Fókuszban Kritika

Akiket sosem keresnek – Elveszett lányok

A Long Island-i sorozatgyilkos kilétét a mai napig homály fedi, s ha nincs egy mindenre elszánt, a lányát kereső anya, lehet, hogy az „Elveszett lányokra” sem talál rá senki soha.

2010-ben eltűnt Shannan Gilbert, aki egy kuncsafttal való találkozása után pánikolva elmenekült a férfi házából, utána pedig évekig senki nem tudott róla semmit. Édesanyja, Mary (Amy Ryan) kitartó magánnyomozásba kezdett, és addig járt a rendőrség nyakára, míg nagy nehezen elérte, hogy foglalkozzanak a lánya ügyével. Először több fiatal lány holttestét találták meg, később pedig Shannané is előkerült.

Az igaz történetet feldolgozó alkotást a kétszeres Oscar-jelölt Liz Garbus hozta el nekünk.

A film azonban kettős szájízt hagy maga után. Míg bizonyos részeivel felháborít és elkeserít az Elveszett lányok, azaz telibe talál a mondandójával, addig más – leginkább képi – megoldások erőltetettnek hatnak. A karaktereket nem mutatja be mélységükben, ahogy a közöttük felrajzolt kapcsolatokat sem. Így hiába valós eset a Gilbert-család tragikus története, a kifejtés hiánya miatt nem lesz hatásos a film.

A Netflix felemásra sikerült krimi-thrillerjének legértékesebb része, amikor Shannanért és a többi eltűnt, meggyilkolt lányért próbál kiállni a rendszert kritizálva. Olyan kérdések merülnek fel, mint hogy miért van az, hogy egy szexmunkás esetében nincs olyan híradás, ahol ne hangozna el az illető foglalkozása, ha áldozatként vagy elkövetőként kerül a tévébe. „Továbbra is folyik a nyomozás a 24 éves szexmunkás, Shannan Gilbert eltűnésének ügyében.”  – hallhatjuk. Olyat vajon miért nem hallani sosem, hogy XY áldozat recepciós, állatorvos vagy pénztáros volt? Miért csak akkor kap hangsúlyt egy áldozat munkája, ha az sokak szemében azonnal hibáztató pozícióba ültetheti őt? Miért degradálnak egy világviszonylatban is lenézett foglalkozást űző hús-vér, érző nőt még haláluk után is? Ahogy a filmben is elhangzik, az áldozat sosem anya, feleség, barátnő vagy lány, ehelyett mindig kurva, prostituált, örömlány vagy escort.

Mintha utólagosan is feljogosítaná a média a tettest – és velük együtt a társadalom egy része is –, hiszen csak egy a testét pénzért áruló lányról van szó.

A film akkor működik leginkább hatásosan, mikor a rendőri hanyagságra és érdektelenségre mutat rá, amikor szájbarágástól mentesen háborít fel és gondolkoztat el azon, hogy az ilyen nőkért senki sem harcol, ha elveszik a hangjukat, a testüket vagy akár az életüket. Ha pedig ezen a főcsapáson maradt volna a film, akkor egy érzékeny társadalmi reflektálással megtoldott drámát kaptunk volna, amely ugyan nem kavarja fel az álló vizet nagyon, de egy-két kavicsot mindenképpen beledob.

Az egyébként is tragikus igaz történetnek azonban van egy még személyesebb vonala is. Míg az Elveszett lányok egyfelől hangot ad az eltűnt és meggyilkolt nőknek az anya személyén keresztül, aki sokszor thrillerbe illően nyomoz a saját gyanúsítottja után, a film megpróbálja a Gilbert-lányok kapcsolatát is hitelesen bemutatni – itt azonban már kudarcot vall.

Shannan, az eltűnt lány bipoláris zavarokkal küzdött már kiskora óta.

Az egyedülálló anya pedig egy nap feladta a lehetetlennek tűnő küzdelmet, és úgy döntött, inkább otthonba adja a lányt, hogy az jobb esélyekkel kaphassa meg a gyógyszereket és a szükséges kezelést. És bár önmagában ez a szál megint csak szépen bemutat az amerikai – ezúttal egészségügyi – rendszernek, a forgatókönyv silánysága miatt ez a mondanivaló üres mondatokká törpül és erejét veszti.

Ehhez hasonlóan az anya másik két lányával való kapcsolatát se ábrázolja alaposan a film. Csak kimondott szavakból tudjuk meg, hogy a lányok boldogtalanok és anyjuk szeretetét hiányolják. Azonban a film egy másik pontján ugyanez az anya a világon mindent megtesz, hogy eltűnt lányára bukkanjon. Így nehéz elfogadni nézőként, hogy ő valóban annyira rossz szülő lenne.

A családi tragédiák sorozata később tovább fokozódik a legkisebb Gilbert-lány miatt, aki mellesleg skizofréniában szenved. A Netflix valószínűleg kegyeleti okokból szépít az eseten, és a záró kiírásban finoman fogalmaz a történteket illetően. Sajnos a film erről elkeseredett harcból, amit a lányok vívtak anyjuk figyelméért és szeretetéért, semmit nem ad át.

A film Shannan történetének lezárását illetően is hiányérzetet kelt. A valóságban egy bő év után megtalált lányról a rendőrség azt állítja, hogy baleset áldozata lett, vagyis hogy bedrogozott állapotban megfulladt a mocsaras vidéken. Csak később, ismét az anya harcának köszönhetően születik meg egy független orvosi szakvélemény, amely egészen másról számol be. Ha a 94 perces játékidőt kicsit megtoldják és ezt az időszakot alaposabban bemutatják, még jobban nyomatékosíthatták volna, mennyire elkeserítő helyzetben is élt évekig Mary Gilbert, akinek kis túlzással a világgal kellet megküzdenie, hogy igazságot szolgáltasson a lányának.

Pusztán azért, mert a lánya prostituált volt.

Ha pedig ehhez nyíltan és nyersen hozzácsapja a film azt, hol tart a nyomozás jelen pillanatban, egy nyomasztó és felkavaró alkotás lehetett volna az Elveszett lányok. A készítők valamiért azonban úgy döntöttek, hogy ezt nem mutatják be, és ki sem írják teljes egészében. Így a végeredmény egy felemás dráma lett, amely ugyan reflektál egy bizonyos problémára, de a történet személyes rezdüléseit illetően hiányérzetet hagy maga után.

Az Elveszett lányok a Netflix-en látható.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..