Kritika

Fájdalomcsillapítás – A tartótiszt

Jelenet A tartótiszt című filmből

„Csak fájdalomcsillapítás zajlik, nem pedig beavatkozó műtét” – mondja a film vége felé Balás Béla, kaposvári megyéspüspök az őt klerikális reakció közben megfigyelő ügynök tartótisztjének szemébe, s milyen igaza van. Kár, hogy a jelenséget bemutató film, A tartótiszt sem jut sokkal messzebbre.

Ritka pillanatok egyikeként magyar dokumentumfilmet lehet látni a moziban. Azt mondják, ez az első alkalom, hogy nem egy ügynök, hanem egy tartótiszt áll a nyilvánosság elé, és mondja el gondolatait munkájáról, ami magában foglalja az egész múlt rendszert is.

Az egypártrendszer kollektív társadalmi feldolgozásának mindig is komoly akadálya volt az ügynökkérdés. A 2002-ben robbant D-209 ügy óta nagyjából állandóan vannak bizonyos kérdések. Hogy lehet-e, volt-e, van-e erkölcsi tartása a barátait besúgónak, hogy kit mi kényszerített, kényszerített-e bármi az ügynöki jelentésekre, hogy van-e önként és zsarolva jelentő ügynök, különbséget lehet-e, kell-e tenni közöttük. Égve vártuk az ügynöki jelentések titkosításának feloldását, akikben a diktatúra működtetőit véltük látni. Nyilvánosságra hozataluk pillanatában pedig valahogy úgy éreztünk, ahogy a Galaxis útikalauz stopposoknak szereplői, amikor megtudták, mi az élet értelme. Hát 42.

Azóta az ügynökök mögött álló tartótisztekre vagyunk kíváncsiak, akik valóban elhivatottságból, a diktatúra építőiként szerettek volna tevékenykedni, egyben tartani a rendszert. Ilyen tag volt ennek a filmnek a főszereplője is, akinek neve tapintatosan elhallgattatik (nevezzük mondjuk Ferencnek!), de akiről sokkal több, nevénél fontosabb információt tudunk meg. A nyugdíjazott Ferencnek a titkosszolgálati munka egyszerű, mint a bot, és a társadalom 90 %-ában felmerült erkölcsi aggályoknak a szele sem érinti meg. Amikor azzal szembesítik, hogy ezzel esetleg emberek, családok élete siklott ki, csak annyit mondott: „a cél szentesíti az eszközt”. A Kommunista Ifjúsági Szövetség ifjú tagjának, aki önként jelentkezett a kubai válság rendezésére, annak ez valószínűleg nem jelent problémát. Mint ahogy az sem csoda, hogy hamarosan munkát kapott a Belügyminisztériumban, ahol az egyházi személyek megfigyeltetése lett a szakterülete.

Ferenc, aki egyszer pap akart lenni, de aztán „csalódott a papokban”, mint oly sokan mondják ezt, megfigyeltjeivel ellentétben nem a konfliktuskezelés vagy a megbocsátás útját választotta, hanem a vallási közösségek írmagjának felszámolása mellett tette le a voksát. Saját és a kiszolgált nomenklatúra értékrendszerében – mintegy zárt rendszerben – ez teljesen természetes, nem is érthető a számára, hogy ebben mi nem érthető. Két külön világ.

Jelenet A tartótiszt című filmből
Jelenet A tartótiszt című filmből

A film hangsúlyosabb és érthetően kínosabb fele a megfigyeltekkel történő szembesítés. Vincze József, péri plébános, Reisz Péter Pál, az esztergomi ferences gimnázium egykori igazgatója és Balás Béla, közismertebb nevén Beton atya, egykori bajóti káplán, ma kaposvári püspök; valaha megfigyeltek voltak, ma már szabadon mondhatták el véleményüket. Mondanom sem kell, hogy Ferenc, aki a film elején még a magabiztosság ledöntött szobra volt, a szembesítések során picit máshogy gondolkodott. Ilyen találkozásokra eddig – és valószínűleg ezután – nem nagyon volt példa. Csak tudnám, hogy ment bele ebbe az egész filmes ötletbe…

A „hogyan lett volna jobb” tartalmú beszélgetések valóban csillapíthatják a fájdalmat, de valódi műtéti beavatkozást nem eredményeznek. A nézőtéren érezhető ellenérzés tapintható volt, de a főszereplő által megjelenített értékrendszer csak olaj volt a tűzre, a vele való viaskodás 30 év múltán szélmalomharcnak tűnhet. A mai egyház mai problémái csak részben gyökereznek a múlt rendszerben, bár kétségtelenül még azt, a legnagyobb rúgást szenvedi ma is leginkább. Műtétre van szükség, de mi már a fájdalomcsillapításnak is örülünk.


Helyreigazítás: A tartótiszt című dokumentumfilmről írt kritikánkban eredetileg helytelenül írtuk, hogy „a film forgalmazását senki nem vállalta”. Ezzel ellentétben a valóság az, hogy a rendező saját produkciós cége, a  Filmira Bt. egyben a film forgalmazója is, tehát a rendező nem is keresett meg forgalmazás céljából egyetlen céget sem. Az okozott kellemetlenségekért minden olvasónktól és az alkotóktól is elnézést kérünk.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, felelős szerkesztő. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés