Kritika

Szenvtelen romantika – Hulló levelek

Fallen-Leaves-Alma-Pöysti-Jussi-Vatanen-2

Aki Kaurismaki a Hulló levelek (Fallen Leaves) című románccal a kiüresítésen és távolságtartáson keresztül az egyik legátélhetőbb filmélményt szolgáltatja.

Az idei cannes-i filmek közül egyértelműen Aki Kaurismäki Hulló levelek című filmjének mértani közepén hangzott el a legnagyobb reakciót kiváltó poén. Jim Jarmusch A holtak nem halnak meg című filmjéről kijőve két mozinéző egyenesen bressoninak nevezi az élményt. Ebben a jelenetben minden benne volt, ami miatt a Hulló levelek lett az egyik fesztiválkedvenc és megnyerte a zsűri díját. Az enervált arcú főhősök átengedték a főszerepet a két epizódszereplőnek, hogy kimondják Kaurismäki hommage-át a Filmnek címezve, hogy kikacsintsanak a filmtörténetben jártas nézőre és

végül a rendező Jarmuschra is rámosolygott.

A Hulló leveleket már az első reakciókat megfogalmazók is Kaurismäki proletártrilógiájának folytatásaként azonosították és a hasonlóság az Árnyak a paradicsommal, az Ariellel vagy A gyufagyári lánnyal egyértelmű. Ugyanazok a helyszínek, szobabelsők és gyárak köszönnek vissza a fassbinderi egyszerűséget idéző melodrámában, amit a később készült Külvárosi fényekben is láttunk, csak a hangulat lett tendenciózusan könnyedebb. Nem az a kérdés, Kaurismäki miért most jelentkezik ezzel a metatörténettel; hiszen egy szerzőt számon kérni, miért mondja újra a már hallott mondatokat, egyenesen butaság; hanem az az izgalmas miért rezonált a filmre ennyire jól 2023 közönsége.

Fallen-Leaves-Alma-Pöysti-Jussi-Vatanen

Holappa (Jussi Vatanen), egy alkoholista vasgyári munkás találkozik Ansával (Alma Pöysti), aki bolti feltöltő egy tipikusnál tipikusabb szupermarketben. Találkozásuk egyszerre idézi a valaha volt összes meet cute jelenetet, ugyanakkor szöges ellentéte minden romantikának. A pár a karaoke bárban alig szólítja meg egymást és elválásuk után pusztán a véletlen folytán találkoznak újra. Ansa elveszíti az állását, mikor a kidobandó élelmiszert inkább egy arra rászorulónak adja, majd egy tipikus kelet-európai gengszter lepukkant kocsmájában kezd mosogatni. Holappa épp akkor hívja el kávézni, mikor Ansa főnökét rendőrök tuszkolják a hátsó ülésre. Sajátos baloldali indíttatású politikai látlelet a film a munkásosztály kiszolgáltatottságával,

de a Hulló levelek pontosan úgy politikus, ahogy az élet: mellékesen.

Kaurismäki engedi hallatni a rádióból az ukrajnai orosz invázió híradását, de csak addig, amíg Ansa magánya nem válik érdekesebbé. A Hulló levelek a filmművészetben már elkorcsosult románc elemi valójához vezeti vissza a nézőt, aki pontosan erre vágyik. Holappa botladozására, Ansa bátortalanságára és arra, hogy minden egzisztenciális akadály (például ha elüti egyiküket a vonat) ellenére egymásra találjanak. A félelem megeszi a lelket settingjéből így lesz a csavargó egyik lélekemelő története.

A Hulló levelek a melodrámába hajló fő páros mellett az oly gyakori komikus mellékszereplő párját is magáénak tudja, hiszen Holappa és Ansa barátai szolgáltatják a romantika humorosabb oldalát. Főhőseink pedig beleakadnak a filmtörténet eddigi összes akadályába, legyen szó szél elfújta telefonszámról vagy alkoholizmusról. A Hulló levelek azzal tudja átélhetővé tenni a végtelenszer látott történetet, hogy minimalista stílusában tálalja.

Fallen-Leaves-Alma-Pöysti-Jussi-Vatanen-3

Kaurismäki huszadik filmjének karakterei ugyanolyan egyszerű, de szerethető figurák, mint az eddigiek is voltak. Ansa és Holappa is esendő és gyenge, akik felett döntenek, alóluk pedig kicsúszik a talaj, a vég mégis optimista. A szereplők legfeljebb egymásban bízhatnak, társadalom körülöttük nincs, családjukról sem tudunk semmit. A setting ezzel összefüggésben füstös lebujokból, munkásszállóból, szomorú lakásbelsőkből áll. Kaurismäki (angol szakirodalomban drollery and deadpannek nevezett) stílusának másik oldalán a többnyire fix kamera és a szűkeket kerülő plánozás áll, amivel igazán távolságtartó marad a rendező. A dialógusok sem engednek minket közelebb a hősökhöz, a szenvtelen játékukkal csupán a tényeket ismétlik, típuskaraktertől nem több a legösszetettebbnek ható Holappa sem. Mégis éppen a minimalizmus miatt élettel teli minden mondat és a felesleges figyelemelterelés nélkül

a legtisztább románcélmény alakul ki a vásznon látottak alapján.

Más alkotó is nyúlt a kiüresítés eszköztárához a 76. cannes-i versenyprogram válogatásában, de míg Wenders az ars poeticájának kihangsúlyozására ismételgeti Hirayama alig-alig eltérő napjait, addig Kaurismäki a mozi (egyik) ősélményét keresi.

A történet helye-kora bár dekódolható, legalább ugyanannyi jel bizonytalanít el, hogy 2023 Finnországában járunk. Kaurismäki társadalmi elkötelezettsége ellenére a filmművészetről alkot példázatot és egyengeti vissza a nézőt a tiszta élményekhez. Érzelemmentes romantika, sivár kép és alkotói jelenlét. A Hulló levelek a fesztivál egyik, ha nem a legtisztább filmje volt.

A Hulló levelek december 21-től látható a mozikban. A filmet a Cannes-i Filmfesztiválon láttuk, további cikkek az eseményről itt.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com