Kritika

Halál a híd alatt – Éles késsel

Egy kulcsmásoló 18 éves fiát meggyilkolják Pozsony legismertebb hídja alatt. Az Éles késsel egy újabb szlovák bűnügyi film, ami a korrupcióval átitatott intézményrendszer visszásságaival igyekszik szembesíteni kelet-európai nézőit. 

Miközben a kortárs román filmeket (Miért én?, Érettségi, Colectiv) élteti a kritika, hogy irigylésre méltó bátorsággal ragadják meg hazájuk visszás közéleti viszonyait, az ugyancsak szomszédos „tót atyafiakról” hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Holott napjaink szlovák mozgóképei – legyenek azok játékfilmek vagy dokumentumfilmek – hasonló ambíciókkal közelítenek jellegzetes társadalmi problémáik felé.

E művek egy része a Szlovák Bakákat is mozgató, szélsőjobboldali eszmék térnyerésével foglalkozik. Gondoljunk csak Mira Fornay Kutyám, Killer című szociodrámájára, ami egy vidéki skinhead bandához csapódó fiatal első gyilkosságát örökíti meg letaglózó erővel. De fodrozódni látszik egy másik filmcsoport is, ami a korrumpálódott intézményrendszerrel, a szervezett bűnözéssel átitatott mindennapokkal igyekszik szembenézni. Peter Bebjak A határ című gengsztermozija például a szlovák-ukrán határon zajló csempészet világába enged betekintést. De még izgalmasabb példa Mariana Čengel Solčanská Emberrablás című alkotása, aminek úgy sikerült megragadnia a politikai vihart, mely Michal Kováč, egykori szlovák köztársasági elnök fiának elrablásából eredt, hogy a film bemutatását követően el is törölték az ügy alapos kivizsgálását csaknem 20 éve gátló, mečiari amnesztiarendeletet. Az Emberrablással a kortárs szlovák film a politikai folyamatok alakítójává vált. (Az Emberrablás politikai hatásaival kapcsolatban érdemes elolvasni Gerencsér Péter Tiszatájban megjelent Maffiaállam című cikkét.)

Épp ezért lehet üdvözölni a hasonló célokat dédelgető, de összességében jámborabbnak bizonyuló, Éles késsel című bűnügyi történetet.

Teodor Kuhn filmje minden szülő legrosszabb rémálmával nyit: Ludovit arra ébred, hogy rendőrautók kék villogói világítják meg hálószobája plafonját, a lakására felcsengető nyomozók pedig közlik vele, hogy fiát halálra késelték. Rövidesen kiderül, hogy a fiút négy neonáci fiatal támadta meg, csakhogy az elkövetőket az elégtelen rendőrségi nyomozás, egy gyanúsan felkészületlen ügyésznő és egy engedély nélküli kamerafelvétel miatt szabadlábra helyezik. Az igazságra vágyó apa gyászát pedig az önvád is súlyosbítja: gyermekét a gyilkosság éjjelén ő üldözte el otthonról, mikor szeretett fia közölte vele, hogy nem viszi tovább a család kulcsmásoló kisvállalkozását.

Teodor Kuhn ezt az alaphelyzetet markáns műfaji irányokba is kibonthatta volna. Rendezhetett volna erőszakos vigilante mozit a Bosszúvágy jegyében vagy éppen nagyszabású tárgyalótermi krimit az Egy becsületbeli ügy nyomdokán, de talán a kulcsmásoló műhelyes cselekményelemből is kiderül, hogy az Éles késsel megmaradt egy hétköznapi bűnügyi történetnek. Egy szlovák kisember szélmalomharcának a korrupt állami intézményrendszerrel szemben.

Ludovit kisemberségét igyekszik is előtérbe helyezni a rendező.

Ő az a típus, aki a halotti tor alkalmával sürög-forog, ha kell, kényelmesebb széket hoz a távoli rokonnak; aki elbújik, hogy könnyes szemét ne lássa a család a fiú ballagásán. Joggal válhat tehát a film meghatározó cselekményszálává az önváddal való birkózás, egyúttal az életben maradt családtagok (feleség és kislány) háttérbe szorulása. Az apát alakító színész, Roman Luknár ráadásul nagyszerűen adja vissza a karakter megtörtségét, de azt a hétköznapi talpraesettséget is, ami ahhoz kell, hogy a média, a bürokrácia, a szervezett bűnözés világával még hihetően birkózzon.

Teodor Kuhn filmje kapcsán azonban ne számítsunk minden titkon áthatoló mélyfúrásra a korrumpálódott igazságszolgáltatással kapcsolatban, az Éles késsel inkább az a film, ami elülteti a bogarat a néző fülébe. Emiatt fogják sokan gyengének, felszínesnek tartani – én egyszerűen csak jámbornak és rokonszenvesnek nevezem. Olyan, mint egy hétköznapi sóhaj, amivel megjegyzed magadnak, hogy vajon egy forgalmi vizsgára miért egy pénzzel teli borítékkal kell készülni, és aztán úgy érzed, hogy teljesen egyedül vagy ezzel a kérdéssel. Az Éles késsel ehhez hasonló, ismerős panaszokat sorakoztat fel. Nem fejti ki részletesen, de közbeszéd tárgyává teszi őket. Imitt egy megvesztegethető rendőr, amott egy megfélemlített ügyésznő, az igazságügyi miniszternek meg minden mindegy, csak ússza meg a botrányt. És máris ott vagyunk a rendszerrel szembeni bizalmatlanságnál, amit Teodor Kuhn elsődlegesen ki akar fejezni.

Jelezni, hogy ez az érzés nem Ludovit sajátja, hanem egy általános közérzet.

Ide kapcsolódik, hogy a filmbeli gyilkosságot a Szlovák Nemzeti Felkelés Hídja alatt követték el. S bár a rendező a helyszínt beállítások sokaságával talán túl is hangsúlyozza, de a Pozsony emblematikus építményének számító híd végül összetett szimbólummá érik. A szlovák főváros számos pontjáról látható híd egyszerre árnyalja a fia halálát felejteni nem tudó apa gyászát, a korrupció nyilvánosságát, de vezetékeivel a szervezett bűnözés és a politika összefonódását is.

Teodor Kuhn tehát tudatosan épít az ismerősség érzetére, de nemcsak a pozsonyi híd markáns jelenlétével, hanem számos aprósággal is. A Gaudeamust papírról éneklő ballagókkal, a periratait IKEA-s szatyorban cipelő ügyésznővel, a nagymama falusi házának méretes fémkapujával. A hétköznapi miliőbe pedig szépen belesimulnak az időnként beiktatott műfaji megoldások (pl. a tetőpontra időzített bírósági ítélet). A rendező pedig épp azzal ér el nyugtalanító hatást, hogy egy bűnöző fenyegető látogatását is tudja a zsánerfilmes sablonoktól lecsupaszítva, elképzelhető eseményként tálalni.

Lehet tehát az Éles késselt bántani az erőtlensége, a kifejtetlensége miatt, de ha egy országban megtörténhet az, hogy egy oknyomozó újságírót és feleségét egy bérgyilkos a saját otthonukban meggyilkolja, a bűnügy szálai pedig Szlovákia egyik leggazdagabb üzletemberéhez vezethetnek, akkor Teodor Kuhnt inkább dicsérni lehet bátorsága miatt. És bízni abban, hogy a 2018-as Kuciak-gyilkosság után a kortárs szlovák rendezők még számos olyan filmmel előállnak, amellyel akár a politikai folyamatok alakítóivá is válhatnak.

A film megtekinthető az HBO GO-n.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.