Kritika

Elveszni Hitchcock nyomában – A folyosó túloldalán

folyosotuloldalan2Twist és suspense. Mióta Alfred Hitchcock a ’60-as években tökélyre fejlesztette a feszültségkeltés e két alapvető eszközét, a thriller-zsáner alkotóinak feje fölött Damoklész kardjaként lebeg a hitchcocki hagyomány igényes és izgalmas használatának felelőssége. A folyosó túloldalán című film egy kamaradrámai szituáció keretében próbálja megugrani e tradíció diktálta akadályt, sajnos azonban nem túl sok sikerrel.

A film

Alex Merkin első nagyjátékfilmje egy pár évvel korábbi, azonos címmel jegyzett rövidfilm újragondolása, vagy ha jobban tetszik, egyenesen annak az alapötletnek egészestés időtartamra való széthúzása. A mindössze pár órát feldolgozó cselekmény során Julian (Mike Vogel) furcsa telefonhívást kap legjobb barátjától, Terrytől (Danny Pino), aki egy hotelszobában várakozik arra, hogy megölje a tőle néhány méterre lévő hűtlen barátnőjét, June-t (Brittany Murphy egyik utolsó szerepe). Julian meghallva barátja őrült ötletét villámgyorsan a helyszínre siet, s miközben megpróbálja őt lebeszélni tervéről, akaratlanul is lappangó titkokat enged a felszínre.

Elsőfilmes alkotóhoz híven Alex Merkin olyan hibákba futott bele, melyek úgymond elvártak a szárnybontogató rendezőktől. Sajnos filmjében mégis a félmegoldások a kevésbé fájó pontok, sőt, ezek az elemek válnak utólagosan emlékezetéssé. Ilyen például a filmet indító rövid jelenet, melyben a hotel szerencsétlen portásának rituális felkészülését látjuk. Merkin itt egy nagyon jellemző akciófilmes sablont felhasználva képes ötvözni az iróniát a baljós hangulattal. De említhetném például a ­− főleg a film elején alkalmazott − madártávlatból történő daruzásokat és a szuggesztív fényhasználatot is. Csakhogy ezek a megoldások a későbbiekben nem nyernek nagyobb szerepet, csupán egyszer használatos hatáskeltő elemekként működnek. Tudatos alkalmazásuk nélkül a bennük rejlő szimbolikus jelentés kibontatlan marad, vagyis a rendező csírájában fojtja el az egyéni újítások lehetőségét.

folyosotuloldalan

A történet kibontása során a rendező visszavesz a szuggesztív stílushasználatból, és inkább a cselekményvezetésre teszi hangsúlyt. Félreértés elkerülése végett, a non-lineáris narratíva jól működik, az elbeszélő ügyesen adagolja a néző számára a kívánt információmennyiséget, így az néhány helyzetben valóban meglepő fordulatokat produkál. Komoly probléma azonban, hogy ami a jelenetek között működik, a jeleneteken belül már nem. Merkin hiába hoz ki mindent a forgatókönyvből, a film mégis kifejezetten unalmas, mivel a fordulatokkal felkorbácsolt feszültséget nem tudja fenntartani, az izgalom folyamatosan eláramlik a jelenetekből.  Jó példa erre a hitchcocki suspense alapeseteként működő szituáció, melyben Terrynek nagyon nem kellene rátalálni az ágyon heverő telefonra. A rendező az elvárt szinten sem tud mit kezdeni a jelenettel, borzalmas időzítéssel, gyorsan félresöpri a konfliktust, hogy aztán később egy nagyon kiszámítható twistet faragjon belőle.

A színészi játék és az atmoszféra megmenthetné a filmet, de e területen is érvényesülnek az alkotók tapasztalatlanságai. Bár a színészek alakításait butaság lenne rossznak bélyegezni, mégis, hitelességük több sebből vérzik. Egyrészt rendkívül modorosan, szájbarágósan viselkednek, mintha a túlgondolt/túlírt forgatókönyv, vagy a rendező bizonytalan instrukciói miatt pár gesztussal többet játszanának a kelleténél. Másrészt érezhető, hogy a színészeket megrémítette a saját környezetükre való ráutaltságuk, mivel nagyon esetlenül mozognak az amúgy eléggé kidolgozatlan térben. A klausztrofób hatásért felelős, romos hotel képe önmagában nagyon erős háttere lehetne a történetnek, de nem tud nem díszletként működni, s nem válik a dráma világának részévé. Inkább csak az jut eszünkbe, hogy a Coen testvérek mennyire jól alkalmazták ugyanezt a Hollywoodi lidércnyomásban, náluk a hotel szinte egy mellékszereplővé lépett elő.

folyosotuloldalan3

A folyosó túloldalán tehát megmarad egy pályakezdő felemásra sikeredett első lépésének, s látva a rendező azóta végzett munkáit (két darab straight to DVD horror) meg is maradt annak. Mégsem lehet haragudni a filmre, mivel látszik rajta, hogy szerető kezek készítették, csupán sajnálatos, hogy ennek ellenére nem tudott legalább elégséges szinten megfelelni a példaképeknek. Mindenesetre egy esős éjszakai kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel.

A lemez

Az ADS Service kiadványa extrákat nem tartalmaz.

Fancsali Csaba

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés