Kritika

Rövid pórázon tart minket – Egy kutya négy útja

Akarsz jobb ember lenni? Legyen kutyád! Az Egy kutya négy útjában folytatódik a reinkarnálódó állat története tele szentimentális érzelmekkel, maximumra tekert cukisággal, miközben kiderül, hogy házikedvencünk sokkal több, mint aminek először hihettük.

Ha egy kutya meghal a filmvásznon, a könnycsatorna a legtöbb embernél automatikusan beindítja a termelőfolyamatot. Lényegtelen, hogy az állatot két perce mutatta be a film, vagy egy egészestés történet főszereplője volt, az azonosulási pont automatikus a kutyák esetében. Mert nem azt a konkrét kutyát siratjuk, hanem saját kedvencünket és vele együtt saját nyomorúságunkat, hogy ezek az ártatlan, szeretetteljes és szeretnivaló lények csupán olyan rövid ideig lehetnek velünk.

Bár a kutya a mondás szerint az ember legjobb barátja, ez a barátság nem tart élethosszig.

Nem úgy Bailey esetében, aki az Egy kutya négy élete főszereplője volt, és a folytatásban is visszatér. Hiszen ez a dolga: újra és újra vissza kell térnie, megkeresve gazdáját egy új testben, hiszen barátságukat még a halál sem tudja félbeszakítani.

Állatos filmnél hatalmas lehet a kísértés az alkotók számára, hogy olcsó eszközökhöz nyúljanak a dráma elérése érdekében. Egy kutyás filmnél pedig különösen egyszerű megoldás, ha szegény blökinek kampec – jelen filmsorozatunk ezt annyira kimaxolja, hogy Baileyt nem is egyszer, de négyszer megölik benne, és ez már a második rész. Így garantáltan megkapjuk 25 perceként a zsebkendőpusztítást – de mi van a kimúlások közt?

Igaz, hogy a főszerepben egy kutyát láthatunk, akinek halljuk gondolatait, a hangsúly mégis azon van, hogy a körülötte élő gazdák élete hogyan alakul.

A kutya csupán egy tükör az emberi karakterek számára, indikátor mely segít a nézőnek eldönteni valakiről, hogy pozitív vagy negatív homo sapiens. Azt pedig nem lehet mondani, hogy túl bonyolult személyeket láthatunk, hiszen ez egy nagyvászonra készült szappanopera: a jólelkű, félénk főhőslány, CJ (Kathryn Prescott) nagyszülei, szomszédja, kollégái mind odaadó és kedves emberek. Az antagonisták a lány életében a felszínes, abuzáló ex-barát és egy másik, igen szürke pasi, akit azért kell utálnunk, mert mérges, ha a kutya odapiszkít a padlóra.

Nagyjából ekkora árnyalásokra is számítottam, de van egy szereplő, akinek az alkotók igyekeznek további dimenzióit is bemutatni, ez pedig CJ egyedülálló édesanyja, Gloria (Betty Gilpin). Ő a film nagy részében a „világ legrosszabb muterja”-díjra esélyes versenyző, de később bemutatják a a gyarló karakter mögötti drámát, és empatikusan bánnak a figurával. Nem hatalmas művelet, de értékelendő, és korrelál a film összefüggő üzenetével is. Ha valaki szeretetet kap, az továbbítja a világ számára, és ekkor lép be a kutya a képbe. Az állat elhozza a szereplőinknek, amikre szükségük van: a figyelmet és a feltétel nélküli szeretetet.

Bailey olyan mint a kutyák nagy többsége. Izgága, de mindenkit feltölt energiával; hűséges, és jelen esetben céltudatos. Egy olyan állat, aki két reinkarnáció közt átörökli a korábbi tudatát – egy ilyen koncepció annyira hatásvadász, hogy a legcinikusabbak teljes joggal fordulhatnak el tőle, csakúgy mint bármelyik kutyás mozitól.

Az Egy kutya négy útja azonban nem nézi (annyira) butának a nézőjét.

Valóban, a feltámadásos sztori továbbra is inkább lagymatag ezomaszlag, mintsem tényleges vallási töltettel bíró körítés. És igen, a lényeg az, hogy szegény állat többször kimúljon, és jöhessen a dráma. Viszont a sorsszerűség, az ember és állat közti elválaszthatatlan barátság továbbra is nemes színezetet ad az élmények. Mert nem akar rosszat ez a film – nem olyan, mint az összecsapott Egy kutya hazatér, ami szintén idén jelent meg. Borzasztó együgyű, de mégis aranyos történet, aminek vannak működő érzelmi töltetei a kutyán kívül is. A szórakoztatási faktort persze növeli, hogy az állatot több különböző pozícióban, helyzetben, kosztümben láthatjuk és szellemes vagy sokszor butácska narrációit is hallhatjuk, segítve ezzel a beleélést a kutyus szemszögébe.

Az Egy kutya négy útja nem az ember léptékére emeli a címszereplőjét, hanem sokkal magasztosabbá teszi, mint más filmek. A kutya itt maga az örök egység, az ember sorsát irányító misztikum, maga a végzet. Technikailag egy új Messiást teremt, aki azért jött, hogy megmentse az egyének lelkét. Gondoskodik rólunk, már csak az a kérdés, hogy mi hajlandók vagyunk-e beengedi őt az életünkbe, vigyázni rá, szeretni őt és összeszedni azt, amit maga után hagy.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett. Az írás mellett egy filmes rádióműsorban is próbálgatja szárnyait.

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..