Moziban

Egy kis bolondság – Divat a szerelem!

divat_a_szerelem_chic_1Szerelmes franciaság néhány bátran kemény karakterrel: lehetne operett, romantikus füzet, de most épp filmmé írták.

Egy kis bolondság: múlékony film, de amíg tart, kellemes. A Divat a szerelem! komikus fordulatokkal és képtelen jellemekkel teli történet, valószínűtlen és abszurd, de amúgy franciásan – tehát az ember szereti (még ha nem is tudja definiálni, mi is volna a franciásság).

Ugyanezt a történetet megírhatták volna (és talán meg is írták) operettnek a századelőn, rózsaszín romantikus füzetnek a kilencvenes években, fanfictionnek mostanság: a híres divattervező művész, Alicia (Fanny Ardant) a férfiakból merít ihletet, ezért újdonsült facéran nem fejezi be régóta várt kollekcióját. Asszisztense, Hélène (Marina Hands) lép akcióba; férfi kell mindenáron, így kerül a képbe az egyszerű kertész, Julien (Eric Elmosnino). Ha azt játszanánk, „találd ki a történetből a műfajt és a nemzetet” – nos, nem azt mondanád, „romantikus vígjáték” és „csakis francia”? Van valami a fura kis szerelmes mozi, az osztálykülönbségek és a divatvilág együttesében, ami Párizs után kiált.

Nem a történet az érdekes. A humor, a karakterek, a stílus: egy ilyen sztorit vagy feldob az írói-rendezői érzék, vagy – önmagában – elsüllyed.

divat_a_szerelem_chic_3A Divat a szerelem! írója-rendezője, Jerome Cornuau veszélyes módszert választott: a humort visszafogta (bár amikor használja, akkor a nézőtér nagyokat kacag), karaktereknek kezdetben igen ellenszenves figurákat írt meg, a rendezői stílust pedig elrejtette mélyre, ügyes kis vágásokba, hirtelen villám-montázsokba, csak pillanatokban csillan meg. Miért működik mégis?

Az a film titka, hogy fenemód torz jellemű hőseit oly megbocsátóan ábrázolja. A vérszipirtyó Hélène (komolyan, a középkorban elmehetett volna succubusnak) éppen elég gyöngeséget és magányos apró pillanatot kap ahhoz, hogy a szivola-álarc mögött megérezhessük a remegő embert. Az affektálóbajnok Aliciáról kiderül, hogy nem csak játssza az elszállt művészt, hanem szíve mélyéből az. Az igazgató/elnök/főfőnök Alan amilyen rongy ember, olyan őszintén vállalja. Talán nagyobb kontrasztot érhetett volna el a film, ha az „őszinte vidéki munkásember” archetípusát megjelenítő kertész Julient egy csapat valódi, színészkedő, önbecsapó nagyvárosi divatmajommal állította volna szembe, de a Divat a szerelem! szándékosan elkerülte ezt a (bizonyára csábító) könnyű utat. Jól tette: a fura, de megérthető karakterek adják a lelkét.

divat_a_szerelem_chic_4Bármilyen furcsa, de még a magyar szinkron is segít a filmnek. A szinkron önmagában persze rémes, a mexikói szappanoperák szintjén, de a komolyan vehetetlen hanghordozás és a környezeti zajt is túlharsogó mély sóhajok megerősítik a film inherens abszurditását: ennek a vígjátéknak jól áll, hogy magyar hangjai tévés Esmeraldákról vették a leckéiket.

divat_a_szerelem_chic_2Csak hát a sok képtelenség nyomot hagy bennünk a film után is. Ugyanaz a kicsi-lüke-napsugárkás cselekmény, ami a moziban ironikus zene és szappanoperás hanghordozás kíséretében működik, az utcán már nem. Vannak filmek, amelyek világa beépülhet a miénkbe, mert szerzői szabadságuk szinte szebb a valóságnál – ha már francia lökedelem: Amélie csodálatos élete –, és vannak filmek, amelyek művészi erő híján inkább veszítenek a valósággal szemben. A Divat a szerelem! ezért múlékony. És ezért jó kis könnyű nyári mozi, egy kis bolondság.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Ráadás és a Tárca rovatot vezeti. [email protected]

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés