Kritika

Kukac a barackban – Éretlenségi

Éretlenségi (Booksmart)

Az Éretlenségi (Booksmart) több egy átlagos tinivígjátéknál a karaktereinek köszönhetően, a művészi magasságokat – így a mélyebb gondolatiságot – viszont sajnos elkerüli.

A Z generáció (azaz az 1995 után született nemzedék) képletesen szólva a kapu előtt áll: még nem léptek be a munkaerőpiacra, de már saját fogyasztói szegmenst alkotnak. Tehát a marketinges szakma már becélozta őket, igazán azonban akkor fognak sokat cikkezni róluk, amikor már a munka világában is jelentős szeletet hasítanak ki maguknak. Ez belátható időn belül megtörténik, hiszen a többségük épp mostanában érettségizik. Az Éretlenségi ilyen értelemben kiváló látleletet állít fel a nemzedékről.

Itt is vannak például könyvmolyok. Molly (Beanie Feldstein) és Amy (Kaitlyn Dever) legjobb barátnők, akik az egész középiskolát a szabályok megszegése nélkül, fegyelmezetten és a főiskolára összpontosítva élték át. Meg is lett az eredménye: egyiküket a Columbiára, másikat a Yale-re vették fel. Csakhogy az utolsó tanítási napon Molly megtudja: azokat az osztálytársaikat is felvették az elit egyetemekre, akik az egész gimit bulizással töltötték. A könyvmolyok úgy döntenek, hogy az utolsó középiskolás éjszakájukon bepótolják a lemaradást.

Éretlenségi (Booksmart)

A nem túl összetett történetet az Éretlenségi gyors tempóval vázolja fel, akárcsak az iskola fontosabb tagjait. A sebesség később sem csökken, és ez a film egyik legnagyobb erénye. Nincsenek benne üresjáratok. Egyetlen élménydús nap, három teljesen különböző házibuli és a másnap – a felépítés megegyezik egy buliéval. Erre rászolgál az is, hogy a csúcspont felé közeledve egyre hangsúlyosabb a zene, a történet klipszerű betétek mentén fejlődik. Remek húzás Olivia Wilde rendező részéről, hogy a tetőponton mégis lecsavarja az összes hangot.

Mégsem ettől jó igazán a film, hanem a szeretettől.

Az Éretlenségi érzékenyen, szeretettel, de a hibáik elkendőzése nélkül viszonyul a főhőseihez.

Olivia Wilde direktor maga is színészként vált ismertté, ez az első rendezése. Az érzékenység, a jó színészi instruálás szinte minden film sajátja, amelynek alkotója színészként kezdte. A főszereplőket játszó lányok itt is egészen emlékezetesek, különösen Beanie Feldstein jelenléte nagyon erős a vásznon.

A szeretetteljes, megértő hozzáállás abban domborodik ki igazán, hogy az Éretlenségi nem tartja a főhős könyvmolyokat lúzernek. Emlékezzünk vissza az egy generációval korábban készült Amerikai pitére, amelynek témája kísértetiesen hasonló volt! Ott a fiúkat egyértelműen negatív színben tüntették fel. Az Éretlenségiben erről szó sincs: a lányokat nem cikizik, és még amikor a hátuk mögött kibeszélik őket, akkor is árnyaltan szólnak róluk. A címével ellentétben szinte minden karakter érettebb, mint a kétezres évek tinivígjátékainak szereplői voltak (pl. Bajos csajok). Nem klikkekben mozognak, nem egysíkú figurák, de nem is hibátlanok. Kiforratlan, de nem kidolgozatlan jellemek.

Éretlenségi (Booksmart)

A film azonban ezen a minőségi ponton megáll, és nem lép tovább. Hiányoznak például az erős tárgyi vagy képi szimbólumok, amelyek emlékezetessé tennék (mint a hamis igazolvány a Superbadből, vagy épp a híres Amerikai pite). Ennél is rosszabb, amikor a film a saját mítoszát rombolja. Nem sikerül igazolnia, hogy a lányok tényleg olyan okosak lennének, mint azt az eredeti cím és néhány párbeszéd állítja (ennek leglátványosabb példája a könyvtárjelenet vagy a bírónak készülő Molly megoldása a rendőrségi ügyre).

Sajnos ezek a hiányosságok megakadályozzák, hogy az Éretlenségiről úgy beszéljünk, mint a Lady Birdről, a Nyolcadik osztályról vagy a Szólíts a nevedenről.

Az egész történetből kimarad például a tinikor egyik legfontosabb kísérője, a szorongás. Pedig pont ez a kiindulópontja: vajon jól tették a lányok, hogy kihagyták a bulikat? Hogy a szabályok betartásával lázadtak? A millenárisok vagy az Y generáció sajátossága volt, hogy felkarolta a kockákat és a geekeket, piedesztálra tette őket, a fősodorba emelte hobbijukat és szubkultúrájukat (lásd: szuperhősfilmek). Az Éretlenségi azonban azt üzeni, hogy ne válj totál geekké, mert az élet közben elhalad melletted. Közben pedig igenis lehet egyszerre foglalkozni az iskolával és a tartalmas szociális élettel. Ám ezek a fontos tételmondatok elsüllyednek az (úgy tűnik) elkerülhetetlen hányós jelenetek között. A film nem néz a jelenség mögé.

Összességében az Éretlenségi jóval az átlagos tinivígjátékok színvonala fölött marad, köszönhetően annak, hogy nem egyszerűsíti le a főhőseket. Legalább annyira élvezhető, mint a méltatlanul ritkán emlegetett Szűzőrség, ami voltaképpen az érem másik oldalát, a szülőket mutatja be. Egy kicsit bátrabb rendezői kezek között azonban hosszú távon is emlékezetessé válhatott volna. Így megmaradt látlelet szintjén.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..