Kritika

Isten a felhőben lakik – Előzmények törlése

A három főhős, Marie, Bertrand és Christine egymással összekapaszkodva elindul, hogy egy szuper hacker segítségével visszaszerezze a nagy tech cégek által ellopott magánéletüket, az Előzmények törlése segítségével billentve helyre kisiklott életüket. Mindeközben azt a transzcendens élményt is átélik, hogy Isten valóban a felhőben lakik.

Álmos, kispénzű emberek lakta francia kisvárosban járunk, ahol három jó baráttal hoz össze minket a sors Benoit Delépine és Gustave Kervern rendezőpáros jóvoltából. Miként az már a kezdőjelenetekből is kiderül, náluk nagyobb lúzereket nagyítóval sem találhattak volna messzi e vidéken. A válással fiát is elveszítő Marie-t (Blanche Gardin) egy titkon felvett, egyéjszakás kaland szexvideójával zsarolják. A kissé egzaltált, örök pénztelenségben vergődő Marie jelentős banki hitelfelvétellel próbálja kivédeni, hogy kamasz fia ne bepiált szexalanyként lássa őt viszont az interneten. A megözvegyült, hitelt hitelre halmozó Bertrand (Denis Podalydés) kamasz lánya cyberbullying áldozatává vált, amit az apának kell valahogy hatástalanítania. Az érzelmileg labilis férfi életét csak tovább keseríti, hogy időközben még egy telefonos szexszolgáltatás rabjává is vált. A melankóliára hajló Christine (Corinne Masiero) pedig gyógyíthatatlan tévé sorozatfüggőként veszítette el munkáját, taxisofőrként viszont nem viszonozzák a kedvességét, értékeléskor mindig egy csillagot kap.

Összefogva, egymásba kapaszkodva, együtt indulnak hát el felkutatni azt a mindenható hackert, akinek a segítségével valamiképp helyrehozhatják kisiklott életüket.

A rendezőpáros húsba vágó, izgalmas problémákat felvetve, a három barát életét megkeserítő események láncolatával kísérli meg több nézőpontból szintetizálni a 21. század technológiai kihívásait. Kiindulópontjuk, hogy egyre elszemélytelenedőbb világunkban a számtalan technológiai vívmány inkább maga alá gyűri az embert, mintsem segítené. Előzmények törlése című filmjükben hatalmas bendőjű „világfalóként” villantják fel a fogyasztói társadalmat működtető cégek agresszív vásárlásra ösztönzését, a hitelkártyák uralmát, a biztosítók gátlástalan nyomulását, az online bűnözést és a média csecsén csüngők sorozatfüggését éppúgy, mint a közösségi hálóval, a virtuális valósággal és a mesterséges intelligenciával járó problémákat.

Ebben a digitális labirintusban indulnak útnak életproblémáik csapdájában vergődő, esendő hőseink, hogy Don Quijote-i szélmalomharcba keveredve megküzdjenek identitásukért és magánéletük szuverenitásának visszaszerzéséért.

A 21. század emberét már korántsem a korábbi évszázadokat foglalkoztató spirituális kérdés izgatja:

létezik-e Isten? Hőseink új Istent keresnek, a Virtuális Felhő Urát, a teremtett világok legjobbik főhackerét, aki egy hatalmas szélenergiát termelő telep egyik szélerőművében lakik. A vele való találkozás tétje pedig nem más, minthogy a segítőkész szuper hacker segítségével, magányos hősökként győzedelmeskedni tudnak-e a hatalmas tech-óriásokon, melyek virtuális adatfelhőkben birtokolják az életüket.

Az Előzmények törlésének története a digitális világban tévelygő hőseink néhol mulatságos, ámde gyakran közhelyszerű epizódjainak láncolatából szövődik. És mi tagadás, csetlés-botlásukat látva mi is bennfentesként kuncogunk a mindannyiunk életét napi szinten megkeserítő jelenségeken: a ránk zúduló reklámok sunyi trükkjein, a különböző szolgáltatásokhoz tartozó jelszavak átláthatatlan kuszaságán vagy a telefonos ügyfélszolgálat idegborzoló géphangján,

melyek a segítés álcájában manipulálják az életünket.

A film egy ponton átcsap road movie-ba, a három barát szétválik, hogy a világ egymástól távol eső pontjain keressenek megoldást bajaikra, ahol aztán ugyanazokba a problémákba futnak bele, mint ami elől menekülnek. De miért is történne ez másképpen, amikor globális világban élünk?

Bár a digitális világ jelenségeinek karikírozását tekintve az Előzmények törlése szórakoztató dramedy, a túl sokat markoló rendezőpáros a 21. század technológiai vívmányainak teljes katalógusát borítja szerencsétlen nézőre, aki kapkodhatja a fejét a rázúduló problémahalmaztól. Benoit Delépine és Gustave Kervern filmje olyan olvasztótégely, melynek alkotórészei értékesek ugyan, de egymással nem szervesülve, némileg katyvaszos elegyet alkotnak, így az ismert mondás áll rá: a kevesebb több lenne.

Emellett a három főhőst alakító Blanche Gardin, Denis Podalydés és Corinne Masiero – bár mindent tőlük telhetőt megtesznek – karakterei túl kidolgozatlanok ahhoz, hogy jó szívvel azonosulni tudnánk a sorsukkal, mi több, időnként még bosszantó is a lúzerségük. A Berlinalén Ezüst Medvét nyert film szívmelengető végkicsengése azonban némi reményt nyújt, hogy talán mégsem vagyunk olyan elveszettek ebben a (digitális) világban – és mindez tényleg csak rajtunk múlik.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés