Fókuszban Kritika

Császármetszés – Egy nemzet születése

A mítoszteremtés szándéka rendben van, mégsem az Egy nemzet születése fogja felforgatni az amerikai rabszolgaság mozgóképes paneleit.

A történelmet a győztesek írják, ami egy demokrácia esetében a többségi társadalom elfogadott interpretációját jelenti. Az Egyesült Államok polgárjogi mozgalmai nem véletlenül érezték fontosnak az addig elnyomott csoportok saját történelmének megírását, az események és tények eltérő nézőpontú feldolgozását. Az amerikai filmes szcéna előszeretettel nyúl az így felfedezett figurákhoz és sztorikhoz, saját hősöket és mítoszokat kreálva az adott kisebbségnek. Az afro-amerikai alkotók érthető módon erőteljesen vonzódnak az efféle témákhoz, ám az egyébként becsülendő szándék néha olyan bizarr tévutakhoz vezet, mint az Egy nemzet születése.

Sokat hivatkozott, fontos filmcím az Egy nemzet születése, mivel D. W. Griffith híres-hírhedt, 1915-ös történelmi eposza még a tizenkilencedik században uralkodó fehér értelmezés mentén mutatta be az ország múltját. A rasszista felhangokkal teli mozgókép örök szálka az afro-amerikai közösség szemében, a csőcselékként ábrázolt feketék és a pozitívan bemutatott Ku-Klux-Klan a mai napig komoly indulatok forrása. Az Egy nemzet születése szókapcsolat kölcsönvétele így szimbolikus gesztus és nem is előzmények nélküli, alternatív szemszögű, a hollywoodi patetikus filmnyelvet mégis maximális hűséggel követő alkotás ezzel a címmel most először készült.

A színészből lett író-rendező Nate Parker egy 1831-es rabszolgafelkelést dolgoz át nagyívű heroikus mítosszá, önmagára osztva a lázadást vezető prédikátor Nat Turner szerepét. Filmje hangsúlyozottan elfogult és egyoldalúan elrajzolja az eseményeket, hisz dühből és indulatból készült és a rabszolgasággal kapcsolatos sztereotípiákat szeretné felforgatni. Parker a Django elszabadul és a Rettenthetetlen keverékét forgatná le, csak hiányoznak belőle Tarantino vagy Gibson rendezői kvalitásai. Az Egy nemzet születése nemcsak borzasztóan egyenetlen és nehézkes, de a legnagyobb problémája, hogy a provokációra és a vitaindításra is képtelen.

A rosszul rögzült panelekkel úgy nem lehet szembeszállni, ha pontosan ugyanazt tesszük, amit egyébként kritizálni akarunk. Parker szeretné felülírni a rabszolgaság történetét, és ennek érdekében az érzelmeinket célozza meg, de végeredményben pontosan ugyanazt a stratégiát követi, amit a feketéket démonizáló fehér alkotók szoktak. Olvasatában a tetteit a Biblia passzusaival és látomásaival igazoló, több száz ártatlan ember (fehér és fekete) haláláért felelős Turner feddhetetlen, kikezdhetetlen jellem, a jövő vezére. Ez a szemlélet a pacifizmust rendkívül fontos alapértéknek tekintő afro-amerikai polgárjogi mozgalmakkal összevetve kimondottan érdekfeszítő lehetne, ha a harcias szellemiséget a filmnek sikerülne végig következetesen képviselnie.

Sárga fogú, fröcsögő nyálú, fehér csürhe uralkodik a gazdag kultúrájú, mentálisan és emocionálisan is rendkívül kifinomult feketéken, aztán megjelenik Turner és vezetni kezdi őket. Egy ilyen alternatív történelmi valóság filmes fantáziája épp azért lehetne fontos, hogy ráirányítsa a figyelmet a többség-kisebbség, illetve az objektív-szubjektív igazságok törvényszerűen ellentmondásos viszonyrendszerére. Az Egy nemzet születése néha kimerészkedik ezekre az izgalmas vizekre, és ott van benne egy telivér “blackpower” mozi lehetősége, hogy aztán rendre giccsbe, az író-rendező-főszereplő öntömjénezésébe vagy csak egyszerű mezei unalomba forduljon.

A tavalyi Oscar-balhé után ismét előtérbe került az amerikai filmipar túlzott fehérsége, Parker művét így gyorsan felkapta a hírnév, és az idei díjszezon egyik nagy favoritjának tartották. A film forgalmazási jogait rekordáron vette meg a Fox Searchlight, az Egy nemzet születése végül szinte teljesen eltűnt a mezőnyben. A filmes sajtó ennek okát a Nate Parker körül kirobbant botránnyal, a nemi erőszak vádjával magyarázta, és számos pro- és kontra érv hangzott el a témában, csak épp nem magával a filmmel kapcsolatban. A felfokozott hangulatban pont arról nem beszéltek eleget, hogy talán azért nézték meg a vártnál kevesebben és azért maradtak el a jelölések, mert ez a film egész egyszerűen nem annyira jó, hogy valóban felkavarja a közönséget.

Huber Zoltán

Huber Zoltán

Ez a szerző még nem töltötte fel bemutatkozását. Ígérjük, hamarosan pótolja!

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..