Kritika

Elszakadás – Az éjszaka országai

Bár Az éjszaka országait egy Kris Kristofferson által előadott nótával és az Őrült szív zenei producerének, T. Bone Burnettnek nevével próbálták eladni, a country-él kevésbé dominánsan jelenik meg a drámában. Shane Dax Taylor filmje sokkal inkább a Winter’s Bone – A hallgatás törvénye által felélesztett „southern gothic” alműfajhoz áll közelebb, a szubzsáner kereteit azonban fésületlen humorral és naiv végkicsengéssel feszegeti szét a rendező.

A film

Az újsütetű hollywoodi drámák talán legjelentősebb hullámának az amerikai álom visszásságait leleplező kertváros-kritikákat tekinthetjük, de árnyékukban mintha újabb szubzsáner indulna hódító útjára. Az irodalmi (William Faulkner, Tennessee Williams) és mozgóképes előzményekkel (A megbilincseltek, Gyilkos túra) egyaránt rendelkező „southern gothic” a televízióban a Justified című sorozat, a vásznakon pedig a független oldalról érkező Winter’s Bone sikere folytán robbant be újra a köztudatba. A kortárs változatok a zöldövezeti miliő visszásságai helyett a déli államok megkövült szikárságát mutatják be, a redneck lakosság önpusztító életkörülményeit az élcelődéssel és mészárlásokkal feloldott statisztalétből az integrációt sürgető központi konfliktussá duzzasztják. A szigorúan zárt társadalmi közegben a vadnyugat maradványai észlelhetők, amelyek a vér szavának normáit követve az indák burjánzásához hasonlatosan fojtogatják a közösséget. Így fordulhat elő, hogy a legkomolyabb problémákat a vérfertőzések sorozata és a szekták jelenléte képezik. S akkor még nem beszéltünk olyan béklyókról, mint az erdei szeszfőzés és kábítószergyártás következményeként hatványozottan pusztító szenvedélybetegség, a kamaszkori gyermekvállalás vagy a házi praktikák szerencséjére váró nyavalyák. Gondolhatnánk, hogy a fizikai összecsapások útján lerendezett konfliktusok szétbomlasztják a hányatatott sorsú népet, a közösségi titok azonban jóval erősebb láncnak bizonyul, mintsem hogy holmi késdobálás vagy fegyverropogás ketté törje azt. Az éjszaka országai egy háromgenerációs család történetén keresztül pontosan e misztérium mibenlétét bolygatja.

Bár adja magát, hogy az állítólag country mérgezte lelke okán továbbálló nagyapa váratlan hazatérése katalizátorként funkcionáljon, Shane Dax Taylor rendező leleményes húzásának bizonyult annak belátása, hogy a beszédes nevű Bloodworth család tagjainak problémaköre külön-külön is megér egy misét. A három testvér inkább környezetük, mintsem atyjuk szülte tragédiáit a tékozló nagyszülő és a jobb sorsra érdemes unoka kitörési kísérletének párhuzama keretezi. A már-már epizodikus szerkezetben az egyéni élethelyzetek nem vesznek el, de a balladai homálynak köszönhetően a vér szerinti kötelék sorscsapásai is hangsúlyosan megmaradnak.

A karakterközpontúság nehézségeit Shane Dax Taylor hallatlanul erős színészvezetéssel gyürkőzte le. Kris Kristoffersonnak már jó ideje kijárt egy jutalomjáték lehetősége, hogy az ifjabb közönség emlékezetében ne csak a Penge Whistlereként maradjon meg. Az egykori Billy, a Kölyök – gitárral a kezében – megigéző alakítást nyújt. A három fivér megformálására szintén nem lehet panaszunk. A megemberesedett Dwight Yoakam (Melquiades Estrada három temetése) őrülete – szeretőt tartó felesége ajtaja előtt – hátborzongató élmény, s Val Kilmer is gond nélkül hozza a tapló nashville-i kocsmáros szerepét, a leghálásabb szerep azonban a forgatókönyvet is jegyző W. Earl Brownnak (Deadwood) jutott, aki a családi házra vigyázó vallási fanatikus összetett figurájával brillírozik. A fiatalok ugyan nem érnek fel a színészlegenda és a középgeneráció teljesítményéhez, de az írói álmokat dédelgető unoka (Reece Thompson) és a ribanclétről lemondó kamaszlány (Hilary Duff) párkapcsolati drámája és közösségi árulása kevesebb kiforrott jelenetet is vonultat fel.

William Gay regényének hála, cizellált történettel állunk szemben, s Az éjszaka országai mulasztása éppen az, hogy a részletgazdaságból keveset kapunk vissza. A bő másfél órás játékidő során tobzódunk a homályos részletekben, a karakterek múltjának darabkái ugyan kikövetkeztethetők, de a megtagadott információk jócskán tompítanak a katartikus finálén. S az időnként felbukkanó könnyedebb hangvétel sem szerencsés megoldás, ugyanis a humor jócskán mérsékeli a gondosan felépített háttér bizarrságát. Az éjszaka országai azonban az apró szépséghibák és zavaró happy end ellenére is emlékezetes mozgókép marad.

A lemez

W. Earl Brown a Deadwood című westernsorozat brutalitástól sem visszariadó, hűséges kocsmárosaként már bizonyította színészi tehetségét, de Az éjszaka országaival forgatókönyvíróként is tűpontos szkriptet tett le az asztalra. Ha a film egészét látva ez az állítás még megkérdőjelezhetőnek is tetszik, a fél órányi kivágott jelenet (!) ismeretében már kétség sem férhet a méltató szavakban kifejeződő igazsághoz. Az Intercomnak hála e madárlátta, kopott kincs kifejezetten igényes kiadványként látott napvilágot kis hazánkban. Shane Dax Taylor és W. Earl Brown audiokommentárja és a kimaradt jelenetek mellett egy kisfilm Az éjszaka országai elkészültéről mesél, míg egy másik a sokat emlegetett dal anatómiájáról értekezik.

Az éjszaka országai (Bloodworth)
színes, amerikai romantikus dráma, 2010

rendező: Shane Dax Taylor
forgatókönyvíró: W. Earl Brown
operatőr: Tim Orr
producer: W. Earl Brown, Kenneth Burke
vágó: Jeffrey Ford, Neguine Sanani

szereplő(k):
Val Kilmer (Warren Bloodworth)
Kris Kristofferson (E. F. Bloodworth)
Hilary Duff (Fleming Bloodworth)
Dwight Yoakam (Boyd Bloodworth)
Frances Conroy (Julia Bloodworth)

IMDb

A DVD megjelenése: 2011.06.29.
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, lengyel DD 5.1, cseh DD 5.1, angol DD 5.1
Feliratok: magyar, török, szlovén, szlovák, szerb, román, portugál, lengyel, horvát, hindi, héber, görög, cseh, bolgár, arab, angol
Extrák: Audiókommentár – Shane Dax Taylor rendező és W. Earl Brown író/színész közreműködésével, Kimaradt jelenetek – alternatív nyitánnyal és befejezéssel, A forgatókönyvtől a filmig: Így készült Az éjszaka országai, Egy dal anatómiája: “You Dont Tell Me What To Do” – Raven dala
Ár: 3190 Ft

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com