Fókuszban Kritika

Egységben az erő – Nekem Budapest

nekembudapest7A Nekem Budapest című szkeccsfilm tíz rendező, számtalan alkotó és közreműködő közös munkája, egyben egy összefogás, melynek koncepciója Reisz Gábor rendező alapötletéből származik: a filmeket összekötő szál, Budapest, melyre minden egyes alkotó egyéni stílusban, egyéni történetekkel reflektált. A filmek sokfélék, sokfele tartanak, más-más prioritással és hangsúllyal mesélnek ugyanarról. A végzős Enyedi-Máthé osztály evvel a gesztusával megmutatta, hogy igenis lehet, sőt kell is filmet forgatni 2013-ban Magyarországon. Az idei első egészestés magyar játékfilm március 7-től a mozikban.

Miért vannak olyan messze a székek a HÉV-megállóban?

Ferenczik Áron epizódja remek felütése a filmnek; egy magyar Forrest Gump-karakter mászkál a nagyvárosban, fényképezteti magát a nevezetességek előtt, ez az első napja Budapesten. Később egy HÉV-megállóban ülve kontemplál, fantáziái sorra kedves, dinamikus képsorokká elevenednek (szimultán táncoló balerinákkal, kutyásokkal, bőröndösökkel, egy lánnyal, akivel szívesen összebarátkozna). A film egy ideális világot jelenít meg, melyben az elidegenítő, egymástól értelmezhetetlen távolságra csavarozott ülőhelyek a kozmikus összeesküvés bizonyítékai a fiú számára. Ő elhiszi, mi elhisszük neki, mert látjuk a vásznon, és mert jólesik. Az epizód végén biztonsági őrök elképesztő stílusban küldik el a filmet forgató stábot a helyszínről. Evvel a kis önreflektív hidegzuhannyal zárul Áron képzelgése… vagyis nem, Áron képzelgése inkább folytatódik, a mi lehetőségeinket korlátozzák. A befejezés részben egy jópofa vicc, mégis szomorú és nagyon valóságos: egy igazi budapesti jelenet!

nekembudapest6

Park

A kérdésre, hogy mit jelent nekünk Budapest, nem feltétlenül egy egetrengető történet a válasz. Lehet csupán egy gombkilincs, gangon ácsingózás alsóneműben, céltalan séta éjjeli utcákon, kelletlen beszélgetés a taxissal hazafelé menet. Kárpáti György Mór filmjében látszólag nem történik semmi különös, elbeszélésmódja lassú és meditatív, mégis markánsan állít valamit a város közérzetéről. A főhős, egy Montrealban élő magyar építész (Gyabronka József), kizárja magát budapesti lakásából, talán mert Montrealban nincsenek gombkilincsek, talán, mert ez bárkivel megesik. Elindul az éjszakába, hiszen ennek az egésznek semmi köze a hétköznapi rutinhoz, ő átmenetileg jött Budapestre, várja az élete és a Nő Montrealban. Éjjeli sétája során végül abban a parkban köt ki, ahol az általa tervezett épület épül. Egy padon ülve éri a reggel – sikeres montreali építészből, gatyás-papucsos otthontalan válik – látszólag minden esetleges és bizonytalan. Ebben az epizódban jelenik meg egyedül a ma nagyon is aktuális vívódás, amely sokakat foglalkoztat: külföldön vagy itthon éljünk? Van valami megnyugtató, legalábbis otthonos ebben a kilátástalanságban, mintha ez volna az origó, ott pedig jó lenni!

nekembudapest9

Sándorferi

Rastätter Linda grafikája, amely alapján Ásmány Zoltán, Simon Balázs és Kovács Eszter a filmeket összekötő táblákat animálta, a Sándorferi előtt különösen jól sikerült. Kár, hogy a film nem tudja felülmúlni az intróját. Pluhár W. Attila epizódja egy véres angyalföldi love story, finoman szólva kilóg a sorból – részben tarkítja a szkeccsfilmet, másrészt kizökkent. Más képi világ, más hangsúlyok, elbeszélésének középpontjában minden van (szex, verejték, vér, pórusok, alkoholgőz, némi balkáni beütés), de a bizonyos Budapest-élmény nem jön át. Ami átjön, az pedig mind képileg, mind a cselekmény szintjén zavaros: adott egy narrátor, aki különböző variációkban magáévá teszi a kocsmáros lányt (asszonyt), majd különböző halálnemekben kileheli lelkét. Egy darabig a néző türelmesen várja, hogy kifusson valahová a történet, jöjjön a csattanó, essen le, miért történik mindez. A filmet talán megmenthetné több akasztófahumor, de azt a jól időzített gázolást (kvázi csattanó) és Vati Tamás örjöngő ex-rab karakterét leszámítva emellett sem tette le a voksát a rendező.

Hazatérés

Ebben az esetben minden adott lenne, hogy a film hét nyelven beszéljen – Hajduk Károly és Kerekes Vica, mint mindenkori tuti befutók, gyönyörű felvételek (különösen a taxi-jelenetben), emblematikus budapesti helyszínek (pályaudvar, végre!), és nem utolsó sorban ott a végén a fordulat, amely ugyan nem volt teljesen meglepetésszerű, de attól még fordulat, legalábbis megoldása a korábbi perceknek. Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan személytelenség azonban a filmben, ami elidegeníti a nézőt. Talán a problémakör – öngyilkossági kísérlet, zaklatottság, szerepjátékok egymásutánja, gyógyszer, vergődés, elszakadni képtelenség –, talán a feloldás hiánya. A Hazatérés bőven hozza a többi film szintjét, ott dübörög benne a potenciál, de belül dübörög, nem lehet hozzá közel férkőzni, így a magunkénak érezni is nehéz volna.

nekembudapest8

Bálint

Mit alakít egy operatőr mikor a rendező bőrébe bújva, egy amatőr filmes stábot vesz célba? Bálint Dániel operatőrként végzett az Enyedi-Máthé osztályban, nem az első alkalom, hogy rendezőként exponálja magát. A Bálint című epizód hasonlóan önreflektív, mint a HÉV-megállós szkeccs, ám inkább épít az iróniára, így egyike lesz a könnyedebb és humorosabb részeknek. A főszereplő karakteréről Bálint Dani így nyilatkozott: „Egy éve találkoztam Bálinttal, és eszembe jutott róla, hogy jól tudna működni filmen a figurája. A filmkészítést furcsa, bizarr dolognak látom néha, úgy képzeltem rajta keresztül lehetne erről mondani valamit.” Hogy mitől lesz furcsa, bizarr dolog a filmkészítés a valóságban, azt a néző számára homály fedi, és ez maradjon is így, hogy a Bálint című szkeccsben sikerült-e ezt a benyomást megfogalmazni? Igen, nem is kicsit. Bálint, a rendező az önkifejezés oltárán folytatott öncélú és esetleges küzdelmeit ábrázolja az epizód, humoros, önkritikus, egyben abszolút szórakoztató módon.

Felelés

Szimler Bálint epizódja az egyik legszerethetőbb része a filmnek; fellélegzést kínál a néző számára pár túlbonyolított, történet-centrikus epizód között. Feszült figyelem, totális azonosulás, hangos nevetés, elemelkedés és feloldódás van. A főszereplő srác remek választás – arcán a felemésztő kínnal, amely továbbra sem elég elviselhetetlen ahhoz, hogy legközelebb megtanulja az anyagot. Jó a színészvezetés, hiszen egyetlen snittben sikerült egy komplett kis drámát felfesteniük az alkotóknak. Egy adekvát kérdés marad, mi van az iskolai osztályteremben, ami körvonalaz egy várost? Mindannyian álltunk már így, háttal a táblának, szembe az osztállyal – a válasz az azonosulásban rejlik.

nekembudapest5

Threesome

Növeli-e az epizód értékét, hogy bár szerves része a szkeccsfilmnek, reflektál a közös témára, önmagában is egységet alkot, kontextusából kiemelve, különálló kisfilmként is értelmezhetnénk? – Kapronczai Erika és Reisz Gábor filmje kapcsán merül fel leginkább ez a kérdés. Felmerül, de irreleváns, hiszen a részek együttesen alkotnak egy egészestés filmet, együtt lépnek működésbe, így a megállapítás ugyan helytálló, de nincs jelentősége. A Threesome esetében kellemes a meglepetés, hiszen a néző várja, hogy a film egyetlen női rendezője mit alakít, mennyiben lesz más, lesz-e benne nőiség? Egyrészt van benne dögivel, másrészt következetes és precíz – Kapronczai Erika, Csuja László és Muhi András Pires filmje valóban külön életre kel a filmek közt. Az epizód önmagában is fejezetekre tagolódik, ívet rajzol, de nem a változó belvárosi helyszínek által, hanem a megfelelő mértékű és időzítésű drámai kibontakozással. A főszereplő lány (Édes Anna) csodálatos, percek alatt egy kis francia újhullámot teremt a Kazinczy utcában, melyet a cselekmény is alátámaszt az örökbecsű édeshármassal. A történet univerzális, a helyszín jellegzetes, az epizód pedig bár magában is megállná a helyét, az egyik legerősebb pillére a film egészének.

Péter

Reisz Gábor filmje egy budapesti Bildungsroman, melyben a főszereplő fiút egy rejtélyes öngyilkossági kísérlet zökkenti ki mindennapi rutinjából. A tömegben való egyedüllét és az egyéni felelősségvállalás közti utat járja be a srác, aki az epizód végén ugyanarra a 4-es 6-os villamosra száll vissza, amelyről korábban leszállt. Mindeközben reggeli arcok váltották fel az ittas fiatalokat, kívül-belül kivilágosodott, a fiú pedig ráébredt önnön létezésének tétjére és fontosságára, hiszen megmentett egy életet. Ez az epizód is azoknak sorát bővíti, amelyek a többi film nélkül is megállnák a helyüket, ám fontosságát az által nyeri el, hogy méltó lezárása a szkeccsfilmnek. A villamosos zárójelenettel, a tömegben felsorakozó arcok és tekintetek által, az epizód eltávolodik a Margitszigeten történt mikro-bűnügyi száltól, és egy univerzálisabb szintre emeli a filmet. Talán tudatosan, talán a forgatás körülményei miatt (valós időben, a villamoson utazó, valós civilekkel), a végén felfedezhetünk némi dokumentarista beütést – a főhős tekintete, a mi tekintetünk, lába az elcsúszó csuklólemezeken, a mi lábunk, az emberek a villamoson pedig mi vagyunk, egytől-egyig, minden budapesti a 4-es 6-oson.

Avatar

Vághy Anna

Az ELTE film és magyar szakos hallgatója voltam, így az égvilágon semmi különös nincs abban, hogy imádok írni és filmeket nézni. Abban sincs, hogy hatalmas lelkesedéssel gyártok elméleteket (apró és egészen lehetetlen összefüggésekből is), abban inkább, hogy csak ritkán állják meg a helyüket, de kellő türelemmel és humorérzékkel talán szórakoztatóak, olvasója válogatja.

Filmek: Rendezőóriások, műfajiság és szerzőiség határai és leginkább e határok feszegetői izgatnak hosszan és töretlen szenvedéllyel – Kubrick, Tarantino, Coppola és leánya, Lynch, Lars von Trier, Cronenberg, Tarkovszkij, Terry Gilliam, Gondry, Nolan, Wes Anderson és Woody Allen (de az szerelem!).

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..