Kritika

Érzékeny izlandi őszinteség – Fúsi

Fúsi
Dagur Kári: Fúsi (Gunnar Jóhnsson) (2014)

Gunnar Jónsson, Fúsi szerepébenA Fúsi az a szívet tépően őszinte és jóindulatú film, aminek egy-egy jelenete kitörölhetetlenül a szívünkben marad. És ez nem csak a rendező érdeme: leginkább a szelíd óriást alakító Gunnar Jónsson vesz le minket a lábunkról.

Az egyik jelenet például, amikor Fúsi (Gunnar Jónsson) behívja magához a szomszéd kislányt, aki kizárta magát a lakásból. Az aranyszívű behemót ösztönösen segít, de aztán zavarba jön: neki nincsenek lányos játékai. Sőt, ami azt illeti, szabadidejében kemény rockot hallgat, munkaidejében nehéz csomagokat pakol mint csomagrakodó munkás egy repülőtéren. A csomagszállító autót azonban szereti, van is egy távirányítós kisautója otthon. Ha pedig véletlenül hazakísér egy lányt a terepjárójával, akkor a rocktól is könnyen eltekint, és rádióból gond nélkül az Islands in the Streamet kéri, Kenny Rogers és Dolly Parton előadásában.

Dagur Kári: Fúsi (Gunnar Jóhnsson) (2014)Hát ilyen Fúsi. Gyerekes. Gondolják azok, akik gúnyolják vagy éppen eltiltják tőle a gyermekeiket. Aki azonban jobban megismeri, rájön, hogy egyáltalán nem gyerek már, csak éppen az élet úgy hozta, még nem kellett felnőnie. Sok hasonló tematikájú filmmel találkozhattunk már. Martin, a Magam Ura hőse, a világtól leválasztó fejhallgató és az aprólékos makettépítés helyett a természetbe menekül az őt fojtogató felelősség elől. Nem beszél másokkal problémájáról, önmagában keresi a válaszokat, akárcsak Fúsi.

Viking és komédiás, aki sokat tanult Fúsitól – olvasd el a főszereplővel készített interjúnkat is!

Az izlandi rendező, Dagur Kári már korábbi munkájában, a Nói albinóiban is egy sok szempontból outsiderként viselkedő, a társadalmon és a normákon kívülálló karaktert állított filmjének középpontjába. Ahogy a film címe is jelzi, a történet Nóiról szól, egy tizenhét éves albínó fiúról, aki nem tud betagozódni az elszigetelt izlandi falu ingerszegény környezetébe, ahol született, ezért Fúsihoz hasonlóan kialakítja különböző szokásokon alapuló saját, magányos világát. (Mindennek abszurd túlzása a De Smet című rövidfilm, amelyről kritikánkat itt érhetitek el.) Nói és Fúsi élete is akkor vesz igazán nagy fordulatot, amikor egy nő a színre lép.

Dagur Kári: Fúsi (Gunnar Jóhnsson) (2014)Sjöfn (Ilmur Kristjánsdóttir) egy táncórán botlik Fúsiba. A rendező elindít egy szerelmi szálat a két szereplő között, ami eleinte azokat a filmeket juttatja az eszünkbe, amelyekben a vágyott, tökéletes nőért meg kell küzdenie a szerencsétlen férfinak. Ahogy haladunk előre a történetben, fokozatosan derül ki számunkra, hogy ebben a filmben a vágyott nő közel sem tökéletes. Mint ahogy senki sem az. Fúsi, azért hogy el ne veszítse szerelmét, határozottá válik, majd kezébe veszi az irányítást: tudtán kívül elindul a felnőtté válás útján. Sjöfn sebezhető oldalának feltárása szép megoldás a rendező részéről arra, hogy ne mozduljon el a  fókusz Fúsi történetéről, és forduljon át a romantikus komédia műfajába.

A film így megmarad egy ironikus humorú feljődéstörténetnél, mely abszurd jeleneteivel kiegészülve nem csak Fúsi jellemét árnyalja rendkívüli mélységekig, de a környezetében élők személyiségét is megismerteti velünk. Mindeközben együtt érzünk, sajnálunk, szurkolunk, izgulunk, meglepődünk és örülünk. Mint egy igazi jó filmben!

 

Szin Karolina

Szin Karolina az ELTE filmtudomány szakán végzett, majd grafikai- és product design tanulmányokat folytatott, többek között MOME-n. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik. Szereti a szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái), a magával ragadókat (Iñárritu, Jamin Winans), a kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. szin.karolina@gmail.com

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com