Kritika

Fél thriller – Likvidálva

expatriate1Mit tennél, ha máról holnapra odaveszne az egész életed – eltűnne a munkahelyed, megszűnne a személyazonosságod, köddé válna a pénzed? És mit kezdenél egy ilyen remek helyzettel, ha te lennél az író? Remélem, ennél a filmnél többet.

Én ezt komolyan nem értem. Kevés volt az idő? A forgatás előtti napon derült ki, hogy a kutya megette a fél szkriptet? Vagy az író félúton a sarokba csapta a tollat, és odaadta a munkát a gyakornoknak?

Nem, itt valaki egyszerűen lusta volt.

Van egy fél remek filmünk. Szokatlanul életszerű apuka a szokatlanul életszerű kamaszlányával, egy képzeletbizsergetően rettenetes szituációban. Amikor – jó előkészítés után – megtörténik velük a nagy-nagy baj, késztetést érzek, hogy megállítsam a filmet, és elgondolkodjak, én vajon mit tennék a helyükben, annyira pompás a helyzet – és a film vérbeli thriller marad, apa és lánya okosan reagálnak, mégsem túl kimódoltan.

Aztán félúton a film leveti minden erényét és elkezdi magára kapkodni a legpocsékabb közhelyeket. Apu múltja egyre sötétedik, s ezzel párhuzamosan a szimpatikus átlagemberből olyan Jason Bourne-klón válik, mintha Aaron Eckhart fejét ráoperálták volna egy kiszuperált Bourne 5-forgatókönyvre. Az okos kislányt elpazarolják túsznak, és irodától az utcáig jobbra-balra hullani kezdenek az emberek, mert Brüsszel ugyebár olyan birodalmi főváros, ahol kompetens rendőrségnek híre-hamva sincs.

De a forgatókönyv nem csak a történetszálakat kezeli egyre primitívebben, hanem az érzelmeket is. Traumatikus felismerések oldódnak fel egy könnyes mondatban, kiirtott családtagok vesznek feledésbe egy csóktól, és a bűn, a bűntudat, a lelkiismeret és a félelem mind a semmibe enyészik. Természetesen. Hiszen író legyen a talpán, aki reális lélektant képes vinni abba a kliséhalmazba, amivé szegény Likvidálva roncsolódik.

expatriate3

Szóval valaki lusta lett, és ennek egy igazán ígéretes filmecske itta meg a levét. Baj, ha megszemélyesítem a filmet? Pedig valahogy így kellene kezelni. Több is veszett már a világon, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ha valaki ilyen könnyen odadob a kukába egy mozidarabkát (és vele pármillió dollár értelmét), az vajon mennyire tisztelheti a hivatását?

Semennyire? De egyáltalán?

Rengeteg ilyen alkotás vész oda – amellett is érvelni lehet, hogy a legtöbb középszerű alkotásnak per definitionem éppen ez a sorsa –, de ezt a thrillert valamiért sajnálom. Talán az ígéret miatt: hogy ha olyasvalaki veszi kézbe, aki komolyan is gondolja, elkészülhetett volna egy újabb klasszikus eurothriller.

Nohát, keresztet rá, felejtsük el. Remélem, az írónak a szundikálás/a kutyának a szkript/a gyakornoknak a munka legalább jólesett.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés