Kis költségvetésű posztapokaliptikus thriller minimálkiadványon: A végzet napja nélkülözi az ambíciót, és a csaknem kivehetetlenül sötét képsorok alatt egy kiszámítható túlélési történetet mutat be kaotikus csoportdinamikával. Előnye a jó színészi játék és a brutalitás: a film ha nem is múlja felül az ember elvárásait, azért legalább alul sem teljesíti.
A film
Kis csoport vándorol egy posztapokaliptikus tájon: három férfi és két nő, velük sok fegyver. Ez nem lesz egy békés film. Az eső szüntelenül ömlik a napfényt alig ismerő szürkeségben. És az egyetlen menedék, egy elhagyott tanyaház sötét zugai korhadástól bűzlenek. Egyikük beteg, a töltény kevés, az élelem még kevesebb. Az épület pedig csapda.
A végzet napja, eredetileg The Day egy kis költségvetésű kanadai thriller, melyet 2010-ben forgattak és 2011-ben mutattak be a torontói fesztiválon. 2012 augusztusában moziba került az Egyesült Államokban, de alig egy tucat filmszínház játszotta fél hónapon át. Mozifilmnek tehát mozifilm, de inkább a házimoziba illik, semmint a nagyvászonra.
A gyártókat nem hajtották nagy ambíciók. A végzet napja egy egyszerű túlélő-thriller, és semmi jelét nem mutatja, hogy több szeretne lenni. A bezárkózunk-megostromolnak történet nem hagy sok lehetőséget a forgatókönyvbeli fantázia számára, az író Luke Passmore és a rendező Douglas Aarniokoski tehát kénytelen volt, kiszámítható módon, a csoportdinamikára hagyatkozni a sztori érdekében: persze ebből származhatnak a legjobb filmek, de itt csak úgy-ahogy sikerült a szándék. A csapatban megvannak a karakterek és a konfliktusok, de valahogy zavaros az egész; nem látni az okot a viselkedés mögött, irracionális káosszá válik a kis közösség, amint egyikük múltja felülírja a róla alkotott korábbi képet.
A külső történések pedig túl kevés izgalommal járulnak hozzá a film 87 percéhez. A harci jelenetek többsége kivehetetlen. Nem csak a vágás kapkodó, de alulvilágított az egész film, és a csúcspontot jelentő éjszakai támadás hosszú percei alatt szó szerint nem látni egyebet, mint halvány foltokat és pár felvillanó profilt. Amikor épp van, akkor a látvány ügyes – fakó színeivel, kontrasztjával, és a hangulatot tökéletesen aláfestő romos épülettel és elvadult tájjal –, de ez túl kevés. A fő pozitívumot a színészek jelentik: Asley Bell kiemelkedik a szótlan harcos szerepében, és a többiek is megbízhatóan játszanak. A film javára szól még a brutalitás is; ha már harcról és kegyetlenségről szól, legalább nem finomkodja el. (A „tizennyolc éven felülieknek” figyelmeztetést érdemes komolyan venni legalább annyiban, hogy gyerek semmiképp ne nézze.)
A végzet napja nem okoz katarzist, sőt, alig-alig mutat valamit egyáltalán a maga túlélő-thriller műfaján belül, de DVD-n korrekt film azért, egyszer, egy unalmas délutánon, megnézhető. Az átlagos esti tévéműsornál határozottan érdekesebb. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy pénzt kiadni érdemes-e érte.
A lemez
A teljesen extrátlan lemezen magyar és angol DD 5.1-es hang és magyar felirat található. Fura mód az gyönge-közepes film kapcsán mégis kíváncsi lennék legalább egy „így készült” werkfilmre; érdekes lenne megismerni valamit a láthatóan kispénzű film kreatív megoldásaiból. Így a háromezer forint fölötti eredeti ár viccnek is rossz: ez a kiadvány egy tipikus kilencszázkilencven forintos darab kellene legyen. (Persze felmerül a kérdés, hogy akkor egyáltalán megérte-e volna behozni a magyar piacra.)
