Kritika

Elsőéves mutatvány – A cinkos

Robert Redford nem Clint Eastwood. A cinkos rendezése nélkülözi az erőt, a világképe a komplexitást, az erkölcsi felvetés az érvényességet. Egyetlen mondanivalója a rossz aktuálpolitikai párhuzam. És akkor odateszi illusztrációnak Abraham Lincoln képét.

A film

Lincoln elnök meggyilkolása tragédia volt az Államok számára. Nem csak a következményei miatt (a kényszerű vezetőváltás meghatározta a polgárháború utáni újjáépítés és megbékélés politikai menetét, benne a Dél és a feketék sorsát, évtizedekre szóló hatással), hanem még inkább a sokk miatt, ami az országot érte. Egymillió katonai és civil halott után a nemzet még mindig képes volt megrendülni. A közvéleményt csak a gyors megtorlás nyugtathatta meg, legalábbis így gondolták a kormányzó erők: az összeesküvőket nagyrészt elfogták és katonai törvényszék elé állították.

Innen indul A cinkos, egy tárgyalótermi dráma. A film értelmezésében a katonai eljárás az igazság megcsúfolása volt. A cinkos főhőse egy lánglelkű ifjú ügyvéd, tragikus szereplője az egyik sokadrendű vádlott, gonoszai pedig a bíráskodó katonatisztek, az ügyész, az elnök, és mindenki, aki a hatalmat képviseli. Frederick Aiken védőügyvéd maga a testet öltött Tehetség és Ártatlanság, a hatalom pedig folyamatosan csal, hamisít és erőszakoskodik; a tiszta ifjú hiába múlja felül ellenfeleit és győzi le majdnem a rendszert, az végül otrombán diadalmaskodik.

Valahogy így képzelem én egy különösen buta elsőéves gondolkodásmódját: le a hatalommal, éljen az… akármi! Csak a hatalom ne. Azzal le! Padlóla le!

Holott a valóságban Aiken ügyvéd egy tapasztalatlan kezdő volt, ő és társa olyan pocsék taktikával védték Mary Surrattot, amivel egyenesen a vád kezére játszottak. A valóságban a védelem nem néhány rokonszenves tanút vonultatott fel, hanem harmincegy gyöngét. A valóságban a vádnak jóval erősebb érvei voltak. A valóságban, mai történeti értékelés szerint, Surratt valószínűleg bűnös volt.

Mindez pedig azért probléma, mert A cinkos a The American Film Company bemutatkozó filmje Robert Redford rendezésében, és a társaság célja történelmileg hiteles filmeket gyártani Amerika múltjáról. Rendben: ezt éppen elszúrták, sok sikert a továbbiakhoz. De Robert Redfordnak nem lenne szabad ilyen gyenge filmet készítenie ilyen nyilvánvaló aktuálpolitikai párhuzammal. A cinkos egy poszt-9/11 allegória, és még annak is erőtlen. Az erkölcsi üzenet egyszerre hamis és túlegyszerűsített. És A cinkos filmalkotásként sem egy nagy szám.

Meg kell hagyni: James McAvoy (balra) figyelemre méltóan játszik.

Lehetetlenül szürke az egész film, mintha kimostak volna minden élénkséget belőle. Alig bírok színeket felidézni. Ugyanez igaz a színészi játékra, a forgatókönyvre, az egyes jelenetekre: semmi dinamizmus. A cinkos unalmas és nélkülöz minden eredetiséget. Robert Redford nem Clint Eastwood. Míg Eastwood képes arra, hogy érvényes moralitással rendelkező, komplex világképű, történelmileg hiteles és zseniálisan rendezett alkotásokat készítsen, Redford láthatóan nem – elképzelem: ha ezt a filmet Clint Eastwood rendezte volna, micsoda művet láthatnánk a bűnösök és a hatalom tragédiájáról, az ítélethozatal és a politika játszmájáról, egy fölháborodott nemzetről!

Sic semper tyrannis – így szólt az összeesküvők mottója. Hogy ki a „tyrannus”, az mindig értelmezés kérdése. A legprimitívebb értelmezés szerint az, akinek a döntései nem tetszenek. A film a végére csaknem magáévá teszi ezt a hozzáállást azzal, hogy a neki nem tetsző ítéletet megpróbálja az elnyomó hatalom zsarnokságaként beállítani: lelkük rajta, de pontosan ez volt az a hozzáállás, ami miatt a Dél kirobbantotta a polgárháborút, és ezzel a mottóval gyilkolták meg a győztes elnököt is. Azért halt meg egymillió amerikai és az első mártír elnök, mert néhányan nem bírták ki a gondolatot, hogy esetleg másnak a szempontjait is figyelembe kell venniük egy demokráciában. Hát akkor ne merészeljék Abraham Lincoln szobrát odatenni éppen erre a borítóra!

Értékelés: 5/10.

A lemez

A kiadványon nincsenek extrák, csupán az „interaktív menük, közvetlen jelenetválasztás”. A magyar borítón szerencsére nem a Lincoln-szobor, hanem egy közhelyes szereplőmontázs díszeleg.

A cinkos (The Conspirator)

színes, amerikai történelmi dráma, 122 perc, 2010

rendező: Robert Redford
forgatókönyvíró: James D. Solomon, Gregory Bernstein
zeneszerző: Mark Isham
operatőr: Newton Thomas Sigel
producer: Brian Falk, Bill Holderman, Robert Redford, Robert Stone, Greg Shapiro
vágó: Craig McKay

szereplők:
James McAvoy (Frederick Aiken)
Robin Wright (Mary Surratt)
Alexis Bledel (Sarah Weston)
Kevin Kline (Edwin Stanton)
Evan Rachel Wood (Anna Surratt)
Tom Wilkinson (Reverdy Johnson)
Justin Long (Nicholas Baker)
Danny Huston (Joseph Holt)

IMDb

Megjelenés dátuma: 2012.04.18.
Szinkron nyelv: magyar és angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar
Extrák: interaktív menük, közvetlen jelenetválasztás
Ár: 3.190 Ft

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya