Kritika

Egyszer megjavulok én – Bad Boys: Mindörökké rosszfiúk

Szellemes buddy movie? Közhelyes bosszúfilm? Látványos akciómozi? A Bad Boys: Mindörökké rosszfiúk egyszerre mindegyik lett: az egyik percben tudtam szeretni, a másikban egyenesen utáltam, és még most sem vagyok benne biztos, mit is láttam tulajdonképpen.

A ’90-es évek közepén reneszánszát élte a buddy movie. George Gallo 1995-ben tehát jó időzítéssel indította útjára a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk? című filmmel Mike Lowery (Will Smith) és Marcus Burnett (Martin Lawrence) karakterét, akiket végül Michael Bay menesztett mennybe. A folytatás, a bizonyos szempontból még jobb Bad Boys 2. – Már megint a rosszfiúk idejére Smithből A-listás sztár, Bayből pedig az egyik legmenőbb hollywoodi rendező lett.

A harmadik rész évek óta a levegőben volt – nagy kérdés, kellett-e ez nekünk.

Érdekes lett volna megnézni, hogy Bay, korunk egyik legellentmondásosabb rendezője – akitől egyszerre származnak olyan kínos dolgok, mint öt Transformers-film meg a teljesen hiábavaló Six Underground, és olyan figyelemreméltő munkák, mint a Pain & Gain és a 13 óra: Bengázi titkos katonái –, mit csinált volna az első két rész után. Bár érdekelte a projekt, végül nem ő, hanem az idehaza maximum az HBO Fehér hó című sorozatából ismert (?) rendezőpáros, Adil El Arbi és Bilall Fallah dirigálták a filmet, Bay pedig csak egy vicces kameóban bukkant fel végül.

Hogy mi lett volna Bay koncepciója, sosem tudjuk meg – a gond csak az, hogy El Arbi és Fallah szándékairól is csak homályos képet alkothatunk. A film egy furcsa katyvasz, ahol sokszor még a zsánerrel sem lehetünk tisztában – hol vígjátékot látunk, hol indokolatlanul komor témák kerülnek elő, persze minden csak a felszínen. Pedig muníció az akadna bőven – sőt jó példa is, hiszen

a Halálos fegyver-sorozat is elővette ugyanazt a nyugdíj kontra zsaruélet témát, amit most a Bad Boys harmadik része feszeget.

Marcus szeretne felhagyni már a bűnüldözéssel, Mike-ban viszont még buzog a tettvágy – végül egyiküknek sem lehet nyugta, mert Mike múljából halálos fenyegetés érkezik egy bosszúszomjas kartell lady (Kate del Castillo) személyében. A röhejesen kiszámítható bosszútörténet egyetlen (nem, nem a film végi) váratlan csavart leszámítva nem okoz nekünk semmilyen meglepetést, erre nem pazaroltak túl sok muníciót az alkotók: hiába tartogat az alaptörténet sok lehetőséget, a kivitelezés azonban végül csak panelekből építkezik.

Régen láttam például ennyire közhelyes főgonoszt, aki folyamatosan Hókuszpók Szupergonosz vagyok című sosem publikált, retttttttttentően fenyegető bestselleréből idéz – egy életszerű mondat nem hagyja el a száját. Sajnos nem csak vele van gond, az újonnan bedobott ifjú rendőrcsapat (Vanessa Hudgens egész értelmes kísérlete, hogy kitörjön a Disney hercegnő skatulyából) is elég kínos stílusban tolja az adok-kapokat Lowery-vel.

Hiányzik a lazaság, az a jó értelemben vett pimaszság, ami az előző részek sajátja volt.

Lawrence és Smith párosa sem a régi, a játékidő legnagyobb részében nem is együtt tolják, találkozásukból is hiányzik a valódi kémia. Tudvalevő, hogy Bay rendszeres hagyta őket rögtönözni – nem tudom, most hogyan születtek a párbeszédek, de félek, nem így.

Minden hiányossága ellenére a filmben két dolog azonban egész jól működik: az akció és a humor. Egész jól koreografált, bár néhol kicsit túlvágott üldözéseket és bunyókat kapunk, így aki csípi Bay monumentalista stílusát, most kicsiben újra megkapja a magáét: ez is nagyon szól és nagyot robban.

Adil El Arbi és Bilall Fallah tisztességgel felmondják a direktortól tanult leckét, bár biztosan akad, akinek papírízű lesz a dolog, annyira nélkülözi az eredetiséget.

Pár kínos mondat ellenére jobban ülnek a poénok. A humor hol a a két karakter különbözőségére (melyet jó ritmusú párhuzamos képsorok mutatnak be), hol a helyzetkomikumra, hol házaséleti problémákra épül. A lényeg, hogy működik, itt-ott szépen együtt nevetett az egész mozi. Egyértelműen ez a film legerősebb oldala, el is viszi magán annyira a filmet, hogy az ne okozzon maradandó károsodásokat.

Lawrence és Smith már nem a régiek – ahogy a Bad Boys se tudott az lenni Bay nélkül. Egy egyszer nézős akcióvígjátékként azonban a Mindörökké rosszfiúk teljesen működőképes – a trilógia záródarabjaként viszont igencsak méltatlan. A film záróakkordja ugyan meglebegteti egy esetleges további folytatás rémét, de bízzunk benne, hogy erre sosem fog sor kerülni.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya