Kritika

Nem fog meg – Engedd el!

A gyász az egyik legmélyebb és legösszetettebb az emberi érzések palettáján: feldolgozni nehéz, filmre adaptálni pedig talán még nehezebb. Nem csoda, hogy John Cameron Mitchell bicskája is némileg beletört a feladatba.

A film

Tovább nehezíti a lelkünkbe toluló érzésekkel való küzdelmet, ha saját gyermekünket veszítjük el – egy szülőnek ennél talán nem is lehet nagyobb rémálma. Az Engedd el! erről szól, és bár ez a téma egyértelművé teszi, hogy nem vidám film, szívfacsargatás helyett mégis inkább ásítozást váltanak ki a képsorok. Sajnos ki kell jelentenünk: az együttérzés szinte teljes hiánya, sőt unalomba fordulása nem a néző, és nem is a színészek hibája – a forgatókönyv és a rendezés lett igazán gyászos.

Nincsenek kétségeim afelől, hogy David Lindsay-Abaire szép és megható regényt írt a kisfiuk halála után csak vegetálásra képes házaspárról, ám az biztos, hogy művének adaptálása folyamán valami hiba csúszott a gépezetbe. Ezeket a csorbákat John Cameron Mitchellnek sem sikerült kijavítania, így filmjének zárómondata akár alkotói hozzáállásáról is tanúskodhat: „majd lesz valahogy”. A rendező egyetlen mázlija, hogy sikerült olyan színészeket találnia, akik a felsorolt hibák ellenére is nézhetővé teszik az alkotást.

Nicole Kidman és Aaron Eckhart ugyanis remekül formálják meg depresszió szélén álló karaktereiket, és a mellékszereplők is jól helytállnak nyúlfarknyi felbukkanásaikban. A kismamaként együtt érezni képtelen húg (Tammy Blanchard), és az állapotot tanácsaival feleslegesen súlyosbító anya (Dianne Wiest) különösen nehéz helyzetbe hozzák főhőseinket, akik maguk sem tudják, hogy emlékezve feldolgozni, vagy felejtésre törekedni lenne jobb megoldás.

Az egyetlen gyenge színészi teljesítmény az akaratán kívül gyilkossá váló tinédzseré (Miles Teller), aki kicsit talán túl gyorsan hajtott azon az ominózus, nyolc hónappal ezelőtti napon. Becca (Kidman) találkozgatni kezd a fiúval, ettől várva azt az enyhülést, amit sem a terápiás csoport, sem a vallás, családja pedig végképp nem tudott megadni számára. Fordulatnak mindez érdekes, az azonban már kissé morbid, hogy a nő valóban vigaszt talál a megszeppent fiúnál.

A film eredeti címét adó Rabbit Hole ugyanis nem más, mint a srác készülő képregénye, mely a párhuzamos univerzumokról szól. Ezek létezésének lehetősége nyújt végül tapaszt Becca megsebzett lelkére, a tudat ugyanis, hogy fia egy másik világban valószínűleg még mindig életben van, módfelett megnyugtatóan hat rá. Ezután villanhat csupán fel az újrakezdés lehetősége a házaspár számára, mely egy filmvégi kerti party-ban ölt testet első ízben, majd egy távolba meredő tekintettel, és a már említett zárszóval folytatódik – mi, nézők pedig csak reménykedhetünk, hogy tényleg lesz majd valahogy.

Az Engedd el! tehát az átgondolt rendezői koncepció hiánya, és a kissé vontatottan túlírt forgatókönyv ellenére is nézhető alkotás marad. Sőt, karakterdrámaként helye is van a hazai DVD-piacon, lévén igen kevés ilyen alkotás fordul meg a boltok polcain manapság. És bár a műfaj szerelmesei nagy valószínűséggel nem dobják hanyatt magukat a látottaktól, arra éppen elég ez a film, hogy kihúzzuk vele addig, amíg valami igazán ütős darab kerül forgalomba.

A lemez

A vásárlás mellett szóló döntést a leírtakon túl ugyanakkor az is nehezíti, hogy a lemez semmi extrát nem tartalmaz – bár a film témájából kiindulva nem is kerülhetne több plusz tartalom a korongra néhány alkotói vallomásnál és kimaradt jelenetnél, melyeket talán felesleges is lenne ráhalmozni.

Engedd el! (Rabbit Hole)
amerikai filmdráma, 2010

rendező: John Cameron Mitchell
forgatókönyvíró: David Lindsay-Abaire
zeneszerző: Anton Sanko
operatőr: Frank G. DeMarco
producer: Nicole Kidman, Gigi Pritzker, Per Saari, Leslie Urdang
vágó: Joe Klotz

szereplők:
Nicole Kidman (Becca)
Aaron Eckhart (Howie)
Dianne Wiest (Nat)
Sandra Oh (Gaby)
Tammy Blanchard (Izzy)
Miles Teller (Jason)

IMDb

A DVD megjelenése: 2011. december 1.
Szinkron nyelv: angol (DD 5.1), magyar (DD 5.1)
Feliratok: magyar
Extrák: –
Ár: 3290 Ft

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya