Kritika

Ez a hajó elúszott – Afrika királynője

African-QueenHajt az idő gyorsan – rendes útján eljár – Ha felülünk felvesz, ha maradunk, nem vár.” Arany János szavai tökéletesen rímelnek John Huston filmjére: az Afrika királynője elveszett a rohanó idő örvényei között.

A film

Martin Scorsese és Robert DeNiro. John Ford és John Wayne. Woody Allen és Diane Keaton. Az amerikai filmtörténet tele van olyan színész-rendező párossal, akiknek több alkotáson keresztül tartó kollaborációjuk legendássá vált. A hasonló jellegű, szoros együttműködések történetét átfutva, meglepetten tapasztalhatjuk, hogy John Huston és Humphrey Bogart neve elvétve bukkan csak fel a hasonló összeállításokban. Dacára annak, hogy közös munkájuk eredményeképpen csupán 6 alkotás látott napvilágot (csak összehasonlításképpen: John Ford és John Wayne 21 közös filmet számlál), ezek közül 4 filmtörténeti klasszikusnak számít. A máltai sólyom, A Sierra Madre kincse és az Afrika királynője szerepel az Amerikai Filmintézet minden idők 100 legjobb amerikai filmjét összegző listáján, ahol az utóbbi az előkelő 17. helyen áll. Valóban minden idők 17. legjobb amerikai filmje az Afrika királynője? Valóban egy minden ízében tökéletes, megkerülhetetlen klasszikussal állunk szemben?

A kérdés megválaszolásához el kell eldönteni, hogy mennyire vagyunk hajlandóak mai szemmel nézni a filmet, vagy mennyire vezet minket a „kultúrsznobizmus”. Egy Filmművészetin végzett barátom szokta mondani, hogy mindig óvatosan közelítsek azokhoz, akik azt mondják kedvenc filmjük a Patyomkin páncélos, ugyanis ez több mint gyanús. Meg lehet becsülni, mint klasszikust, el lehet ismerni érdemeit és filmtörténeti jelentőségét, de hogy valaki a XXI. században ezt élvezze a legjobban, az kicsit sántít. El kell dönteni, hogy mit akarunk: előzetesen belénk sulykolt frázisokat ismételni, még akkor is, ha nem értünk velük egyet vagy pedig őszintén megmondani a véleményünket, még akkor is, ha ezzel esetleg évtizedes trendekkel megyünk szembe. Én az utóbbi mellett teszem le a voksomat: az Afrika királynője fölött eljárt az idő. africanqueenSok mindenért dicséret illeti (ezekre mindjárt kitérek), azonban eredeti funkcióját (izgalmas, fordulatokban gazdag kalandfilmként szórakoztatni) már nem képes betölteni. Egyszerűen akkorát változtak a nézői befogadói szokások, annyira kitolódott az ingerküszöbünk, annyira nélkülözhetetlenné vált a tökéletesre csiszolt látványvilág, hogy már képtelenség teljes mértékben belefeledkezni egy 60 éves filmbe. Amikor a mozivászon előtt ülve féreglyukakon keresztül utazunk, Noé bárkáján ringatózunk, vagy Ramszesz seregével nézünk farkasszemet, akkor már nem ugyanazt az izgatottságot és feszültséget éljük át egy makett hajó hánykolódásain két bábbal a fedélzetén. John Huston filmje már nem képes a székhez szögezni a nézőket, egész egyszerűen azért, mert meglátszik rajta az idő vasfoga.

DE! Ez nem jelenti azt, hogy a korszak egyéb hasonló jellegű alkotása fölött is eljárt volna az idő. Véleményem szerint egy filmtörténeti klasszikus frissességének megőrzéséhez a következő három kritériumból legalább kettőnek teljesülnie kell: kimagasló színészi játék; a mondanivaló aktualitása vagy egyetemessége; kézzelfogható atmoszférateremtés. Huston és Bogie első együttműködése A máltai sólyom (1941) megfelel az első és harmadik kritériumnak, míg a minden tekintetben kifogástalan A Sierra Madre kincse (1948) mindhármat teljesíti.the-african-queen-3Az Afrikai királynője azért nem képes ugyanazt a hatást kiváltani, mint 64 éve, mert csak egyet teljesít a három kritériumból, azt az egyet viszont maradéktalanul. Bogart és Hepburn párosa vibráló, élettel teli, végtelenül humoros, de mégis szenvedélyes. Az iszákos kapitány és a vaskalapos misszionáriusnő hosszas harca, majd egymásra találása a két színész zseniális alakításában egyszerre szórakoztató és izgalmas, így képes valamelyest tompítani a film történetéből fakadó feszültség hiányát. Bogie megérdemelten vihette haza karrierje egyetlen Oscar-díját, még akkor is ha érződik, hogy az Akadémia ítészei a Casablanca mellőzését próbálták orvosolni.

A lemez

A kiadvány előzetesen és filmográfián kívül nem tartalmaz extrákat.

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com