Kritika

Eszenyi Enikőnek néha mindig izzad a tenyere – Cha-cha-cha

Rohan az idő. Noha az ilyen közhelyeknél azért többet kínál Kovácsi János filmje, önmagában hordozza minden negatív és pozitív tulajdonságát a nyolcvanas évek magyar filmjeinek. Egyrészről a korrajz és a ma ismert színészek gyermekkori változata nosztalgiára hív, másrészről a Cha-cha-cha szórakoztatni is tud. De hogy ez volt-e a valódi célja, már kérdés marad. Itt nem áll meg, itt rohan.

A film

Kiskisasszonyok és kisgavallérok találkoznak vasárnap délutánonként: chachacha, rumba, össztánc, hölgyválasz és hasonlók vannak porondon. Idétlenül röhögő, még gyerek gimnazista fiúk, akik már vesznek maguknak cigarettát, persze csak szálat, meg új cipőt, de azt is még csak apuval. Akik szexuális fantáziáját csak tovább erősíti a tánc, benne az érett szőke nővel, Fekete Virággal (Tallós Rita), a beszélő nevű, csábító nőszeméllyel. Ilyen körülmények között lép át a filmben Gruber Ernő (Rudolf Péter) a gyerekkorból a felnőttkorba, persze csak képletesen, hiszen néhány nap történéséről van szó.

Nem remekmű Kovácsi János alkotása, de jól rá tudott ülni a ’80-as évek első felének ficánkoló közhangulatára. Olyan feszegető témájú vagy éppen egyenesen lázadó filmek korát élhettük volna akkor, mint az Eszkimó asszony fázik, a Mephisto, Fábri Requiemje, A tanítványok Bereményitől, a Szerencsés Dániel (szintén Rudolffal) vagy a Megáll az idő.

Ugyanez a garnitúra ugyanígy, már biztos, hogy nem fog újra kamera elé állni.

Sajátos hősök vagy éppen antihősök kelnek életre a nyolcvanas évek első felének magyar filmjeiben, és ebben a sorban igenis ott van a helye a Cha-cha-cha csetlő botló főszereplőjének ugyanúgy, mint azoknak a kortársainak, akik a táncteremben vagy azon kívül vetítenek, érettebbnek, komolyabbnak, menőbbnek látszanak, ahogy ezt Gruber Ernő el is hiszi.

A Cha-cha-cha azonban – ha burkoltan is – de nemcsak a fiatalság szokásos lázadását rejti magában, hanem a totalitárius korszak felszínének kapargatását kezdi meg, nem annyira direkt és határozott módon ugyan, mint a Megáll az idő vagy a Szerencsés Dániel. Ez a film egy 1960-as években játszódó történet, pedig ugyanúgy lehetett volna a film készítésének időpontjában is, valami miatt azonban mégis a rendszer mélyebb, nehezebb időszakában kapott helyet.

Kicsit mintha keresné a helyét a film a szórakoztató termék és a politikai üzenet között. Hiszen dallamaival nosztalgikus húrokat penget, a fiatalság lázadó, a környezetben önmagára ismerő szerepét azonban nem lehet nem komolyan venni. Legnagyobb érdekessége azonban a ma már befutott, országos ismertséget szerző színészek játéka, akik közül sokaknak ez volt az első szerep, éppen ezért ugyanez a garnitúra ugyanígy már biztos, hogy nem fog újra kamera elé állni. Az említett Rudolf Péteren kívül táncolni látjuk még a fiatal Usztics Mátyást, a tánctanár szerepében Hollósi Frigyest, Epres Attilát, az azóta sajnos elhunyt Kaszás Attilát és a fiatal fruska szerepében Eszenyi Enikőt, akit valószínűleg szülei küldtek akarattal tánciskolába, mert ő nem hajlandó senkinek megfogni a kezét. Neki néha mindig izzad a tenyere.

A lemez

Meglepő, de a MaNDA kiadványa alig tartalmaz bónuszanyagot, filmretrókon folytathatjuk a nosztalgiázást.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya