Kritika

Egy prosti, ha veszélyt érez – Everly: Gyönyörű és életveszélyes

Everly: Gyönyörű és életveszélyes (Salma Hayek)

Everly: Gyönyörű és életveszélyes (Salma Hayek)Everly (Salma Hayek) afféle női Macheteként öli halomra az életére törő rosszfiúkat Joe Lynch filmjében. Teszi mindezt egyetlen szobában, és felettébb szórakoztatóan.

A film

Több példát is láttunk már rá, hogy alacsony költségvetéssel és néhány ügyesen egymásra pakolt klisével is lehet nagyot alkotni – gondoljunk például az Ideglelés, a Hold vagy akár Az őslakó című filmekre. Ezen alkotások sorát erősíti az Everly is, mely épp attól lesz vicces, hogy sablonos, attól pedig érdekes, hogy ragaszkodik az erőteljesen redukált lehetőségek használatához – és ez alatt elsősorban a tér szűkösségére gondolhatunk, csakúgy, mint anno A rajtaütés vagy a Dredd című filmekben.

Történetünk ugyanis egy bordélyházként üzemeltetett lakóépület egyetlen lakásában játszódik, ahol címszereplőnk, a Salma Hayek által megformált prostituált immáron négy éve raboskodik. Ahelyett azonban, hogy akár csak egy lélegzetvételnyi időnk lenne sajnálni őt sanyarú helyzetéért, rögtön egy brutális összecsapás kellős közepébe csöppenünk: Everly néhány tökéletes lövéssel és akrobatikus mozdulattal kivégzi fogvatartóit, akik nagy valószínűséggel rájöttek, hogy főhősnőnk egy ideje az FBI-nak jelent az általuk működtetett bűnbanda tevékenységéről.

Hogy honnan ért Everly a fegyverforgatáshoz, honnan vannak villámgyors reflexei és egyéb, a túléléshez elengedhetetlenül szükséges képességei, nem tudjuk meg. Kíváncsian várjuk viszont, hogy mi történik a nővel, miután a maffiózókat lerendezte. Mégis mi történhetne? Összegyűjti az elhullott rosszfiúk lőfegyvereit és egyéb harci eszközeit, gondosan elrejti azokat a lakás több pontján, majd jó háziasszony módjára kitakarít és rendet tesz, így felkészülve a rá váró további megpróbáltatásokra.

Everly: Gyönyörű és életveszélyes (Salma Hayek)

Minimum furcsán hangzik, igaz? Az is, mint ahogy az egész film is az – de hál’ Istennek a szó vicces értelmében. Mert hogy juthat bárkinek is eszébe (mondjuk Tarantinón kívül, akinél azért láthattunk már hasonlót), hogy egy törékenynek éppen nem nevezhető, mégsem erre „szakosodott” nő szinte játszi könnyedséggel bánjon el egy egész kommandós osztaggal, végképp magára haragítva ezzel a maffiavezért, aki mindezt látva durvábbnál durvább embereit küldi az egyedüliként küzdő amazonra. Ha mindez nem lenne elég (ön)ironikus, akkor a rendező rátesz még egy lapáttal: a bűnbanda egyébként roppant kemény emberei nem képesek kiparancsolni a lakásából az egy szinttel feljebb lakó idős nénit még egy mímelt tűzriadó esetén sem. Ciki.

Minderről egyébként úgy szerzünk tudomást – és itt jön a rendezői leleményesség néhány egyértelmű bizonyítéka –, hogy még mindig nem hagyjuk el az ominózus szobát. Everlynek egy hatalmas plazmatévén keresztül rálátása van ugyanis a ház kameráira, amikből bőven van a folyosóktól kezdve a liften át egészen az előcsarnokig mindenhol. És hogy ne egy lövöldözéssel tarkított némafilmet kelljen néznünk másfél órán keresztül, Lynch arról is ötletesen gondoskodott: vagy az egyik hullának hitt gengszterről derül ki, hogy annyira még nem is halott, vagy az eddig gondosan rejtegetett telefonja segítségével lép kapcsolatba a külvilággal, a lényeg, hogy a nőnek – látszólagos egyedülléte ellenére – mindig van kivel beszélgetnie.

Ez az okos megoldásokkal és számtalan gaggel tarkított női Machete-történet tehát egyszerre ódája a rendezői kreativitásnak – amire az ilyen szűkös költségvetésű filmeknél rendszerint hatalmas szükség is szokott lenni – és a főszereplő helytállásának: a Robert Rodriguez istállójából induló, a Desperadóval és az Alkonyattól pirkadatig-gal hamar ismertté váló Salma Hayek még közel 50 évesen is dögös és hiteles akciósztár. Annyi különbség azért van közte és a hozzá hasonlított Machete között, hogy míg Danny Trejo karaktere egy többé-kevésbé önként vállalt hősszerepbe bújik, addig Everly egyetlen célja családja megmentése és jövőjének biztosítása még akkor is, ha ő esetleg nem élné túl ezt a sokszor kilátástalan, horrorisztikus túlzásokba bocsátkozó epizódokkal tarkított helyzetet.

Hogy végül túléli-e és jöhet a szirupos hollywoodi happy end, vagy meghal és ezzel világossá válik, hogy mégsem annyira súlytalan a történet, mint amilyennek első ránézésre gondolnánk, arról szerencsére a rendezőnek már az első pillanattól kezdve kidolgozott koncepciója volt. Az Everly: Gyönyörű és életveszélyest még ha gyűjtői kiadásban nem is követelnénk mindenáron a polcunkra, egy akciódús, megmosolyogtató, a grindhouse korszak szerelmeseinek egyenesen kötelező alkotást ismerhettünk meg benne.

A lemez

A kiadvány csupán magyar és angol hangsávot, extrákat nem tartalmaz.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com