Kritika

Fél noir – Titkok Párizsban

la-femme-du-veme-the-woman-in-the-fifth-the-woman-in-the-fifth-2011-2011-3-gA lengyel rendező, Pawel Pawlikowski francia filmje, angol és amerikai színészgárdával a válságban levő amerikai író, egyetemi tanár életének sorsfordító szakaszát beszéli el – műfajok, nemzetiségek és szerzőiség találkozása egy igencsak iskolásra sikerült moziban.

A film

Ismerős az érzés, mikor valami elkezdődik, az ember pedig remél, hiszen minden lehetőség adott, hogy egy jó antréból kifejlődjön a nagy Mű. Remek színészek, szép képek megfelelő dinamikájú (lassú) egymásutánisága, életszerűtlen, ám annál klasszikusabb problémafelvetés. Az életszerűtlenség akarva-akaratlan feltámasztja a műélvezőben az igényt egy magasabb rendű tartalom jelenlétére – amint egy antik szobor is magától értetődően tökéletesebb, mint a valóság. Erről sajnos a Titkok Párizsban esetében nincs szó. Sok minden van, rengeteg minden szeretne lenni, de a bizonyos magasabb rendű tartalom, hiába minden erőfeszítés, sehogy sem érkezik.

Van nekünk, vagyis az európai filmművészetnek egy másik lengyel származású rendezője, egy Roman Polanskija, aki többek közt a Kés a vízben, az Iszonyat és a Rosemary gyermeke című filmjeivel, digitális utómunka és különösebb technikai fejlettség híján is birtokában volt a képességnek, hogy lelki folyamatokat jelenítsen meg a mozgóképen. A feszültség – amely akkor keletkezik a nézőben, mikor a cselekményt nem tudja különválasztani a főszereplő pszichés kivetüléseitől – vezet ahhoz a bizonyos magasabb rendű tartalomhoz, amely által a műalkotások szintjére emelkedhet egy film. Ennek egyik feltétele , hogy a főhős szubjektívjából érzékeljük az eseményeket, így történhet meg a csoda, hogy a néző részlegesen átéli az őrületet, sajátjaként éli meg a főhős tévképzeteit.

photo-La-Femme-du-Veme-The-Woman-in-the-Fifth-2011-1

A Titkok Párizsban című film is erre tesz kísérletet. A Párizsba érkező amerikai egyetemi tanár, Tom Ricks (Ethan Hawke) múltjáról annyit tudunk meg, hogy rendezetlen kapcsolatot ápol volt feleségével, aki Párizsban neveli közös lányukat, Chloét. Rendezetlen a kapcsolata továbbá a hatóságokkal, hiszen menekülőre fogja, mikor a felesége kihívja rá a rendőrséget. Ismeretlen okból kifolyólag nem láthatja a gyereket, ezért többnyire iskola melletti kukkoláshoz folyamodik. Tom szociopátiája a leskelődésen túl abban is megnyilvánul, hogy roppant nehezen kommunikál, többnyire fárasztják embertársai, kivéve bizonyos nőneműek, akik viszont nagyon szeretnének tőle mindenfélét, így kapásból két viszonyt is felgöngyölít ottléte során. A Kristin Scott Thomas által alakított femme fatale figuráról viszonylag hamar kiderül, hogy évek óta halott (!), a másik nő lengyel származású, de egy arab maffiózó, Sezer felesége; kapcsolatukból nem is származik sok jó – e szálak által bontakozik ki Tom őrülete, értjük meg, hogy miért van eltiltva Chloétól.

la-femme-du-veme-the-woman-in-the-fifth-the-woman-in-the-fifth-2011-2011-5-g

A már említett zavar az érzékelésben (mikor bizonytalanság alakul ki a főhős percepciója és a filmes valóság között) a történetben egy gyilkossággal, illetve Chloé eltűnésével kezdődik, képi szinten pedig fatörzsön mászkáló ganajtúró bogarak és villódzó lámpák vissza-visszatérő képével. Van emellett alkotói válság, némi drogkereskedelem, és töménytelen film noiros sejtelmesség – annyi minden van tehát, hogy végül semmi sincs, maximum egy hirtelen vég. S hogy mi is a Titkok Párizsban vége, marad bizonytalan, de leginkább mindegy, hiszen nem jött át az üzenet. Pawel Pawlikowski példásan megtanulta a leckét, ám evvel a filmmel nem teremt iskolát.

A lemez

A filmet eredeti nyelven, amely a francia és angol váltakozása, vagy magyar szinkronnal tekinthetjük meg a DVD-ről. A lemez nem tartalmaz extrákat.

Avatar

Vághy Anna

Az ELTE film és magyar szakos hallgatója voltam, így az égvilágon semmi különös nincs abban, hogy imádok írni és filmeket nézni. Abban sincs, hogy hatalmas lelkesedéssel gyártok elméleteket (apró és egészen lehetetlen összefüggésekből is), abban inkább, hogy csak ritkán állják meg a helyüket, de kellő türelemmel és humorérzékkel talán szórakoztatóak, olvasója válogatja.

Filmek: Rendezőóriások, műfajiság és szerzőiség határai és leginkább e határok feszegetői izgatnak hosszan és töretlen szenvedéllyel – Kubrick, Tarantino, Coppola és leánya, Lynch, Lars von Trier, Cronenberg, Tarkovszkij, Terry Gilliam, Gondry, Nolan, Wes Anderson és Woody Allen (de az szerelem!).

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya