Kritika

Ezért valakinek felelnie kell – Felelsz vagy mersz

Botegyszerű kérdés, hitvány válasszal. A Felelsz vagy mersz több kínos kacagást hoz magával, mint ijesztgetést. Nem az a kérdés, hogy mered-e megnézni, hanem hogy miért pazarolnád rá az idődet.

Kevés már a működőképes horroralap, az ezekre specializálódott Blumhouse Productions pedig már a hordó alját kapirgálja a Felelsz vagy mersz című filmjükkel. Pár éven át azt bizonygatták nekünk, hogy hatalmas alkotói szabadság és alacsony költségvetés mellett a kreativitás fog érvényesülni náluk (Tűnj el!, Széttörve, Az ajándék) – ennek ellenére nem tudták lemosni a horrorokat általában jellemző minőségi szintet.

Az „üvegezős” játék koncepciójának mozivászonra ültetése azt jelzi, hogy a leglustábban kigondolt ötletből is lehet kasszasiker, csak elég olcsón kell elkészíteni. Bár valószínűleg az nem volt a szerződésben, hogy igénytelennek is kell lennie, Jeff Wadlowék (Kick-Ass 2.) azért hozták azt az ingerek alatti szintet, amit egy igazi tucathorrortól elvárhatunk.

Hiszen mi keresnivalója van egy filmnek a mozivásznon, ami a Barátok köztre jellemző színészi munkával adtak elő? Nagy nézések, nagy kirohanások, erőtlen mondatok – de kit érdekel, hisz úgyis csak mennek a figurák a húsdarálóba, nem? Sajnos a Felelsz vagy mersz többet gondol magáról, mint ami jogos lenne. A nők közti baráti konfliktus, egy meleg srác coming outja homofób apjának, a szülő iránt érzett gyász és egyesek nárcizmusának felszámolása mind komoly karakterívek lehetnének, tele mélységgel és empátiával, de a forgatókönyvírók ezeket úgy dobták be, mint dartsnyilakat a táblába. Csak sutty, sutty, aztán húzták is ki őket!

A dráma bemondásra megy, ezért is idegesítő, mikor mindent áthat a történetben. Két lány évtizedes barátságát komolyan az töri meg a filmben, hogy ugyanazt a srácot szeretik. Kemény. Amúgy egy szellem megpróbál megölni benneteket, az nem zavar senkit? Tényleg ezzel kell foglalkozni?

Igazán rossz alapötletnek nem mondható a Felelsz vagy mersz, mert lehetőséget ad sztorira és feszült jelenetekre. Vagy megtudunk valami titkot, vagy pedig valami igazán vakmerőt láthatunk. Megint csak kár, hogy olyanok írták, akik a szemük sarkából láttak húsz percnyi Végső állomást vagy egy késői Fűrész epizódot, és már szkript doktornak képzelték magukat. A halálos játékot erőltetett szabályrendszerbe illesztik, majd bedobják „antihőseinket”, hogy próbáljanak túlélni. Persze senki sem fog érdekelni minket, hiszen szinte mindenki egy önző, mocsok szemétláda, de haláluk után nem is érezhetünk alantas kielégülést, mert az imént említett szériákkal ellentétben itt alaposan visszafogták a vért. Még egy nyelv levágását is sikerült a legkevesebb drámával ábrázolni.

Látszik, hogy mennyire a tinigenerációra mennek rá, akiket egyik kedvenc házibulijátékukkal akarnak berángatni.

Különösen kinyír bárminemű feszültséget a démon megjelenése is. Mikor a soron következő játékos újabb kihívás elé érkezik, a közelükben lévő szereplők arca vigyorgó fejjé válik. De nem egy mosolygó Hannibal Lectert kell elképzelni, akinél a hideg futkos a hátadon, hanem a Grincs elnyújtott, rajzfilmbe illő száját, dülledt Snapchat-szemekkel. Kifejezetten nevetségesek ezek a filterezett szörnyszülöttek, és izomból nyomják egy kategóriával lejjebb a filmet (B-ből a C-be).

Szánalmas, de inkább cinikus az a munka, amit Jeff Wadlow és stábja művelt. A Felelsz vagy mersznél a Sharknado is komolyabb átélhetőséget biztosít. Irritálók a figurák, hiszen csak magukkal foglalkoznak és a legnagyobbnak hitt traumáikon simán túllépnek, míg a piti összeveszéseken óriási kiakadást rendeznek – miközben folyamatosan fennáll a veszély, hogy meghalnak. Az a döntés, amit utált hőseink a végén meghoznak, szintén egy hatalmas középső ujj a nézőknek. Folyamatosan licitál a Blumhouse produkciója a nagyobb baromságok bemutatására, de közben úgy adja elő magát, mint a következő horrorklasszikus. Süllyesztőbe vele!

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya