Kritika

Varázsold vissza a Pixart! – Előre

Előre

A Pixar jellegzetes stílusjegyei ott vannak az Előre mélyén, de a megkopott fény már csak parázsként pislákol a Disney alatt.

A Pixar stúdió történetét nagyjából mindenki ismeri: létezett egy animációs cég, amely a világ legeredetibb ötleteit elképesztő bátorsággal valósította meg. Aztán ezt a stúdiót felvásárolta a Disney, amely egy jó ideje a kapzsiság szinonimájával lett egyenlő. Az akvizíció után egy paritásos rendszer alakult ki a Pixarnál: váltásban készítenek egy filmet az anyacégnek, egyet meg maguknak. Az elmúlt években szinte tökéletes sorminta alakult ki: Verdák 2., majd Merida, a bátor, Szörny Egyetem, majd Agymanók, Szenilla nyomában, majd Dínó tesó. Legutóbb A hihetetlen család 2.-t és a Toy Story 4.et láthattuk, tehát a sorminta szerint mindenképp egy eredeti ötletnek kellett következnie. Sőt valójában kettőnek, és így is lett: idén előbb jön az Előre, majd a nyáron érkezik a Lelki ismeretek.

A rendszer legfőbb értéke az volt, hogy a folytatások rajongói és az újszerűség ünneplői egyaránt kaptak maguknak egy-egy kiváló animációs filmet. Előbbiek általában hűen követték szellemiségükben az első részt, míg az utóbbiak általában valóban eredetiek voltak. A Coco vagy az Agymanók valódi innovációt mutattak fel, olyan mélyre és messzire merészkedtek, ahová fősodorbeli és gyerekeknek szóló rajzfilm még sosem jutott el. Persze nem minden arany, ami Pixar: a Dínó tesó 2015-ben rendkívül kellemetlen volt, és valószínűleg a stúdiónál is igyekeznek elfelejtkezni róla.

Az Előre ugyan nem vállalhatatlan, csak épp pont az eredetiség hiányzik belőle.

Pedig a Pixar ismét egy egészen új világot teremt – egy varázsvilágot. Ahol varázslények – elfek, kentaurok, tündérek és sárkányok – békességben élnek egymás mellett. Csak épp a varázslás képességét veszítették el. Pontosabban: nem elveszítették, hanem ellustultak és elkényelmesedtek, feltalálóik szükségtelenné tették a varázslatokat – minek futni, ha van autó?

Előre

Ebben a világban él Ian, az ő 16. születésnapján kezdődik el a történet. A fiú kissé szerencsétlen, ami részben abból fakad, hogy csonka családban nőtt fel. Apja születése után nem sokkal betegségben elhunyt. Ian azonban kap egy lehetőséget, hogy találkozzon az apjával: a születésnapjára egy mágikus botot kap egy varázslattal, amivel egyetlen napra vissza tudja hozni az édesapát. Ehhez azonban Iannek és a bátyjának egy sor kalandot kell túlélnie.

Az Előre hangulatában kísértetiesen hasonlít a Zootropolis – Állati nagy balhéra, miközben megidézi a Harry Potter-univerzumot is.

A viccek forrása részben az, hogy teremtettek egy, a miénkkel majdnem megegyező világot, és abba átültették az oda nem egészen illő lényeket. Ezúttal a középkori mondavilág lakóit. Tényleg lehet nevetni azon, ahogy a sárkányból kis kedvenc lesz, vagy ahogy egy kentaur tör-zúz a számára túl szűk gombaházban. Ez azonban egy-két frappáns poénon túl nem feltétlenül tudna elvinni a hátán egy egész filmet. Erre teljes értékű bizonyíték volt a Bright, amely élőszereplős és akciófilmes verzióban mutatta be az ötletet. David Ayer azonban közhelyekkel töltötte meg a történetet, amely így éppen az eredetiség hiánya miatt bukott el.

Előre

A Pixar nem követte el ugyanazt a hibát. Az Előre története valamelyest eredeti. Nem minden részletében, és az üzenete sem forradalmi, de igenis tud újat mondani. Az apafigura hiánya önmagában nem egyedi (egy kutatás szerint a csonka család a Disney-rajzfilmek legtipikusabb formája), az alaphelyzetet azonban árnyalja, hogy a két testvér egy idő után egyenrangú féllé válik a történetben és a jellemfejlődésben. Különösen a lezárás tartogat meglepetést, ráadásul úgy, hogy arról utána kifejezetten jót lehet beszélgetni a gyerekekkel.

A testvéri szeretet fontossága és mélysége kifejezetten megható befejezést kínál.

Ugyanakkor a történet másik vonulata sajnos közel sem ennyire eredeti. Az Előre ugyanis azt üzeni, hogy az igazi varázslat benned van. Mindemellett pedig gyászolja a múltat és sajnálja a jelent. Visszatérő toposzok ezek a Pixar-filmográfiában: a Coco vagy a Merida egyaránt főhajtás a múlt felé, a jelen elkényelmesedettsége pedig a WALL-E világában jelenik meg.

Az Előre esetében azonban ez a gondolatiság valahogy nem teljesen kidolgozott. Való igaz, hogy a technológiai fejlődéssel az ember valamelyest veszített ősei fizikai állóképességéből, de cserébe leszámoltunk a járványokkal, gyárak helyett irodákban dolgozunk, és mondjuk azon se aggódunk, hogy lesz-e mit enni a télen. Mindez a kapitalizmus térnyerésével járt együtt, aminek vannak komoly árnyoldalai, de akkor is finoman szólva ellentmondásos azt propagálni gyerekeknek, hogy régen minden jobb volt. Néha képes ezt a gondolatot pozitívan tálalni (például amikor a báty a régi szobrot védelmezi), néha azonban kusza és zavaros (például a mantikór jellemfejlődésénél).

Az Előre egy rajzfilmhez képest szokatlanul nosztalgikus.

Önreflexív értelmezésben ez a történet azt jelentené, hogy a Pixarnak vissza kéne térnie a Disney előtti korszakához, amikor még varázslatos ötleteket valósítottak meg, és amikor még nem azért készítettek el egy filmet, hogy utána eladhassanak tolltartókat a főhősökkel (lásd: Verdák 3.). Igen ám, csakhogy az Előre éppen egy eredeti ötlet, vagy legalább is annak kéne lennie. De sajnos nem az, vagy legalábbis közel sem annyira, mint a L’ecsó vagy az Agymanók volt. Az önreflexív narratíva nélkül is teljes mértékben élvezhető az Előre, de sajnos azt nehéz elképzelni, hogy a széles közönség képes lesz ráhangolódni majd. Talán majd a nyáron érkező Lelki ismereteknek sikerül.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya