Steve McQueen debütálása igencsak hangosra sikeredett. Az északír éhségsztrájkos utolsó heteiben a végelgyengüléssel küzd – a néző pedig nem tud hová bújni szégyenében. Hős a vásznon, a Mokép jóvoltából már korongon is.
A film
A ‘80-as évek brit-ír konfliktusa sok filmes embert munkára serkentett. Az Apám nevében című, 7 Oscar-díjra jelölt, Arany Medve-díjas film vagy Pete Travis Omaghja után a három éve Cannes-ban debütáló Steve McQueen kápráztatja el a politikai drámáért rajongókat. McQueen londoni születésű rendező, aki első filmjében a katolikus északír fiút, Bobby Sandset állítja elénk hősként. Adva van ugyanis az IRA, vagyis az Írország és Észak-Írország egyesüléséért küzdő szervezet, amelyet a brit kormány sosem ismert és ismer el legális szervezetként, katonai alakulatának tagjait pedig börtönbe záratta. A hírhedt Maze börtön H-blokkjában fogvatartottak kívánalma a politikai státusz, vagyis a köztörvényesektől különb bánásmód megszerzése volt. Margaret Thatcher hajthatatlansága a filmben is elhangzik: „Nincsenek politikai bűnök, csak törvény elleni bűnök vannak.” Bobby Sands (Michael Fassbender) és társai az éhségsztrájkot választják – a film története Sands börtönbe vonulásától éhhaláláig tart.
Angol rendezőtől ritkán várnánk ennyire személyes és pozitív megnyilvánulást az északír konfliktus katolikus főszereplőjéről. Meglehetősen zavarba ejtő a magas beosztású „hithű” brit börtönfunkcionárius (Stuart Graham) pökhendiségének ábrázolása, akinek halálán picit sem rendülünk meg. Annál szimpatikusabban van megrajzolva a főszereplő képe, aki állhatatosságával igazi vezéregyénisége lett a mozgalomnak. (Sandset még a brit parlamentbe is megválasztották, csak éppen börtönben és már meglehetősen legyengült állapotban volt.) Ez utóbbi szereplő szimpátiájához Fassbender nagyszerű alakítása is kellett. (McQueen és Fassbender egyébként jelenleg is együtt forgatja a Shame (Szégyen) című filmet.) A szereplők játéka mellett – és leginkább annak előtte – kiemelendő a rendező biztos ritmus- és arányérzéke, amely a nagyok sajátja. Nem is csoda, hogy 2008-ban számos fesztivál és szervezet, többek között az Európai Filmakadémia választotta az év felfedezettjének, maga a film pedig az EFA fődíjáért is versenyben volt.
Rengeteg díj és megtiszteltetés között, emlékezés, történelem és pofonok közepette ne menjünk el a kiváló látványvilág mellett. Sean Bobbitt merészen és persze jó érzékkel veszi le az állványról a kamerát, és teremti meg ezzel azt a testközeli atmoszférát, ami nélkül ez a film nem lehetne az, ami lett, és ami szeretett is volna lenni. Az Éhség ugyanis együtt lélegzik, vérzik és fáj nézőjével, ez teszi annyira személyessé.
A lemez
A film célközönségéhez adódóan nem az extrákon van a hangsúly, sokkal inkább maga a lemez megjelentetése volt a cél. A szerkesztők azoban így is tettek rá egy werkfilmet, így könnyen rájöhetünk, mi volt a legdurvább jelenetek hátterében.
Éhség (Hunger)
angol-ír történelmi dráma, 2008, 96 perc
rendezte: Steve McQueen
szereplők:
Michael Fassbender
Stuart Graham
Liam McMahon
Laine Megaw
Hang: magyar 5.1, angol 5.1 DD
Felirat: magyar
Képarány: 2.35:1
Extrák: Így készült; riportfilmek; előzetes; MOKÉP-ajánlók
Ajánlott fogyasztói ár: 1990 Ft
IMDb-átlag: 7.6
www.hungerthemovie.co.uk
