Kritika

Holdfényben a fekete rendőr csak kék – Fekete és kék

Bár a Naomie Harris nevével fémjelzett Fekete és kék csak egy másodvonalbeli zsaru-thriller, üzenete mégis roppant aktuális. A HBO GO-n elérhető film szerint a rendőri hivatásnak a változás pozitív szimbolikájával kellene telítődnie.

Holdfényben a fekete fiúk kéknek tűnnek” – ekképpen hangzik az Oscar-díjas Holdfény kulcsmondata, ami a minden emberi lényben ott rejlő különlegesség gondolatát hordozta magában. Felkavaró azonban látni, hogy ez a gyönyörű színszimbolika egy teljesen más kontextusban a gyűlölet kifejezésére is alkalmassá válik.

Alicia (Naomie Harris) afroamerikai rendőrnő New Orleans egyik enyészetnek indult városnegyedében. Előítéletek kereszttüzében űzi hivatását: etnikai származása miatt túlkapásokra hajlamos munkatársai, foglalkozása miatt az afroamerikai közösség veti meg. (Érdemes megjegyezni, hogy a főszereplő női mivolta számottevően nem kerül terítékre.) Identitása ennek ellenére stabilnak nevezhető: bár a gettó, illetve az őrs törvényei szerint a fekete rendőr csak kék lehet, ő alapvetően abban hisz, hogy a két szín egy személyben is képviselhető.

Ebbéli meggyőződése kerül mérlegre egy bűncselekmény kapcsán. Egy véletlen folytán szemtanúja lesz, ahogy alkalmi társa és két nyomozó hidegvérrel kivégeznek egy drogkereskedőt. S mivel nemcsak maga, hanem a testkamerája is a bizonyíték hordozója, Alicia-t saját kollégái veszik üldözőbe, és a rendőrnőnek csakhamar rá kell jönnie, hogy fekete zsaruként nem is olyan könnyű menedéket találnia a gettóban.

Az alapsztori ismeretében talán már érzékelhető, hogy a színekkel való játék ellenére a Fekete és kék nem egy újabb Oscar-díjas drámával, hanem egy vegytiszta zsánerfilmmel gazdagítja az HBO GO palettáját. A filmet Deon Taylor rendezte, egy olyan B kategóriás művekre szakosodott direktor, akibe szorult annyi stílusérzék, hogy produkcióihoz egy-egy nagyobb nevet (A betolakodó és Dennis Quaid, a Supremacy és Danny Glover) is megnyerjen.

A forgatókönyvet pedig Peter A. Dowling írta, aki lényegében eddigi legnagyobb sikerét (Légcsavar) variálta meg a Fekete és kékben

– mindkét filmben egy erős női karakternek kell egy zárt helyzetben talpon maradnia.

Másodvonalbeli alkotáshoz illően a Fekete és kék szinte minden tekintetben egyenetlen képet mutat. Deon Taylor hol a zárt szituációs thrillerek vonásaira erősít rá, hol a veretes zsarudrámákat (Az éjszaka urai, A zsaruk becsülete) veszi alapul, de különösen sokat merít a Kiképzésből is. Utóbbi esetben nemcsak a fürdőkádas kivégzési kísérlet köszön vissza, hanem a korrupció, a zöldfülű kontra sokat tapasztalt rendőrök, illetve az egyetlen nap leforgása alatt szerzett, de egy életre elegendő tapasztalat motívuma is. Ugyanakkor

a Fekete és kék zsarudrámaként nem éppen acélos, mert karakterei túlontúl sematikusak, zárt szituációs thrillerként viszont egész jól működik,

mert Deon Taylor egy komplett városrészt is képes börtönné tenni.

A Fekete és kék zsánerfilmként akkor a legizgalmasabb, amikor a rendőrnő még nem találta meg a kiutat a szorult helyzetéből. Amikor még nem tudni, melyik kollégájában bízhat, melyik helyi lakos ajtaja fog kinyílni előtte azért, hogy oltalmat nyújtson. Amikor egyszerre üldözik a helyi gengszterek és a bűnös rendőrök.

A zárt szituáció kialakításában azonban nemcsak a fordulatoknak, hanem a szokatlan városképnek is meghatározó szerepe van. New Orleans a Mardi Gras karnevál otthona, a jazz őshazája, így filmes reprezentációja jobbára egy egzotikus, kulturálisan sokszínű, erotikusan túlfűtött miliőt kapcsol a városhoz. A Fekete és kékben viszont e hangulatnak nyoma sincs.

Deon Taylor egy, a Katrina hurrikán pusztítása után magára találni és megújulni képtelen New Orleans-t tükröz.

A film külvárosi nyomornegyede üres raktárépületekkel, graffitikkel teli lakótömbökkel, elhanyagolt állapotú, családi házakkal rendelkezik. Az önkormányzat által veszni hagyott városrész pedig kiválóan alkalmas ahhoz, hogy az igazság színpadaként működhessen a rendőri bűncselekmények és hivatali tétlenség terén. A neves operatőr, Dante Spinotti (Szemtől szemben, Szigorúan bizalmas, A Hangya és a Darázs) leginkább a graffitik megörökítésével igyekszik ezt a teátrális szerepet kialakítani: a folyóparti épületóriás romhalmazán olvasható „Open Your Eyes” felirat konkrétan a poszt-apokaliptikus filmek csarnokaira emlékeztet.

Ám a Fekete és kéket a városkép kialakítása kapcsán is jellemzi a már említett egyenetlenség.

Deon Taylor hosszú távon nem képes a zsánerfilmes palánkon túlra tekinteni, így a realista miliő koncepcióját időnként megtöri egy-egy sablonos formanyelvi vagy cselekményvezetési megoldás. A rendező videoklipes esztétikára kényszeríti operatőrét, gondolok itt Naomie Harris lassított felvételben tükrözött, szenvedő arcára, de a testkamerával rögzített felvételek is csak olcsó, zsánerfilmes díszként működnek. A forgatókönyv pedig erős sztereotípiák mentén ábrázolja az afroamerikai gengsztereket, és egy-egy jelenetben úgy gördíti őket a hősnő útjába, hogy azok név nélkül, alkalmi feszültségforrásként hulljanak a porba. A műfaji sablonok használata tehát nem egyszer semlegesíti a két közösség kibékítéséről szóló mondanivalót.

Ezen felül a színészi karizma hiánya is problémákat okoz. Hiába írnak afganisztáni katonai múltat a rendőrnő számára, Naomie Harris (Spectre, Mélyütés) inkább csak törékenységgel és gondoskodó szándékkal ruházza fel a karaktert, mintsem acélos temperamentummal. A gyilkos nyomozó bőrébe bújó Frank Grillo (Wheelman, Fehér pokol) alakításán pedig csak a rutin érződik. Ugyanakkor pozitív kivétel is akad: a Halálos iramban szérián edződött Tyrese Gibsonnak egészen jól áll a börtönviselt bolti eladóként tengődő kisember karaktere.

A B kategóriás filmekre jellemző hibák tehát sokat levonnak a Fekete és kék minőségéből, ám Deon Taylor a zsánerfilmes szabályokhoz való kényszeres ragaszkodás közepette is közérthetően képes közvetíteni üzenetét. A film egy pontján maga a főszereplő utal arra, hogy a rendőr egy egész város, egy egész ország szimbolikus alkalmazottja, és itt lenne az ideje, hogy ez a fontos hivatás újra pozitív értéket hordozzon, például közvetíthetné a változás szemléletét.

S bár a Fekete és kék 2019-ben készült, a George Floyd-gyilkosság óta zajló zavargások egy roppant aktuális, és megszívlelendő tanáccsal dolgozó alkotássá teszik. Könnyen lehet, hogy utóbb a zsarudrámák reneszánszának első fecskéjeként tartjuk majd számon.

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya