Kritika

Egy jó blockbuster – A holnap határa

A holnap határa

A holnap határaTom Cruise-nak idegenekkel kell harcolnia, hogy megmentse a világot. Ezt már átéltük egyszer, nem? Sőt, azt is átéltük már egyszer, hogy olyan filmet nézünk, amiben valaki folyton újraéli ugyanazt a napot… Akkor talán mi is időhurokba kerültünk? De nem, ne aggódjon senki: bár egyes momentumok ismerősek lehetnek (mondjuk ki: hollywoodi módra „újrafelhasználtak”), A holnap határa kifejezetten frissítő, jó szórakozást jelent.

Ha a néző lenyeli a békát, és elfogadja – az amúgy rögtön a film elején lefektetett – szabályokat (az idegenek olyanok, amilyenek, ez a napmegismétlős-időutazós sztori meg úgy van, ahogy van, mert csak), akkor egy igen jó filmet élvezhet végig. Háborús mozi ez alapvetően, csak persze ma már egy klasszikus világháború fura lenne, hiszen ­– ahogy Ukrajnában vagy Afganisztánban látjuk – ma már másfajta harcomodorral érvényesítik érdekeiket az országok. Ezért van, hogy ma már Z világháború van, meg idegenekkel szembeni csaták Los Angelesért – ebbe a sorba illeszkedik A holnap határa is, csak éppen a lineáris történet helyett egy igen ügyesen felturbózott, csavaros sztorit láthatunk. Igen, ennek az a módszere, amit tucatnyi filmben láttunk már, a folytonos újrakezdés-időutazás, és – akkor itt gyorsan tegyük hozzá ezt is – az idegenekben sincs sok fantázia, századjára is ugyanaz a gyenge pontjuk, és a mozgásuk/kinézetük is ugyanazokat az algoritmusokat felhasználva készült, mint rengeteg másik filmben.

De felüdülés végre egy olyan blockbustert látni, aminek végre van dramaturgiája – sőt, kifejezetten jól meg van írva, kihoztak mindent a „napújrakezdéses” lehetőségből, amit csak lehetett. Hősünk zsákutcákba fut, rossz megoldásokat erőltet, új és új dolgokat fedez fel – és a néző vele együtt éli át mindezt. Ráadásul sosem tudhatjuk, hogy amit látunk, az hanyadik „újrajátszás” – ez ad egy új csavart a dologba, amit az alkotók rendesen ki is használtak. Szóval tényleg kihozták a helyzetből a maximumot: pörgős a film, és nagyon durván berántja a nézőt is a világába, az izgalmak közepébe.

A_holnap_hatara_edge_of_tomorrowEbben nyilván része van annak is, hogy a párbeszédek is királyul csattannak. Semmi erőltetettség, semmi túl nagy pátosz, egyszerűen élvezetes. A humor is a helyén van: nem onnan lehet tudni, hogy most poén hangzott el, hogy a szereplők röhögnek valamin, hanem a nézőtér vihog fel egy emberként. A karakterek is rendben vannak – nem lehet azt mondani, hogy hű, de mélyek lennének, de elég különlegesek ahhoz, hogy emlékezzünk rájuk. Tom Cruise-nak meg Emily Bluntnak meg a többieknek nem kell megerőltetniük magukat, hogy hozzák a bonyolult figurákat, de egy ilyen, alapvetően akcióorgiára építő filmbe épp jók.

És, igen, ott van még az a bizonyos akció. Ami fel van turbózva egy kis sci-fivel, egy kis alien-látvánnyal, de nem esnek túlzásokba – ennek eredményeként ez a leglátványosabb partraszállós-háborús mozi, amit az elmúlt évtizedben bemutattak. Biztos az is benne van, hogy ugyanazokat a jeleneteket kicsit másképp többször is megnézhetjük, így a kamerarángatás ide, vilámgyors vágások oda, alaposabban ki tudjuk gyönyörködni magunkat egy-egy zuhanásban vagy robbanásban, mindenesetre a látvány ütős. És nem csak úgy öncélúan látványos: eléri, hogy totálisan a hatása alá kerül az ember kaotikus, véres, csonttörő és ugyanakkor az adrenalint az egekbe lövő a háborúnak.

A holnap határa

A holnap határa nem az intelligens sci-fi, hanem a látványos akciófilm kategóriába tartozik, de abból kifejezetten csúcsminőség. Nem veszi palira a nézőt, kiszolgálja minden szinten az igényeit, és így azt a néhány megbotlást a sztoriban, vagy mondjuk a kétségtelenül gyengébb befejezést könnyedén meg lehet neki bocsátani. Michael Bay meg a többi blockbuster-rendező elmehet nyugdíjba: Doug Liman a Bourne-filmek után ismét bebizonyította, hogy ő jobban tudja, hogy kell jóféle nyári látványmozit csinálni.

 

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya