Ramin Bahrani rendező Arany Oroszlánra jelölt, Mindenáron című filmjében egyrészt egy mezőgazdasági vállalkozást üzemeltető családról mesél, mely semmitől sem riad vissza, ha az üzleti életben való fennmaradásról van szó, de a famílián belül egy problematikus apa-fia kapcsolatot is kitárgyal. Adott tehát egy manapság nagyon is aktuális morális kérdésfelvetés gazdaságról, profitszerzésről és az elsőség utáni hajszáról, valamint egy érvényét soha nem vesztő szülő-gyermek konfliktus. Kitűnő alapanyagok egy modern, amerikai családi dráma megszületéséhez. Kár, hogy az alkotó nemcsak ezekre koncentrál, és hagyja figyelmét szétszóródni.
A film
A cselekmény szerint a nagydumás, erkölcsileg megkérdőjelezhető családfő, Henry Whipple (Dennis Quaid), busásan jövedelmező üzletét gyermekeire szeretné hagyni, mint ahogy ő is édesapjától vette át annak idején. Fiai azonban korántsem mutatnak erre túl nagy hajlandóságot. Az idősebbik már “kirepült” a farmról, Argentínában hegyet mászik, Dean (Zac Efron) pedig – bár még a családdal él – inkább autóversenyzői álmokat dédelget. Ráadásul időközben olyan krízis üti fel a fejét az eddig jól működő családi vállalkozásban, amely generációk munkáját sodorja veszélybe, főhőseinket pedig sorsdöntő választások elé állítja.
Egy olyan filmről, amely a nézői azonosulást megnehezítő, kifejezetten ellentmondásos karakterekkel dolgozik, sőt szimpatikusabbnak ábrázolja a mellékszereplőként feltűnő, üzleti vetélytársat, semmi esetre sem állíthatjuk, hogy biztonsági játékot játszik. Tegyük hozzá, hogy bár híres sztárok vállaltak benne szerepet, a Mindenáron független film – egy vetőmag-kereskedő vállalatot középpontba állító történet nem is lehetne más; nagyon csodálkoznánk, ha Hollywood egy ilyen, nem túl izgalmasnak ígérkező sztoriba akarná fektetni pénzét. Egy ideig valóban nem is tűnnek érdekfeszítőnek az események: a rendező ide-oda kapkod, túl sokat időz el feleslegesnek tűnő momentumokon, különböző történetszálakat pedig nem dolgoz ki rendesen. Elhagyható lenne például a csábító szerető elnagyolt szála, melynek egyetlen funkciója bemutatni az apa és a fiú egymáshoz hasonlatos személyiségét, de ugyanilyen kezdetleges Dean barátnőjének karaktere is. A lány ugyanazt a szerepet tölti be, mint a fiú bátyja: megmutatja, hogy van, akinek sikerül kitörni ebből a fullasztó környezetből. Alapvetően az egész filmre igaz, hogy nem ás elég mélyre a jellemábrázolásban; talán egyedül Henry alakjáról mondható el, hogy rendesen kidolgozták és szerepel annyi súllyal bíró jelenetben, hogy a figurája megfejthető legyen. A srác autóversenyzéssel kapcsolatos motivációi viszont alapvetően zavarosak, cselekedetei nehezen érthetőek, alakja kimunkálatlan. Mindebből következik, hogy a színészi alakítások sem a legfőbb erősségei a filmnek, bár Dennis Quaidnek azért akadnak figyelemreméltó pillanatai.
Kár a Mindenáronért, mert a nyersanyag nagyon ígéretesnek tűnt, de a sok üresjárat felaprózza a történetet, a szertefutó cselekményszálak pedig megbontják az egységet. Ráadásul a lassan hömpölygő cselekményvezetés után nagyon váratlanul érkezik a végzetes fordulat, mely apát és fiát örökre szövetségesekké és bűntársakká avatja. Így a katartikus finálé elmarad, de szerencsére a drámai szituáció van olyan erős, hogy beférkőzzön a fejedbe, és van olyan kérdéses, vitát provokáló, hogy ne hagyjon egykönnyen megnyugodni. Úgy látszik vidéken, az idillinek tűnő, kis családi vállalkozásokban is farkastörvények uralkodnak, ha gazdaságról és pénzről van szó.
A lemez
Az összetett kérdéseket boncolgató film meglehetősen telített kiadványon kerül hazánkban piacra. A lemez egy audiokommentár (Ramin Bahrani és Dennis Quaid) mellett próbafelvételeket és torontoi fesztiválbeszélgetést is fel tud vonultatni.
