Egymásra hangolódva – Zene és szöveg

Biztos voltam benne, hogy két órára kikapcsolhatom a fejemben kattogó kis kerekeket, de azt nem sejtettem, hogy a film elsõ öt percében már gurgulázni fogok a nevetéstõl, és hogy két nappal késõbb is vigyorra rándul a szám, ha Hugh Grant nyolvanas évekbeli kiadására gondolok.

A Zene és szöveg az utóbbi idõk legkiválóbb randifilmje. Nem akarnám lelõni a film poénjait, így legyen elég annyi, hogy a film nyitóképsora önmagában megéri, hogy beüljünk a moziba két órára, de biztosíthatlak Benneteket afelõl, hogy az egész film nagyon kedves és könnyed kikapcsolódást ígért. Aki drámai alakításokat, eredeti párbeszédeket vagy váratlan fordulatokat vár Marc Lawrence filmjétõl, azt súlyos csalódás fogja érni, aki azonban csupán szeretne jól szórakozni, annak a moziban a helye.

A filmben Hugh Grant alakítja Alex Fletchert, a nyolvanas évek popikonját, aki évek óta nem írt egy számot sem. Egy Britney típusú sztár felfigyel a retropartik királyára, és felkéri egy közös duett megírására, ami ismét a csillagok közé emelhetné. A hangokkal még nincsenek komoly gondjai, de szöveg terén Alex nem áll a helyzet magaslatán. Ekkor lép a képbe a Drew Barrymore alakította növénygondozó, aki két fikuszlocsolás közben nagyszerû rímeket farag. Innen indul a Zene és szöveg története, a folytatást, gondolom, mindenki ki tudja találni.

A film igazi erõssége, hogy nem veszi magát komolyan, szinte látom magam elõtt a forgatást, egy igazi nagy bohóckodás lehetett. Drew Barrymore tõle már látott szeleburdisággal nyeri meg szívünket, Haley Benett a popkirálynõ szerepében igazi karikatúráját adja napjaink sztárjainak, Hugh Grant pedig teljesen hülyét csinál magából, de ordít róla, mennyire élvezi. Külön bónusz, ahogy a mozgáskultúra teljes hiányában csipõmozgásával próbálja lehengerelni filmbéli rajongóit.

Zenés filmrõl lévén szó, nem szabad szó nélkül elmenni a muzsika mellett. Igazi iparosmunkáról van itt szó, kérem, úgy mászik a dallam a nézõ fülébe, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Bár igazán tingli-tangli dallamok ezek, mégis dúdoltam már hazafelé is – ennél többet nem is várhatunk!