Pálfi Zsolt Berg Judit népszerű könyveiből Lengemesék címen rendezett egészestét mozit, ami hatalmas űrt tölt ki: értelmes és szerethető néznivalót ad az óvodás, kisiskolás korosztálynak.
Sokat lovagolok a gyermekanimációk készítőinek felelősségén, a sok rossz példát látva volt bennem némi félsz, amikor elkezdtem nézni az öntörvényű Füttyös Vilkó kalandjait. Szerencsére a végkimenetel nem támogatja az opportunista magatartást, mint a Sam – Kismadár nagy kalandja, és nem ünnepli az erőszakot sem, mint a Dínó tesó. Épp ellenkezőleg: Vilkó bár megmenti a Nádtengert, szabályszegő magatartása miatt nem kivételeznek vele.
Ez csak egy példa a Lengemesék üdvözlendő értékrendjéből: a környezetvédelemről, a konfliktuskezelésről és az egymásra való odafigyelésről egyaránt tanulhatnak a kicsik anélkül, hogy az szájbarágós lenne.
A Berg Judit Lengemesék – Tavasz a Nádtengeren és Lengemesék – Nyár a Nádtengeren című könyveiből merítő történet középpontjában a lengék, a Nádtenger őrzői állnak. Ők azok, akik felügyelik a nádas lakóit, a kacsákat, az ebihalakat, és akik odafigyelnek, hogy minden rendben menjen. Amikor a lusta harácsok a hattyúkkal összefogva veszélyeztetik a tó életét, Vilkó, a még gyerek lenge veszi kezébe az irányítást. Vilkó, aki elvileg még nem repülhetne nádirigón és nem szállhatna vízre, sok határt átlép, hogy kiszabadítsa barátját, Táltost, a békát, és végül Nagyapjával és a siklókkal közösen nemcsak őt, de a nádas egész népét megmenti.
A Lengemesék egyébként nem egészestés produkciónak készült, és – bár az utólagosan behelyezett jelenetek ügyesen összekötik az epizódokat – ezt néhol érezni is lehet a végeredményen. A 64 perces, pont a kisgyerekek tűréshatárán belül lévő film az eredetileg 9 perces részek összefonásából született. Az animáció a könyvek eredeti, össze nem téveszthető stílusú illusztrációiból indult ki: Timkó Bíbor bűbájos figurái életre keltek. A rajzok egyszerűek, de nagyon is szerethetőek, a színvilág pedig egyenesen imádnivaló.
Ugyancsak nagy piros pont jár Fejér Simon Pálnak, aki nem gügyögő dallamokkal, hanem nagyon is kellemes, felnőtteknek legalább annyira élvezhető zenével festette alá a látottakat. E tekintetben mindenképpen szülőbarát a Lengemesék, máshol azonban – bár egyértelműen nem is célja – nem mindig tudja kiszolgálni a felnőtt korosztályt. A nyitó jelenetek hosszas narrálása vagy néhol a poén megmagyarázása az idősebb nézőknek kevésbé élvezhetővé teszi a filmet – a gyerekeknek azonban pont erre van szükségük, hát örüljünk ennek!