Kritika

Eltűnsz lassan – A vég

Fin (A vég)

Fin (A vég)Miután kihunyt a Szíriusz, te se maradsz létben sokáig. Kisebb vagy annál. És még örülhetsz, ha valakinek hiányozni fogsz. A vég: szép, depresszív, őszinte.

A film

Lassan eltűnni: ez is egy apokalipszis. És ha egyedül maradsz a végére, az alkalmasint félelmetesebb bármilyen zombi-űrlakó-mutánsvírus-szupervulkánnál. Már feltéve, ha csöppet is törődsz embertársaiddal, ha van, akit félts, és aki félt. A vég, másfél órában, ezzel az egy tétellel vesződik.

Kedvenc filmtípusom a kiscsoportos túlélőmozi. Akármeddig elnézném a szélsőséges helyzetben próbára tett jellemeket és kapcsolatokat. Így hát A véggel is elfogult vagyok: szegény filmen nagyon látszik a kis költségvetés (beszélnek az égi tüneményekről, de meg már nem mutatják őket), és eredetibb történetet is gyártottak már apokalipszisből, de hát – magányos kis csapat! Világvége! Érdekes!

A vég David Monteagudo széles körben dicsért, azonos című regényéből készült. Monteagudo alighanem igen jó, mert a sztori a kiscsoportos-túlélős műfaj legnagyobbját juttatta eszembe: A vég, ránézésre, egy megfilmesített Robert Merle-regény is lehetne. Ennek megfelelően a film csoportdinamikája jóval bonyolultabb az átlagos túlélőmoziénál. Nincs benne egy árva jellemsablon sem, és kiszámítani is képtelenség, mi történik legközelebb kivel.

A dolog hátránya, hogy nehéz megszeretni a szereplőket: azok a hollywoodi panelek, amiket ez a spanyol film nem vállal fel, azért lettek panelek, mert működnek. Itt a karakterek túl hétköznapiak, túl valósak, túl hibásak. A szomszédunkért se aggódnánk a világvége alatt. (Mi magyarok, ugye, főleg nem. Csapja agyon meteor a szomszéd tehenét is.)

Itt van tehát egy csapat ember, aki nem férkőzik be a szívünkbe – de akik mi is lehetnénk. Hát hová bújnánk az olyan világvége alatt, ami elől nem lehet elfutni?

Fin (A vég)A vég talán elhúzza a választ (hogy „egymáshoz”) azzal a másfél órával. Én ugyan szerettem nézni, de a lassan csordogáló történet csak azoknál működik, akiket megfog mélabús és bizonytalan hangulata. A film olyannyira komolyan veszi magát, hogy még csak tisztázni sem hajlandó, miről szól – ha rejtélyes a szereplői számára, akkor legyen az a néző számára is; talán sci-fi, talán vallásos történet (erősen hasonlít az amerikai „Rapture”-narratívára), de felfogható szokatlanul lágy horrornak is, ha a hiányt szörnynek értelmezzük – és én hajlamos vagyok. A film egy pontján eltűnik egy árnyék a falról. Az a jelenet ijesztőbb, mint az átlagos zsáner-horrorok egészükben.

Torregrossa rendező ezelőtt rövidfilmjeiről volt ismert, és talán azért húzhatta túl ezt az egész estés produkciót, mert nincs tapasztalata az ütemezésben. Ki kell emelnem Maribel Verdú játékát: a színésznő hasonlóan kemény karaktert játszik, mint amilyen Mercedes, a szabadsághős volt A faun labirintusában.

A lemez

Spanyol és magyar DD 5.1, magyar felirat, semmi több. Extra végképp nincs. A lemezért 990 forint józan kiadás, kiváló kis gyöngyszem hullik az öledbe vele.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com