk se Ritchie, se Statham legjobbjai között emlegetni, de pontosan az a tisztesen megmunkált, szórakoztató és mindenféle túlzástól vagy feleslegtől mentes iparosmunka, ami nyári mozinak beillik. Nyers, tökös macsómozi, a középkategóriás zsánerfilm mintapéldánya, ami egykoron Hollywood gerincét alkotta, de manapság inkább hiánycikk.

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.