Kritika

Az eltűnés jelenléte – Fancy Dance

Fancy-Dance-Lily-Gladstone-Isabel-Deroy-Olson

Erica Tremblay első nagyjátékfilmje, a Fancy Dance az amerikai őslakosok fájdalmakkal és hiánnyal teli létélményéről mesél őszintén, egyszerűen és már jól ismert műfaji sablonokhoz nyúlva.

A Megfojtott virágok c. közel 4 órás Scorsese-eposz után az Apple TV+ egy újabb amerikai őslakosok helyzetével foglalkozó filmmel rukkolt elő. A két film még főszereplőjében is osztozik; a Megfojtott virágok után nagy figyelmre szert tevő Lily Gladstone még több reflektorfényt kap Erica Tremblay első nagyjátékfilmjében, a Fancy Dance-ben. Tremblay dokumentumfilmezéssel kezdte, különböző szociálisan érzékeny témákról forgatott filmet (az In the Turn például egy transzgender kislány vívódásait mutatja be), majd készített egy rövidfilmet, szintén Gladstone-nal.

A 12 perces Little Chief egyértelműen előtanulmány későbbi egész estés mozijához. Tremblay saját származásából és megéléseiből fakadóan az oklahomai Seneca-Cayuga rezervátum mindennapjait tárja elénk mindkét alkotásában, ám ezen túl is fellelhetőek párhuzamok. A felnőtt-gyermek viszony, a kitaszítottság, a kulturális ellentétek,

a túlélés (és ennek morális vetületei) és az eltűnés-narratíva is visszaköszön a Fancy Dance-ben.

A Fancy Dance már első jelenetében megalapozza azt a veszélyekkel és paranoiával teli „utazást”, amiben később része lesz az egyedülálló, pénzügyi gondokkal küzdő Jaxnek (Lily Gladstone) és befogadott unokahúgának, Rokinak (Isabel Deroy-Olson). Ravasz módon, összejátszva elkötnek egy autót, hogy aztán eladhassák, ezzel előrevetítve a cselekmény rosszat sejtető, fatalista jellegét.

Fancy-Dance-Lily-Gladstone-Isabel-Deroy-Olson-2

Jax igyekszik mindent megadni Rokinak, mióta a lány édesanyja titokzatos körülmények között eltűnt, a rendőrség pedig aligha tulajdonít jelentőséget az ügynek. Több hónapnyi tehetetlen várakozást követően Jax maga kezd el nyomozni testvére után, miközben Roki Jax kétes előélete miatt nagyapja gyámsága alá kerül. Roki minden vágya eljutni az őslakosok egyik táncos kulturális eseményére, a Powwow-ra, mert úgy sejti, eltűnt édesanyjával ott fog újra találkozni. Mivel nagyapja nem hajlandó elvinni az eseményre, Jax elszökteti a lányt, és ketten nekivágnak az útnak, nyomukban a rendőrséggel.

A Fancy Dance használja a road movie-k, a menekülő szerelmesek-filmek és a melodráma zsánerelemit, miközben egy nyomozás narratívát is vázol.

A nyomozás és eltűnés tematika feltűnően jellemző az elmúlt években egyre gyakrabban előforduló amerikai őslakosokat reprezentáló filmekben. A 2022-es, itthon a Cinema Niche gondozásában bemutatott, Lakota őslakosok sorsát bemutató War Pony-ban az elhunyt, vagy eltűnő szülők és rokonok hasonlóan fontos részei a cselekménynek. Tremblay rövidfilmjében is lényeges a kisfiú (Julian Ballentyne) szereplő családi háttere, az alkoholista, aligha jelenlevő szülőkkel.

Még kézenfekvőbb példa a már említett Megfojtott virágok, amiben az Osage törzs tagjai sorra kámforrá válnak, halnak meg; mintha egy „titokzatos járvány” szedné áldozatait. A film elején azt is láthatjuk, hogy a megannyi haláleset ügyében semmiféle hatósági eljárás nem indult. Ám később felbukkannak magánnyomozók, hogy az ügyet felderítsék. A 2017-es Wind River – Gyilkos nyomon c. krimi-thriller nyomozásának központi esete egy őslakos lány brutális meggyilkolása. A film végén egy inzert hívja fel a figyelmünket arra, hogy az eltűnt személyekre vonatkozó statisztikákat minden demográfiai csoportra vonatkozóan vezetik, kivéve az őslakos nőket, akiknek a száma továbbra sem ismert. (Az őslakos közeg és a nyomozás összefonódására példa továbbá az Amazon Prime sorozata, a Three Pines – a szerk.)

Az inzert rámutat arra, hogy

az őslakosok bizarr és szomorú létélménye a hiány folytonos jelenléte.

A megnyomorított és kisemmizett népcsoport mindennapjait talán mindennél jobban átszövi az elmúlás és az eltűnés, melyek miértjére sokszor válaszokat sem kaphatnak, így a tehetetlenség és az elengedés megélésére kényszerülnek. Ez magyarázhatja az őslakosokat reprezentáló alkotások visszatérő eltűnés narratíváit; életük hiánnyal, lyukakkal van tele, amiket talán csak ősi hiedelmeikhez, tradícióikhoz visszanyúlva tudnak betölteni.

Fancy-Dance-Lily-Gladstone-Isabel-Deroy-Olson-3

Ám a Fancy Dance-ben Rokitól még ezt is el akarják venni. Nagyapja és annak második felesége nem hajlandó őt elvinni a Powwow rituáléra, ami részben az anyák és lányaik közös, bensőséges táncáról szól, helyette balettra akarják beiratni. Az emberi és családi konfliktusok – mint az előző példa is – gyakran alapszanak kulturális különbségeken és az ebből fakadó meg nem értésen. A fehér nagyszülők nem akarnak rosszat Rokinak, egyszerűen csak saját kulturális referenciáik alapján próbálják nevelni, és ez épp elég nagy szakadékot ácsol köztük.

Jax karaktere más kulturális közegben antihősnek is bizonyulhatna, hisz nem egyszer lop a film során, és egy alkalommal egy szerencsétlen gyilkossági ügybe is belekeveredik – nem beszélve kábítószeres előéletéről. Ám egy olyan népcsoport képviselőjeként, amit teljesen kisemmiztek, ellehetetlenítettek, jogosnak érződik, hogy vissza akarja venni az őt illető javak egy minimális részét. És mindezt nem önző okokból teszi: nővére és unokahúga számára akar igazságot szolgáltatni.

Gladstone pedig ismét nagyot alakít,

bár sokkal keményebb, realitstább és aktívabban részt vesz az események sodrásában is mint Scorsese filmjében, tekintetéből ugyanaz a mély szomorúság bizonytalanság árad, miközben a már említett menekülő szerelmesek műfajt idéző cselekmény során egyre jobban szorul a hurok nyaka körül, és egyre inkább célpontjává válik a helyi hatóságoknak.

A jól ismert műfaji filmes sablonok és hatásmechanizmusok nagyrészt korrekt működtetése mellett Tremblay dokumentumfilmes háttere is megcsillan az alkotásban. Megfelelő érzékenységgel és empátiával fordul témájához, így fókuszában főként a színészi játék, az arcok és gesztusok állnak, nem pedig a formanyelvi bravúrok. A kamera szemszögéből nézve vizuálisan kissé unalmas rutinmunkaként is jellemezhetjük filmjét, mely inkább ritkán látható témája és autentikussága miatt lehet érdekes. Egy biztos, az őslakosok sorsával foglalkozó filmek eltűnés-keresés dinamikára épülő tendenciája a Fancy Dance-ben is megtalálható, ez esetben pedig egy őslakos rendezőnő húzza alá kétszeresen, hogy sorstársainak alapvető létélménye a hiány konstans jelenléte.

Süll Kristóf

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com