Kritika

Amikor tűz és víz közt parázslik a levegő – Elemi

Elemi

A Pixar legújabb filmjéhez lehengerlő és részletgazdag univerzumot épített fel, melyben mesél a bevándorló családok boldogulásáról, generációs szakadékról, kulturális különbségekről, az első szerelembe esésről és felnőtté válásról, mindezt úgy, ahogyan azelőtt még garantáltan senki nem tette. Az Elemi ékes példája annak, milyen az, amikor a Pixar a legjobbat hozza ki magából: áthatja a szellemesség és kreativitás, miközben még arra is képes, hogy könnycseppeket csalogasson elő. És nem mellesleg szemkápráztató.

Elementropoliszban a négy elem él együtt, ők alkotják a lakóit: a tüzek, a vizek, a levegő és a föld (utóbbiak felhők, illetve fák és bokrok képében öltenek alakot). Habár megtanultak működőképesen és békében élni egymás mellett, létezik egy mindannyiuk által ismert főszabály:

„az elemek nem keveredhetnek!”.

Ebben a városban, ahol éppen a tüzek számítanak a legkevésbé elfogadottnak, telepedett le a Tűzföldéről elvándorolt fiatal pár, és minden segítség nélkül, egymaguk alapítottak egy boltot. A szellemesen Fireplace (tűzhely/kandalló) nevet viselő üzlet a város „tűz negyedében” fekszik, csupa olyan használati eszközt árulnak és olyan ételt főznek, amelyek hagyományosan a tüzek által használhatók és fogyaszthatók. Mikor megszületik a derék pár csemetéje, Parázs, az apa számára nem is kérdés, hogy a boltot ő viszi majd tovább, ezzel biztosítva számára a stabil jövőt és megélhetést.

Elemi

Az Elemi egy globálisan nagyon sokak által megtapasztalt élethelyzetet állít középpontba, ez pedig a más kultúrából érkező bevándorlók beilleszkedése egy új, ismeretlen helyen. A rendező, Peter Sohn maga is megtapasztalta ezt: koreai szülei New Yorkban telepedtek le, és ahogyan filmjében Parázs szülei, úgy az ő apja is egy boltot üzemeltetett. Gyakran megfigyelhető jelenség ez: az új környezetben a tulajdonosok saját kultúráját éltető üzletek, éttermek üzemeltetése, amely családon belül, generációról generációra örökíthető, ezzel egyszerre megőrizve a gyökereket és elősegítve az anyagi biztonságot.

A gond akkor áll elő, ha az utód nem érzi azt, hogy ez az ő életútja, és többre, vagy egyszerűen csak másra hivatott. Ez az, amivel Parázs egyre inkább szembesül, még ha nem is akarja bevallani magának, nemhogy apjának, akit fél, hogy ezzel megbántana. Viszont a lány nehezen bánik a vevőkkel, könnyen dühbe jön, ellenben nagyon kreatív és kiemelkedő művészi tehetséggel rendelkezik. Ám minderről mit sem sejt addig, míg meg nem ismerkedik Örvénnyel, aki a vízlakók közé tartozik – ezáltal a tüzek legnagyobb, ősi ellensége.

Parázs és Örvény különbözősége nem pusztán elem-mivoltukban mutatkozik meg:

kiemelt fontossága van annak is, hogy a két fiatal nagyon különböző családi és kulturális háttérrel rendelkezik.

Míg Parázs egy szegényebb közegből és hagyományőrző családból származik, akik között jellemző a külvilággal szembeni óvatosság és előítélet, miközben a közösségen belüli összetartás nagyon erős, addig Örvény családja szabadszellemű, nyitott és a tradíciókkal kevésbé törődő, modern família. Ezt a város felépítésében is érzékeltetik az alkotók. Míg Parázs, a többi tűzlakó nagy részével egyetemben, Elementropolisz „gettónegyedében” lakik, bájos, de apró, egyszintes, egymáshoz zsúfoltan közel épített lakjaikban, addig a vizek magasba törő, kecses üvegépületekben laknak, amelyek a mi világunk modern felhőkarcolóira hajaznak.

Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az Elemi a Pixar legelső egészestés romantikus filmje.

Parázs és Örvény megismerkedésének folyamatában az a legszebb, ahogyan felfedezik a másik képességeit, azokat, amikre saját maguk nem, csak a másik „elembe” tartozók képesek. Ezt követően abban is segítenek egymásnak, hogy felismerjék és kamatoztassák a saját képességeiket. Ilyen például, mikor Parázs homokot üveggé alakít, míg Örvény szivárványt képes teremteni. De gyengeségeikben is egymás támaszai lesznek, például mikor Örvény segít Parázsnak egy légbuborékban víz alá merülni.

Elemi

És éppen ez az Elemi egy másik lehengerlően szellemes és okos vonása, hogy a fizikai reakciókat csodákként vagy humorforrásként mutatja be. Egyszerűen agyserkentő nézni, hogyan aknázzák ki az alkotók az elemekben és az elemek közti reakciókban rejlő kreatív lehetőségeket. Ez viszont sokkal inkább felnőttfejjel ejt ámulatba, míg gyerekfejjel vélhetően nem lesz olyan izgalmas, vagy akár érthető. Ez viszont azt jelenti, hogy az Elemi (ismét) egy olyan Pixar film, amelyen többet nevetnek majd a felnőttek, mint a gyerekek, de szintén a 18+-os korosztály lesz az, amelyiknek nagyobb eséllyel szökik könny a szemébe.

Ami viszont bármely korosztály számára maximálisan élvezhetővé teszi az Elemi történetét, az maga a részletgazdagon felépített univerzum, Elementropolisz látványa és mechanizmusa.

Azt éreztem, bárcsak legalább pár percre becsöppenhetnék ebbe a világba, hogy flangálhassak e város utcáin, feltérképezhessem az építészeti műremekeit, az egymástól szélsőségesen különböző városrészeit és a legalább ennyire sokféle lakóit, és még mélyebben megismerhessem a működését és történelmét.

Az Elemi újabb, méghozzá nagyon ütős bizonyítéka annak, hogy a Pixar még mindig az élen jár – különösen az animációs filmstúdiók körében – a leleményes, ötlet- és részletgazdag univerzumok felépítésében, és abban, hogy meghökkentő, sőt gyakran elsőre bizarrnak tűnő metaforákon keresztül ábrázoljon életszerű történeteket és az emberi létezésben meghatározó életszakaszokat. Nem átall egy vörös pandával (Pirula panda) vagy a különféle érzelmeket megtestesítő lényekkel (Agymanók) bemutatni egy lány tinédzserré válásának történetét; életközépi válságot elénk tárni egy New York-i zenetanáron és egy kiskapukkal kijátszható túlvilágon keresztül (Lelki ismeretek), vagy éppen az óceán lakóit kiválasztani ahhoz, hogy családon belüli nehézségekről és apa-fia egymásra találásról meséljen (Némó nyomában). És most itt van az Elemi, ami felnőttfejjel is gyermeki lelkesedést kiváltva szippantott be a világába.

Az Elemi június 15-től látható a mozikban.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com