Kritika

Elhervadt – Tulipánláz

A Tulipánláz gyönyörű, de szenvedélymentes darab egy csúnya, de szenvedélyekkel teli korról – a bukása tehát talán túlzott, mégis megérdemelt.

A Tulipánláz klasszikus elátkozott projekt: 2004-ben adóváltozások miatt a forgatás küszöbén állították le az akkor még John Madden rendezésében, Spielberg produceri segédletével, Jim Broadbent, Keira Knightley és Jude Law főszereplésével készülő romantikus drámát. Végül tíz évvel később, teljesen más felállásban forgatták le a filmet: a rendező Justin Chadwick (a hasonlóan kosztümös-romantikus A másik Boleyn lány alkotója) lett, a főszereplők pedig Christoph Waltz, Alicia Vikander és Dane DeHaan. 2014 óta viszont dobozban volt a mű, többször elhalasztották a premiert – ami a végeredményt látva érthető.

A Keleti nyugalom – Marigold Hotel és a 2005-ös Büszkeség és balítélet forgatókönyvírójaként is ismert Deborah Moggach bestsellere alapján készült Tulipánláz anyagi és kritikai bukás lett – pedig annyira nem katasztrofálisan rossz. Igaz, nem is jó – hanem ami egy film szempontjából a legelőnytelenebb: tökéletesen érdektelen. Az a fajta darab, amelynél a vetítés végén az egész terem felsóhajt:

hát, ezen is túl vagyunk.

Pedig a 17. századi Amszterdamban játszódó dráma korántsem indul rosszul. A Tulipánláz vizualitása lenyűgöző, a kosztümök gyönyörűek, a környezet hiteles. A narrátor előreutalgatásai fenntartják az érdeklődést, felcsigáznak – sokáig nem is értettem, miért utálják ezt a filmet. Hangulatos képet kapunk a város életéről, a lakókat rabul ejtő tulipánlázról. Ekkoriban ugyanis a tulipánhagymákra hatalmas üzlet épült: akik beszálltak a kockázatos bizniszbe, képtelen összegeket fizettek ki egy-egy különlegesen szép példányért – hogy aztán megpróbálják még magasabb áron továbbadni. A hazárdjáték sokakat tett tönkre, míg másokat ideig-óráig felemelt.

Eddig meg is volnánk, viszont a Tulipánláz a virág iránti szenvedélyeket emberiekkel próbálja párhuzamba állítani – és ez a törekvése megbukik. A történet szerint ugyanis egy gazdag kereskedő (Waltz) felfogad egy festőt (DeHaan), hogy portrét készítsen róla és fiatal, szegény sorból származó, de természetesen gyönyörű feleségéről (Vikander). Hogy, hogy nem, a fiatalok között románc szövődik – csak sajnos egy tökéletesen szenvedélymentes, kidolgozatlan, éppen ezért nehezen átérezhető románc. A szüzsé Leány gyöngy fülbevalóval-allúziókat támaszthat, de a Tulipánláz sajnos nyomába sem érhet a korábbi holland festős darabnak: képtelen úgy összekapcsolni a vonzalmat és a művészi megszállottságot, hogy a kettő egymást erősítse. Bár a film árnyaltságát segíti, erejét mégis gyengíti, hogy eközben a férj is szimpatikus, csak kissé balek figura – nehéz helyette a jóval kidolgozatlanabb fiatal karaktereknek szurkolni.

Történik mindez úgy, hogy a film érezhetően a korszak szenvedélyeiről, az emberi gyarlóságokról és erkölcsökről szeretne állítani valamit. A polgári otthonokat belengő vanitatum vanitas-hangulat éles ellentétben kellene, hogy álljon a mindennapok élvezeteivel, de a Tulipánlázban inkább csak egymás mellett léteznek.

Így pedig hiába várunk bármiféle érdemi állítást, megfontolandó gondolatot a filmtől.

Ám míg mindez inkább csak hervasztó, a lezárás jelenetről jelenetre rosszabb lesz. A képtelen, kierőszakolt fordulatok láttán a fejemet fogtam; nehéz elhinni, hogy a Tulipánláz forgatókönyvét a színházi (és filmes) legendának számító Tom Stoppard írta, olyannyira méltatlanok a dramaturgiai megoldásai. Bár az összességében többet nyom a latban az első háromnegyed építkezése, ezt a befejezést mégis nehéz megbocsátani. Ahogyan azt is, hogy sikerült egy ilyen gyönyörű, de szenvedélymentes darabot alkotni egy csúnya, de szenvedélyekkel teli korról.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com