Kritika

„Most aztán nem maradt senkid, akit szeretni tudnál” – Elzárva

A 6. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál főszereplője a nő, s nincs ez másként az Elzárva (Tesnota) című film esetében sem, amely egy fiatal nő nézőpontjából beszél el egy kaukázusi kis faluban történt emberrablást.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Kabard- és Balkárföld fővárosában, a Kaukázus hegység vonulatai között található Nalchikban játszódik a történet. A történelem tanúsága szerint nem gyengéknek való vidék a kabardok, balkárok, csecsenek és kisebb részben zsidók lakta dél-oroszországi régió. Kantemir Balagov emberrablásról szóló filmjének története ugyan 1998-ban játszódik, – ám hét évvel később, 2005 októberében Nalchikot egy Shamil Basayev irányította militáns csoport támadta meg. Lerohanták az orosz biztonsági erők épületét, meggyilkoltak 14 civilt és 115 embert megsebesítettek, 35 rendőr elesett a harcok közepette. Nos, ebben a városban él családjával az Elzárva című film hősnője, a 24 éves Iljana, aki édesapja autószerelő-műhelyében dolgozik. 1998-ban egy napon, az öccse eljegyzését megünneplő családi vacsorán váratlan dolog történik: emberrablók törnek be a családi házba, túszul ejtik az ifjú párt, magas váltságdíjat követelve értük. A zárt zsidó közösség íratlan szabályai miatt a két család nem fordulhat a rendőrséghez.

Az Elzárva című film mind társadalmi, mind pedig egyéni szinten rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel: mit jelentenek az elrabolt fiatalok a zsidó közösség számára, – és mit képes vállalni értük a családjuk? Szembeszökő a mindenkitől és mindentől távol élő közösség szinte közönyösnek mondható, sőt egyes tagok ellenséges hozzáállása a történtekhez. Önként senki nem ajánl fel pénzt, úgy tekintik, hogy a két család dolga a váltságdíj előteremtése. A közösséget összetartó rabbi erőteljes felhívására azonban sorban elé járulnak és adakoznak, – ám így is csak a pénz fele gyűlik össze. Iljana szülei ezért úgy döntenek, hogy saját kezükbe veszik az ügyet. A film kezdőjelenete szerint Iljana és az öccse szeretetteljes kapcsolatban állnak egymással, de a történet végére a lány megérti, hogy fiútestvére értékesebb az anyja számára. Mindenüket eladják érte, – és még a lányuk boldogságát is feláldoznák a váltságdíj hiányzó részéért.

Az Elzárva a szembesülések és reményvesztések filmje. Az apát is meggyötri fia elrablása, de a háttérben leginkább az anya tragédiája sejlik fel. Ebben a zsidó közösségben a család számára a lányok is fontosak, – hiszen az elrabolt menyasszonyt a szülei hamarább kiváltják, mint ők a fiúkat. A film azonban egy fiához mérhetetlenül ragaszkodó jiddise máme kiábrándulásáról szól, – arról az emberrablással tarkított érzelmi leválásról, melynek végén meg kell értenie: felnőtt férfivá lett fia a váltságdíj véres verejtékkel való összekaparása ellenére sem őket tekinti már a családjának, hanem a menyasszonyát. „Most aztán nem maradt senkid, akit szeretni tudnál” – mondja Iljana az anyjának, s összekapaszkodva együtt zokognak.

Az Elzárva izgalmas kérdésfelvetésén azonban sokat ront a széteső dramaturgia. Nem akciófilmnek készült – bár a téma erősen bevonzaná a műfajt,– hiszen az emberrablás nincs is bemutatva, csak a váltságdíj követelésére következtethetünk az anya kezébe nyomott telefonszámból és a kétségbeesett, feldúlt arcokból. A filmben akciók helyett sokkal inkább az emberi érzelmek alakulását követhetjük nyomon, hangulatokat, élethelyzeteket, és az ezekből adódó életre szóló, kiábrándító felismeréseket. Így hosszúra nyúlt, unalmassá vált jelenetekkel kóstolunk bele a falu fiatal férfiainak tartalmatlan, italozó életébe, avagy céltalan családi perpatvarokba. Néhány tartalmilag csak érintőlegesen kapcsolódó jelenet is felhígítja a cselekményt, és töri meg a film ívét. Feszesebb dramaturgiával a rendező jobban átélhetővé tehette volna a közösség, és a két család életét gyökeresen feldúló emberrablást. Megrázó erejének köszönhetően azonban a film még így is nagy sikert aratott, a rendező Kantemir Balagov 2017-ben a Cannes-i Filmfesztivál FIPRESCI-díját, majd a Haifai Nemzetközi Filmfesztivál különdíját nyerte el.

Minden hibája ellenére, az Elzárva című film igazi erőssége a jellemábrázolás. Az emberrablást mindvégig a fiatal lány, Iljana szemszögéből követjük nyomon, s Darja Zsovner fantasztikus beleérző képességgel alakítja a történet előrehaladtával mind csalódottabbá és kiábrándultabbá váló, lázadó lánytestvér szerepét. Az anya-fiú kapcsolat alakulását is az ő érzelmi viharain keresztül éljük át, s a szereplők arcán tükröződő, mélyen átélt érzések igazán megrázó erővel hatnak a nézőre. Az ő családi-egyéni sorsukról szól a film, ám ahogy kisemmizve, mindenüktől megfosztva újra nekivágnak a világnak, sorsuk történeti távlatokba helyeződik. A semmiből való újrakezdés, a soha meg nem állapodás, az örök vándorlás törzse az övék, – s ebből a nézőpontból tekintve, az emberrablás csak egy epizód lehet a zsidó közösség életében.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés