Fókuszban Kritika

Ez a fehér fiú besétált a drogbizniszbe, és amit ott látott, azt nem hiszed el – A kokainkölyök

Sajnos de. El fogom hinni. Mert noha A kokainkölyök jól megidézi a ’80-as éveket, különösebben nem hoppanunk nagyot a meglepetéstől. Hiába a sztárparádé (Matthew McConaughey, Jennifer Jason Leigh), fordulatok hiányában csak egy just another drogfilm jut.

„And what?” – és akkor mi van, tehetjük fel a kérdést Yann Demange francia rendező felvetésére, hogy filmet kell forgatni a fekete detroiti drogdílerek közé beépített alsó középosztálybeli fehér fiúról, akit aztán – miután a korrupt FBI zsaruk félrenéztek – gyorsan életfogytiglanra ítéltek. Ez nem spoiler, ez maga a valóság, Rick Wershe Jr. tényleg csak 15 éves volt, amikor beültették a rendőrautó hátsó ülésére, hamburgerrel tömték, és elmondták neki, ha jó fiú lesz, és vesz egy kis kokaint a kert végében, akkor majd ők vigyáznak rá. Az 1987-ben tényleges életfogytiglanra ítélt, 30 év múlva azonban mégis kiengedett Wershe azért így is belekeveredik egy kicsit a terjesztésbe, és a feketék által uralt területen lavíroz egy jó darabig. Busás haszonnal.

Egy kicsit belecsúszott tehát az üzletbe, hamar megtanulta, hogy Las Vegasban jobb az élet, mint az ebben az időben feszt lecsúszó Detroitban, és amikor egy razzia során 8 kg kokaint találtak nála, jött a börtön.

Tessék innen távozni, nincs itt semmi látnivaló!

Nagyjából ez volt az érzésem a film után, ami egy kicsit mintha nem is tudta volna eldönteni, az igaz történet melyik aspektusát szeretné jobban kidomborítani. A kokainkölyök hol egy jég hátán megélni próbáló család realista történetének tűnik, hol egy white trash közegben zajló felnövéstörténetnek. Végül azonban csak egy átlagos drogfilm kerekedik belőle, amiben rosszarcúak árulják a port, jön a kék, és mindenki mehet a dutyiba. Még az egyébként egyre inkább misztifikálódó Detroitot sem sikerült kellőképpen megmutatni. Pedig egy ilyen sztoriban maga a város lehetne a főszereplő.

Miben lehetett volna más ez a film? Talán hogy hogyan lehet ilyen fiatalon pénzre és befolyásra szert tenni. Vagy hogy egy fehér fiú a feketék között nemcsak hogy megtűrt lett, de pajzsra is emelték. (Mások meg éppen kinyírták volna, dehát ilyen ez a maffialét. Hopp és kopp.) Hogy a rendőrségnek elég addig támogatni valakit, amíg az ő eszközeihez kell. Amikor Rickre már nem volt szükségük, nyilván könnyebben rajtakaptak, mint olyanokra, akiknek nem ismerik minden lépését. Yann Demange egyszerűen megfosztotta a kiemelt médiafigyelemre alkalmas sztorit a fordulatoktól és a szenzációtól.

A kokainkölyök

Ötletek helyett a színészekben bíztak az alkotók, ami egyébként annyira nem is volt rossz gondolat, mert erőteljes színészi alakításokkal találkozhatunk a filmben. A gyerekeinek mindent megadni próbáló, de egyre lejjebb csúszó Rick Wershe Sr. szerepéért Matthew McConaughey növesztett irracionális bajuszt, az FBI ügynök szerepében pedig Jennifer Jason Leigh hozta az általában magas színvonalát. A főszereplő srác Richie Merritt pedig egy teljesen üres filmogáfiával, totális újoncként mutatott iszonyú mélységeket, alakított igazán emlékezeteset.

A megfelelő színészek megvoltak, velük ennél jóval több lett volna kihozható, és lett is volna mód kitől tanulni az elmúlt évek drogos-maffiás filmjeiből.

Az Amerikai gengszter megmutatta, hogyan nyúlj egy különleges sztorihoz, de minta lehetett volna a Sicario mesterien adagolt feszültsége vagy A csempész rendkívüli humora. De továbbmegyek: Yann Demange francia rendező magától is tanulhatott volna. Egyetlen korábbi nagyjátékfilmje, az angol-ír konfliktust feldolgozó ’71 is adhatott volna támpontként némi izgalmat és eredetibb látványvilágot. De sajnos még a cím is az átlagon maradt. Az eredeti White Boy Rick autentikusan hangzik a detroiti fekete maffia szájából. Ehhez képest A kokainkölyök mint cím a hipermarketek 999 Ft-os DVD-i közé való.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..