Mind pénzből élünk: erre az állításra az Emily the Criminal című bűnügyi film is ráteszi a pecsétet. A sokat látott történetet a főszereplő színésznő karriert újradefiniáló alakítása teszi emlékezetessé.
A bekategorizálás Hollywoodban egyszerre jelent lehetőséget biztosan érkező szerepajánlatokra, valamint veszélyt a színész karrierjére. Ha csak egyet tud valaki, és mindig arra kérik fel, a közönség hamar ráunhat az ismerős trükkre. A komikus figuráikról ismert színészekkel hatványozottan ez a helyzet. 1994-ben Jim Carrey a szélsőséges karaktereivel és grimaszaival hatalmasat robbantott, de mindjárt két éven belül kitermelte első bukását is A kábelbaráttal. Adam Sandlert korábban infantilis, de jószívű figurái miatt szerették; azóta már egy Hubie, a halloween hőse kiveri a biztosítékot. Melissa McCarthy pedig az Oscar-jelölésig is eljutott a Koszorúslányok harsány tramplijának alakításával – ma pedig csak a Netflix képes otthont adni a ripacs figuráinak.
Mindenkinek lejár egyszer a típuskaraktere: ilyenkor érdemes a leginkább váltani.
Míg Jim Carrey a Truman Show és az Ember a Holdon fél komikus, fél drámai szerepeivel kívánt kitörni, később a 100% dráma és a thriller műfajáig is elmerészkedett. Adam Sandler nemrég a Csiszolatlan gyémántban lépett a bűnügyi filmek terepére, és hatalmasat játszott. Melissa McCarthy pedig a Megbocsátasz valaha? simlis szerepével újra az Akadémia kegyeibe férkőzött. Nagyon úgy néz ki, a variálás előbb-utóbb megtérül; még akkor is, ha az átlagközönség még mindig a típuskarakterrel azonosítja az illetőt. A kísérletezés terepe a függetlenfilmeké, az alacsonyabb finanszírozású alkotásoké, ahol mintha a széles publikumtól elbújva lehetne „gyakorolni”.
Aubrey Plaza is szintén egy elsősorban vígjátékszerepeiről ismert színésznő: a Városfejlesztési osztályban tűnt fel elsőként, ahol az egyik közönségkedvencet, April Ludgate-et alakította. A fiatal gyakornoklány egyfajta paródiája volt a középsuliból kipottyant, de dolgozni aligha hajlandó, flegma csitri archetípusának. Plaza faarcával és kellemetlen odaszúrásaival egy igazán sajátos és a mindennapi életből ismerős karaktert testesített meg. Nemcsoda hát, hogy az iparág később is újrázni akarta ezt.
A Scott Pilgrim a világ ellen, a Mike és Dave esküvőhöz csajt keres, a Kockázatos túra vagy a Zombibarátnő mind ugyanakként a kaotikus, kíméletlen és szarkasztikus jelenségként használták őt. Az ettől való eltérés szándéka már megjelent: elég többek közt A Fehér Lótuszban játszott szerepére gondolni. Azonban az igazi áttörés talán most történt, az Emily the Criminal című filmmel.
A komikus karakter ugyanis csak akkor tűnhet el igazán, ha a sztori semmi nevetségeset nem tartalmaz.
Az Emily the Criminal arról a valóságról szól, ami nem is olyan átélhetetlen, különösen az Egyesült Államokban. Míg az utóbbi években rengeteg film szólt a gazdag réteg szenvedéseiről, az alsóközéposztály megpróbáltatásairól sem vette le a szemét Hollywood. Adóssághegyek, gyenge keresettel járó, de piszok sok erőfeszítést igénylő melók, élhetetlen lakókörnyezet – ezekbe a mindennapokba kalauzol el John Patton Ford író-rendező. Ahol muszáj két lakótárs (!), hogy fenntartsa valaki ingatlanját, és ahol egy-két malőr a törvénnyel egy életre beteszi a kulcsot azok számára, akik karrierre vágynak – tökmindegy mennyire tehetségesek.
A film azért izgalmas, mert szinte semennyire nem ítéli el főhőse cselekedetét: ebben a helyzetben „törvényszerű”, hogy bűnözővé válik. Ráadásul olyanná, aki elég jó a szakmájában, holott az egész ügy csupán egy pitiáner hitelkártyacsalásból indul. Pedig Emily nem ezt akarta: ő megdolgozna a pénzéért, csak alkalmazni nem akarják. Ha pedig bejut egy álommeló interjújára, ott pedig a képébe nyomják azt, amivel rengeteg fiatal találkozhat: a kizsákmányolást, amivel még az önfenntartást se tudja megoldani. Mégis hogyan gondolhatja ezt a nagyvállalati szektor ezt a modern rabszolgamunkát?!
Amiből viszont nem oldozza fel a cselekmény a hőst, azok a döntések, amelyeket sajátos karrierútja során hoz. Ezen az ösvényen pedig nagyon magabiztosan vezet minket Aubrey Plaza játéka, aki mintha egy teljesen új eszköztárral állt volna rajthoz. Emily szerepében most nem ő diktálja a történet ütemét, nincs mindenre egy gúnyos megszólalása, sőt, kiszolgáltatottsága tapintható; olyan, mint bármelyik tanult nő, aki a „white trash” élet peremén billeg – figurája épp ezért vívja majd ki a nézők maximális támogatását.
Az amerikai szociális rendszer bukásáról szóló Emily the Criminal egy feszes alkotás, de közel sem olyan izgalmas stílus szempontjából, mint akár a Safdie testvérek filmjei.
Azonban közös bennük az erős központi karakter (nálunk Robert Pattinson és a már említett Adam Sandler hozott egy karrierfordító performanszt). Az Emily the Criminal egy kisebb volumenű kiadása ugyanannak a rettenetes helyzetnek, amelyben maga a rendszer nem engedi kilépni az embereket. A csúcsjelenetnek számító gyakornoki interjút követően nincs olyan, aki ne a középső ujját akarná felmutatni a látottak értékeléseként.
Aubrey Plaza most ért igazán vígjátékszínésznőből drámai kaméleonná. Az Emily the Criminal szép jövőt sejtet az idén 39 éves színésznőnek. Szép jövő ez a nézőknek is, ha egy tehetség ráébred arra, miképpen tudja kibontani szárnyát.
