Kritika

Emberállat – Flandria

A Flandria címû film kapcsán azt gondolná az ember, hogy errõl igazán nincs mit gondolni. Ebben egy teljes gondolat nincs – mondanám indulatosabb kedvemben. Hiába, hiszen úgy tûnik, sem a fõszereplõknek, sem a megerõszakoltaknak, meggyilkoltaknak, megalázottakak nincs gondolata, sem a megerõszakolóknak, meggyilkolóknak, megalázóknak nincs. Ebben a filmben az is lehet, hogy gondolatok nélkül maradunk.

 

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

 

 

Bruno Dumont francia filmje úgy tûnik, ezen a síkon marad. Ez a tény az elsõ 25-30 percben eszméletlenül zavaró tud lenni. Hiába tudjuk, hogy csak moziban ülünk, a csöndek és a nemi érintkezések egymást váltása egy idõ után kezd zavaró lenni. Mert hogy párbeszédet nem nagyon írt a rendezõ, aki egyben a forgatókönyvet is jegyzi. Ezzel még nem is volna gond. A két csönd közötti homály kissé idegesítõ. Kell egy kis idõ, amikor már máson is járhat az eszem.

Demester (Samuel Boidin) ugyanis egy észak-franciaországi, legyen mondjuk flandriai…, faluban földmûves, reggel beül a traktorba, este kiszáll belõle. Szabadidejében gyakran keresi föl a kukoricásban Barbe-ot, a helyi tinédzserlányt (Adélaide Leroux), aki valószínûleg, bár errõl nem esik szó, régi játszópajtás lehetett valamikor. Hasonló falubéli fickó, de kicsit messzebbrõl jött, kicsit más világ, Blondel (Henri Certel), aki szintén szívesen teszi vízszintesbe Barbe-ot Demester nagy tanácstalansága közepette. A két fiúnak azonban megjön a behívója, s az arabokhoz mennek lövöldözni; ahol nincs más úr, csak a fegyver és a homok. Ráadásul Flandriától és Barbe-tól is nagyon messze vannak. A messzirõl jött ember pedig azt mond, amit akar, ugye…

Bruno Dumont filmjében szemmel láthatóan egy kulcsszó van: állatias. A rendezõnek nem ez az elsõ ilyesféle alkotása: 1997-ben a Jézus élete, 1999-ben az Emberiség címû mozit forgatta a témában, nagyjából hasonló környezetben. Mindkét filmje ehhez hasonlóan Cannes-ban aratott sikereket. Emberiséggel szemben állatiságról van itt tehát szó. Ezt szolgálja a film – legalábbis a franciaországi jelenetek – nagy részében hallható semmi. Az a szellemi-lelki nihil, ami fizikailag meglátszik az arab sivatagon, s a vele ellentétes, mégis rokon, zöld, messzirelátó flandriai mezõkön. Itt-ott fölvillan egy fa, egy pajta vagy miegyéb, de minden más csak végtelenbe nyúló és egyforma. Az a nihil, ami megnyilvánul a végletekig lecsupaszított párbeszédekben, a siralmas (gyakran állva történõ!) szexuális történésekben vagy az arab lakossággal való bánásmódban.

De ha már nihilrõl van szó, érdemes a szereplõk arcára nézni: Demester mesterien eltalált, kissé bumburnyák, kifejezetten buta arca beleillik a rendezõ által fölvázolt koncepcióba, s noha jóindulatú fickóról van szó, egy iraki kaland rajta is torzít alaposan. Barbe jóval értelmesebb ábrát mutat, szemmel láthatóan jobb háttérrel is rendelkezik (jellemzõ módon Demester környezetérõl – Barbe-éval szemben – semmit nem tudunk), de az az arcán látható semmi, az egyszerûen leírhatatlan. Nem csúnya, inkább szép, bár nem is az a kimondottan ideál; arca egyszerûen sima, megfoghatatlan, megjegyezhetetlen. Az egyetlen nem különleges arc a fõbb szereplõk közül tehát Blondelé, de mint mondtam, õ egy kicsit outsider ebben a bandában. C’est la vie, Monsieur Certel, aki kicsit is jó fej, az kikopik a többi közül. Ezek is lehetnek olyan tények, ami az ott töltött idõt néha olyan lassúvá és elnehezedetté teszi. És ami székükbõl való kiemelkedésre késztetett sokakat a vetítésen.

Az emberállat tehát megnyilvánult, s jelezte, hogy lassan át szeretné venni a hatalmat a civilizáció fölött. Bruno Dumont filmje a tavalyi Cannes-i fesztiválon a zsûri nagydíját nyerte el, feltételezhetõen a fönti ábrázolásmódért.

 

 

 

Flandria (Flandres)
színes feliratos francia háborús filmdráma, 91 perc, 2006

 

 

rendezõ: Bruno Dumont
forgatókönyvíró: Bruno Dumont
operatõr: Yves Cape
producer: Rachid Bouchareb, Jean Bréhat
vágó: Guy Lecorne

szereplõk:
Samuel Boidin (Demester)
Adélaide Leroux (Barbe)
Henri Cretel (Blondel)

 

 

 

IMDb-átlag: 6.6
www.tadrart.com/tessalit/flandres

 

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés